Jubileumi, 50. kiírásához érkezett az Amstel Gold Race. Az ardenneki dombos hármas első tagjaként is ismert, igencsak kedvelt holland egynapos a maga nívós mezőnyével és 258 kilométerével rendre izgalmas versenyt hoz, erre ezúttal is számíthattunk. Maastricht és Berg en Terblijt között több kisebb-nagyobb fal, köztük a Cauberg várta a kerekeseket, a jó idő és a hangulat mellett a garantált izgalmak sem maradtak el.
A rajtot követően hatan szöktek meg, így Laurens de Vreese (Astana), Jan Polanc (Lampre-Merida), Timo Roosen (LottoNL-Jumbo), Linus Gerdemann (Cult Energy), Johann Van Zyl (MTN-Qhubeka) és Mike Terpstra (Team Roompot). A csoport előnye nyugodt körülmények között nőtt kilenc perc környékére, itt tetőzött a különbség.
A pelotonban főként a BMC csapata diktálta a tempót, amely a viadal első felében nem volt különösképp megerőltető - az átlagosnál is kevesebb esemény történt a korai részeken.
Az érdemleges események ennek megfelelően a kaptatós részeken kezdődtek, az elmenés fórja a maga módján csökkent. 80 kilométerrel a vége előtt mintegy öt minutumot mutatott az óra, ekkor kezdett el mozgolódni a Movistar, az Orica és az Astana is - a kazahok elvesztettek ugyanakkor egy fontos embert, Lieuwe Westra bukás miatt adta fel az Amstelt.
Az iram növelése végül odáig sodródott, hogy a hullámvasút-szerű fel-le meneteknél a mezei néző azon izgulhatott, nehogy valaki kicsússzon egy kanyarnál. Többeknek is akadtak mechanikai gondjai, ám a lósz elérte célját, 38 kilométerre a céltól bedarálták Gerdemannékat - s lényegében ekkor indult a viadal.
Vincenzo Nibali (Astana) és Tony Martin (Etixx-QuickStep) vezetésével két kisebb boly lépett el, amely fáradalmas munkával (a felzárkózáskor Diego Rosa (Astana) és Damiano Caruso (BMC) is földre került), öt tag részvételével zárt össze - a két említett klasszison kívül Simon Clarke (Orica-GreenEDGE), Alex Howes (Cannondale-Garmin) és David Tanner (IAM) próbálta meg. Összedolgozásuknak köszönhetően bő fél perccel is mentek.
A Cauberg utolsó előtti megmászásánál Howes szakadt le, majd nem sokkal később Clarke kivételével a többieket is bedarálta a bivalyerős BMC vezette sor. Az ausztrált nyolccal a vége előtt fogták meg, majd hasonló sorsra jutott a támadó Greg van Avermaet (BMC) és Jakob Fuglsang (Astana) is.
Minden maradt tehát a Caubergre és az utolsó 3 kilométerre. A domb alján Ben Hermans (BMC) indított, ám mindez felvezetés volt Philippe Gilbert-nek. Az Amstel koronázott királya azonban nem tudott lényegesen ellépni, Michael Matthews (Orica-GreenEDGE) szorosan tapadt nyomában, majd a síkra érve többen is utolérték. Végül tizenöten sprintelhettek a győzelemért, amit - egy nagy átkot megtörve - a világbajnok Michal Kwiatkowski (Etixx-QuickStep) szerzett meg, megelőzve Alejandro Valverdét (Movistar) és Matthewst. A lengyel a ponferradai sikere mellett pályafutása legnagyobb diadalaként ünnepelheti ezt.
Szerdán következik a Fléche Wallone az ardenneki tripla második felvonásaként.
A kép forrása: közösségi média
