200 versenyző, 259 kilométer, esős, szeles belga idő, tizenhét kisebb-nagyobb emelkedő - benne az Oude Kwaremont és a Paterberg hírhedt kettősével -, macskaköves részek, nehéz, idegörlő, taktikus verseny. Nagyjából ezekkel a címszavak övezték a 2014-es Flandriai Körversenyt, azaz a Ronde van Vlaanderent, Belgium egyik, ha nem a leghíresebb versenyét. A szezon monumentumkrémjének egyik nagy tagja Brugge és Oudenarde között idén is sok érdekes, izgalmas, drámai és kiváló pillanatot hozott, felejthetetlen eseményekkel. Szenzációs versenyt láthattunk.
13 fok és érezhető bizsergés fogadta a kerekeseket Brugge városában, minden és mindenki nagy kíváncsisággal várakozott a verseny előtt. A helyzet nem változott a rajt után sem, idegesen teltek a kilométerek, többen próbáltak ellépni (ennek okán igen hamar bukott és feladásra kényszerült Luke Durbridge (Orica-GreenEDGE). Végül tizenegyen attakoltak sikeresen: Taylor Phinney (BMC), Daryl Impey (Orica-GreenEDGE), Wesley Kreder (Wanty-Groupe Gobert), Raymond Kreder (Garmin-Sharp), Davide Appollonio (Ag2r), Andrea Palini (Lampre-Merida), Aliaksandr Kuchynski (Katyusa), Jelle Wallays (Topsport Vlaanderen), Romain Zingle (Cofidis), James Vanlandschoot (Wanty-Groupe Gobert),és Stig Broeckx (Lotto Belisol) előnye hamar nagyra nőtt, hét perc környékén is járt.
A verseny első fele a mezőnyben a Trek Factory és a Cannondale vezetésével telt, miközben a kerekesek sorra keveredtek bukásba - Martin Elmiger (IAM), a nagyon aktív Alex Dowsett (Movistar), Jürgen Roelandts (Lotto Belisol) és Sep Vanmarcke (Belkin) is a földön találta magát, utóbbi egy nagyon csúnya jelenetet követően, amikor is Johan Vansummeren (Garmin-Sharp) egy nézővel ütközött -, valamint szenvedtek szinte másodpercenként mechanikai problémákat - mint például Luca Paolini (Katyusa), Zdenek Stybar (Omega Pharma-Quick Step), Matti Breschel (Tinkoff-Saxo), Thor Hushovd (BMC), Tyler Farrar (Garmin-Sharp) vagy Johnny Hoogerland (Androni Venezuela). Mindezek láttán hamar az élre szánkáztak a favoritok, az Omega Pharma-Quick Step teljes sorral állt be vezetni.
Az emelkedők megkezdtével kezdett még alaposabban felfordulni a helyzet. Az elmenésből Vanlandschoot brutális tempóját nem sokan bírták, miközben a Molenbergen a Trek vezetését Tom Boonen (Omega Pharma-Quick Step) törte meg: erőfelmérő céljából tesztelte a többieket. A peloton is szűkült, pillanatról pillanatra változott a helyzet (már csak a defektek miatt is; Peter Sagan (Cannondale) is belefutott egybe), ehhez pedig csak hozzásegített több nagy perec: Stijn Devolder és Gregory Rast (Trek Factory) is belekeveredett az egyikbe. A belga nem adta fel, a nap egyik legnagyobb jelenetét bemutatva visszaért a fő sorhoz, amely eközben több bukás következményeként is tovább szakadozott, mindössze harminc-harmincöten zárták a bolyt.
Nikolas Maes, Guillaume Van Keirsbulck (Omega Pharma-Quick Step) és Jesse Sergent (Trek Factory) munkája végett egyre kezdett fogyni a még megmaradt szökés előnye, nem nagyon tudott senki lószolni. A Kanariebergen ellenben amolyan szusszanás-szerűen a csapatok számára mégis ellépett Bernhard Eisel (Trek Factory), Manuel Quinziato (BMC) és Matteo Trentin (Omega Pharma-Quick Step) hármasa. Több sem kellett, egyre többen zárkóztak fel, majd szakadtak le a csoportokból. A formálódásra a Belkin, a Tinkoff-Saxo és a Cannondale is reagált, majd következett az Oude Kwaremont első megmászása. Elől Phinney, Broeckx és Impey haladt másfél perces előnnyel, míg Trentinéket megfogták, így újra összeállt az Omega vezetése.
A Kwaremont és a Paterberg között újabb esés borzolta a kedélyeket, több Saxós és BMC-s mellett újra odaverte magát az aszfalthoz Devolder, aki így végleg kiesett Fabian Cancellara mellől. Ha még ott is maradt volna, nem biztos, hogy kibírja a Paterberget, majd a Koppenberget: a hat kék-fekete mezes belga bejegyzésű különítmény megfogta Phinneyéket, és mintegy tíz-tizenötfősre rostálta az immár első gruppot. Noha páran fel tudtak zárkózni, már körvonalazódott: csak és kizárólag a legerősebbek közül kerül ki a győztes.
A Taaienbergen Dries Devenyns (Giant-Shimano) és Edvald Boasson Hagen (Sky) húzta meg a tempót, ám az Omegától - a csapatkocsiból kiszűrődő stabil utasítások után - lehetetlen volt megszökni. Tizenegyen - Cancellara, Boonen, Terpstra, Stybar, Boasson Hagen, Vanmarcke, Sagan, Sebastien Minard (Ag2r), Devenyns, John Degenkolb (Giant-Shimano) és Björn Leukemans (Wanty-Groupe Gobert) - figyelhették a belgák újabb csavarját: Stijn Vandenbergh Greg van Avermaet-vel (BMC) karöltve lószolt a Kruisberget megelőzően, s pillanatok alatt fél perces fórt építettek fel, azaz gyakorlatilag a BMC-s, hisz Vandenbergh nem nagyon fogadta el a váltott tempózást. 20 kilométerrel a vége előtt ez veszélyes produktumnak tűnt az okosok számára, mivel az Omega egy percet sem vállalt a vezetésből. Jóformán fel is ért rájuk a Geraint Thomas (Sky) és Filippo Pozzato (Lampre-Merida) vezette csoport, benne Bradley Wigginsszel, aki kiválóan bírta a megpróbáltatásokat.
Szűk egy percet mutatott a számláló van Avermaet-ék javára az Oude Kwaremont utolsó kaptatása előtt, míg az időközben meginduló Leukemans 25 szekundumra érkezett. Az igen-igen nehéz macskaköves "dombocskán" Sagan és az Omega magányos farkasként próbálta csökkenteni a távolságot, mígnem megtörtént a Tamádás. A hegy felénél Cancellara akciózott Vanmarcke-kal karöltve, s mire a többiek felocsúdtak volna, már gyakorlatilag a vezető kettős nyakán volt a duett. Az utolérés "csak" a Paterberget követően történt meg: Cancellara és a három belga "van", van Avermaet, Vandenbergh és Vanmarcke gyakorlatilag biztossá tette, hogy négyőjük valamelyike pont majd pezsgőt a befutó után.
Az utolsó tíz kilométer már nem tartalmazott emelkedőt, így jöhetett a szelezéses vezetés a célig. 20 másodpercre Niki Terpstra (Omega Pharma-Quick Step) és Alexander Kristoff (Katyusa) próbálta menteni a menthetetlent, Sagan és Boonen pedig még hátrébb pedálozott, ám a felzárkózásra senkinek sem volt esélye. A taktikázást a győzelemért Vandenbergh kezdte, lószára van Avermaet is válaszolt, nem sok sikerrel. Cancellara és Vanmarcke remek erőben látszott.
Az utolsó kilométert lassúzva, egymást figyelve kezdték, majd 300 méterrel a vége előtt Cancellara indított. A svájci zseni a legjobb pillanatban kezdte meg hajráját, s nem is tudták legyőzni: van Avermaet-ben nem volt elég erő a sikerhez, be kell érnie a második hellyel; Vanmarcke eltaktikázta az utolsó métereit, így csak harmadik lett; míg Vandenberghnek jutott a negyedik pozíció. Kristoff egészíteti ki a top ötöt, miközben az üldözősor több részre szakadt: Boonen a sík részen szűk minutumot vert a 16. helyen végző Saganra.
Top 10:
1. Fabian Cancellara (Trek Factory) 6:15:18
2. Greg van Avermaet (BMC) a.i.
3. Sep Vanmarcke (Belkin) a.i.
4. Stijn Vandenbergh (Omega Pharma-Quick Step) a.i.
5. Alexander Kristoff (Katyusa) +8 mp
6. Niki Terpstra (Omega Pharma-Quick Step) +18 mp
7. Tom Boonen (Omega Pharma-Quick Step) +35 mp
8. Geraint Thomas (Sky) +37 mp
9. Björn Leukemans (Wanty-Groupe Gobert) +41 mp
10. Sebastian Langeveld (Garmin-Sharp) +43 mp
A befutó után felesége nyakába boruló, majd valóban pezsgőt bontó Fabian Cancellara tehát harmadik győzelmét aratta a Flandriai Körversenyen, ezúttal sprintben, de címet védett, és újra megérdemelten ült a trónra. A többiek is remek erőt mutattak, így nagyon várjuk a jövő heti Paris-Roubaix-t. Minimum ilyen jó versenyre számíthatunk.
A kép forrása: közösségi média
