A mai nap során immár 106. alkalommal adott otthont a Milánó és Sanremo közötti 293 kilométer a tavasz klasszikusának, a La Primaverának. Az idei "M-SR" az igen-igen nívós mezőny számára a szokásos Turchino, Cipressa, Poggio hármast tartogatta, a kérdés tehát adott volt, mint mindig: lószolók vagy sprinterek?
A milánói rajtnál még hideg, nedves, nyálkás idő fogadta a kerekeseket, ám szerencsére nem igazolódtak az utóbbi években tapasztalt szörnyűséges viszontagságok, a bámészó versenyzők ezúttal megpillanthatták a Comói-tó szépségeit. Természetesen a vizes utak okoztak gondokat a lejtmenetekben, nem is keveset.
Nyilván nem nézelődés céljából szökött meg a nap elmenésének tizenegy fős legénysége, Jan Barta (Bora-Argon18), Sebastian Molano (Colombia), Maarten Tjallingi (LottoNL-Jumbo), Andrea Peron (Novo Nordisk), Stefano Pirazzi (Bardiani-CSF), Adrian Kurek (CCC Sprandi Polkowice), Matteo Bono (Lampre-Merida), Serge Pauwels (MTN-Qhubeka), Julien Berard (Ag2r), Tiziano dall'Antonia (Androni Giocattoli) és Marco Frapporti (Androni Giocattoli) előnye olykor a tizenegy perces határt is túllépte.
Az első óra majd' 44 km/h-s átlagot hozott, a pelotonban a Trek Factory, a Katyusa és a Tinkoff-Saxo diktálta a tempót. A Passo del Turchinón, azaz az első emelkedőn mintegy hat és fél minutumos differenciát lehetett mérni, ez a kilométerek haladtával folyamatosan csökkent; még az időközben szemerkélő eső ellenére is marad a gyors iram.
Mindezeket követően még nagyobb fokozatra kapcsolt a Katyusa, akik új társakra leltek a vezetésben a Sky és az Etixx-QuickStep sorának személyében. Az utolsó 50 kilométerhez érve, két és fél perces különbségnél megindult a "fekete sereg", a Capo Mele csúszós lejtmenetében ez bukást is okozott, többen is az aszfalton kötöttek ki. Ezzel egyetemben rostálódni kezdett az élboly, a magukban erőt érző szökevények ragadtak csak elöl.
Néhány pillanattal később újabb hatalmas esés borzolta a kedélyeket, a Sky Luke Rowe, Ben Swift és Geraint Thomas fémjelezte különítmény sokakat földre dobott, a legrosszabbul talán Christopher Juul Jensen járt. Ez az esemény megmozgatta az Orica-GreenEDGE fiait is, kis időre megszakadt a csoport, majd az utolsónak maradó Bonóval együtt mindenkit utolértek az "okosok".
A Cipressán Silvan Dillier (BMC) indított, majd a Skyból Lars Petter Nordhaug a Trekes Julian Arredondóval húzta az egyre fogyatkozó főmezőnyt. A Poggio előtt nyugodtak meg úgy-ahogy a dolgok, a sprinterek a pereceléseket követően visszaértek kedvező pozícióba, ugyanakkor az összedolgozás nem állhatott meg, hisz Daniel Oss (BMC) és Thomas lépett el.
A záró kaptatót húsz szekundumos előnnyel kezdhette a páros, s már-már úgy tűnt, haza is érhetnek, ám a Katyusa embereivel nem lehetett mit kezdeni. Sorra szakadtak le a meredeket kevésbé kedvelő gyorslábúak, majd Osst is megfogták. Thomas vesztét végül Greg van Avermaet (BMC) támadása okozta, a belga társakra is lelt Peter Sagan (Tinkoff-Saxo), Fabian Cancellara (Trek Factory) és Michael Matthews (Orica-GreenEDGE) személyében. A downhillre aztán összerázódott a boly, de több esélyes is ki-,pontosabban elesett, Philippe Gilbert (BMC), Michal Kwiatkowski (Etixx-QuickStep) és Gerald Ciolek (MTN-Qhubeka) is kiszállt a küzdelemből.
A célegyenesre Luca Paolini (Katyusa) felvezetésével érkeztek a sprinterek, ám az olasz túl hamar borított ki, így kapitánya, Alexander Kristoff nem tudott címet védeni, mindössze második lett - a győzelmet ugyanis a Giant-Alpecin német kiválósága, John Degenkolb szerezte meg, aki remekül osztotta be az erejét, és az utolsó 100 méteren verhetetlennek bizonyult. A dobogó legalsó fokára Matthews állhatott fel, aki néhány centiméterrel előzte meg a mindössze negyedik Sagant. A legjobb ötöt Niccolo Bonifazio (Lampre-Merida) egészíti ki.
A kép forrása: közösségi média
