Az indulók közt hat korábbi győztes is található, ám a legfőbb esélyes a tavalyi második Peter Sagan. Az időjárási előrejelzések szerint nem fog megismétlődni a tavalyi rövidítés és hó helyzet, viszont vasárnapra esőt jósolnak. Minden adott egy nagyszerű versenyhez. Kezdődnek a klasszikusok!
Tavaly szeptember elején jelentette be a verseny szervezője az RCS Sport, hogy az útvonalba bekerül a Pompeiana emelkedő, ami öt kilométer hosszú és öt százalékos átlagmeredekségű, tizennégy százalékos legmeredekebb résszel. A 267 méter magas dombocskát a már klasszikus és kihagyhatatlan Cipressa és Poggio közé tervezték, kicsivel több, mint húsz kilométerre a céltól. A kerékpárosokat természetesen megosztotta a terv. A sprinterek panaszkodtak, a gyorslábú hegyimenők és szökevény specialisták, viszont üdvözölték a döntést. Ez év elején jött az újabb hír, hogy mégsem kerül be a domb, mert az eső okozta károkat nem tudják kijavítani időre és így veszélyes az út lefelé. Napok múlva szárnyra kapott egy újabb pletyka, hogy van még arra némi remény, hogy elkészülnek március utolsó előtti vasárnapjára a munkálatokkal. Végül - és egyértelműen - kiderült, hogy kimarad az idei útvonalból az újítás, amivel színesíteni szerették volna a versenyt. A héten pedig az esőzések miatti földcsuszamlások adtak okot arra, hogy alternatív útvonal tervet is készítsenek, de ez nem fogja befolyásolni a verseny végkimenetelét, mert a problémás rész távol van a céltól.
Tehát marad a klasszikusnak mondható Cipressa és Poggio eldönteni, hogy a célvonalat egy szökevény, esetleg egy kisebb szökevénycsoport, vagy mezőnyhajrá szakítja-e át? Akárhogy is alakul a táv,– ami a leghosszabb az UCI World Tour naptárában- a maga 294 kilométerével szedni fogja az áldozatait. A mezőny, ahogy kiér Milánóból különösebb emelkedő nélkül kanyaroghat 113 kilométeren keresztül, egészen Ovada-ig. A legbátrabbak és az igazán elszántak természetesen már itt is szökésben lesznek, de egy ilyen hosszúságú és rangos versenyen a korai szökés rendkívül kiszolgáltatja magát az időjárási tényezőknek, és a mezőny kollektív erejének. Ovada-tól aztán lágyan, alig észrevehetően emelkedni kezd az út és egészen a Turchino hágó tetejéig emelkedik a pálya. A Milánó-SanRemó legmagasabb pontja, a Turchino hágó 532 métere után, még mindig 156 kilométer van hátra a versenyből. Olyannak is tűnhet ez a táv, mint két egymás utáni rövidebb szakasz egy nagy körversenyen. Akik a Turchino-n esetleg leszakadtak, nagyon jó eséllyel fel tudnak majd zárkózni a mezőnyhöz. A szökevénynek és a mezőnynek innen pedig egy újfajta verseny kezdődik, nem egész 100 kilométeren keresztül, hisz innen már nem emelkedik jelentősen az út.
Az első capi-k (dombocskák) a verseny vége előtt körülbelül 60 kilométerrel kezdődnek, ekkora a mezőny már szeretné látótávolságban tudni a szökevényeket. Ne feledjük, ekkor már 230-240 kilométer lesz a lábakban. Az esélyesek küzdelme, a papírforma szerint az utolsó 40 kilométeren ölt majd formát. Rengeteget fog számítani, hogy kinek a csapata tudta megőrizni létszámát és erejét. Ahogy nő a tempó a rajtvonaltól 266 kilométerre fekvő Cipressa felé úgy fognak lemaradozni a segítők és azok, akik elmérték a formaidőzítést. Itt már egy-egy műszaki hiba, kisebb bukás is végzetes lehet a győzelem szempontjából, hiszen a felzárkózás sok erőt vesz ki a versenyzőből, ami hiányozni fog, legkorábban már a Poggio-n, legkésőbb pedig a célban. A Poggio lábát elérve, 284 kilométernél, már a verseny állása szerint lépnie kell az esélyeseknek. Amennyiben egy erős sprinter is ott van a mezőnyben ez az utolsó lehetőség leszakítani, amellett, hogy innentől akár már egyedül is befejezhető a verseny egy sikeres támadással. A sprintereknek és megmaradt csapattársaiknak pedig létkérdés, hogy a megfogyatkozott mezőny elején kezdjék meg az utolsó emelkedőt, hogy egy esetleges kisebb hátrányt még le tudjanak dolgozni az utolsó hat kilométeren. A lejtmenet után még három, és akárhogy is alakul a verseny a legkeményebb három kilométer várja a túlélőket. Hiába sík már a Poggio lejmenetétől a pálya, az állóképesség, az erő és a taktikai érzék szinte triplán számít a megtett táv után. Felismerni a versenyhelyzetet és abból profitálni a győzelem kulcsa. Megpróbálni elmenni a csoporttól, vagy várni a sprintre, esetleg olyan tempót diktálni, amivel már nem érnek utol? A jó választás itt az örökkévalóságba és a történelemkönyvek lapjaira vezet a kerékpársport nagyjai és a Milánó-SanRemó halhatatlanjai között.
Induló csapatok és az esélyesek:
AG2R La Mondiale – Rinaldo Nocentini
Astana Pro Team – Alexey Lutsneko, Vincenzo Nibali, Maxim Iglinskiy
Belkin Pro Cycling Team – Bauke Mollema
BMC Racing Team – Philippe Gilbert, Greg van Avermaet
Cannondale – Peter Sagan
FDJ.fr – Arnaud Demare, Arthur Vichot
Garmin Sharp – Tom Jelte Slagter, Johan Vansummeren
Team Katusha – Alexandr Kolobnev, Alexander Kristoff
Lampre-Merida – Filippo Pozzato. Sacha Modolo, Diego Ulissi
Lotto Belisol – André Greipel, Jürgen Roelandts
Movistar Team – Adriano Malori, Jose Joaquin Rojas
Omega Pharma Quick Step – Mark Cavendish, Michael Kwiatkowski, Zdenek Stybar
Orica Green Edge – Michael Matthews
Team SKY – Edvald Boasson Hagen
Team Giant-Shimano – John Dekenkolb
Team Europcar - Bryan Coquard
Team Tinkoff-Saxo – Daniele Benatti, Roman Kreuziger
Treck Factory Racing – Fabian Cancellara
Androni Giocattoli – Franco Pellizotti
Bardiani-CSF – Enrico Battaglin, Marco Canola
MTN – Qhubeka – Gerald Ciolek
IAM Cycling – Sylvian Chavanel, Heinrich Haussler
United Healthcare Professional Cycling Team – Robert Förster
Yellow Fluo – Simone Ponzi, Matteo Rabottini
