Milánó-SanRemó avagy 300 kilométernyi kín

Vasárnap kerül megrendezésre a 105. Milánó-SanRemó.

Tavaly szeptember elején jelentette be a verseny szervezője az RCS Sport, hogy az útvonalba Via Roma klasszikus befutója, amit természetesen a kihagyhatatlan Cipressa és Poggio emelkedői előznek meg.

Akárhogy is alakul a táv,– ami a leghosszabb az UCI World Tour naptárában- a maga 293 kilométerével szedni fogja az áldozatait. A mezőny, ahogy kiér Milánóból különösebb emelkedő nélkül kanyaroghat 113 kilométeren keresztül, egészen Ovada-ig. A legbátrabbak és az igazán elszántak természetesen már itt is szökésben lesznek, de egy ilyen hosszúságú és rangos versenyen a korai szökés rendkívül kiszolgáltatja magát az időjárási tényezőknek, és a mezőny kollektív erejének.  Ovada-tól aztán lágyan, alig észrevehetően emelkedni kezd az út és egészen a Turchino hágó tetejéig emelkedik a pálya. A Milánó-SanRemó legmagasabb pontja, a Turchino hágó 532 métere után, még mindig 156 kilométer van hátra a versenyből. Olyannak is tűnhet ez a táv, mint két egymás utáni rövidebb szakasz egy nagy körversenyen. Akik a Turchinon esetleg leszakadtak, nagyon jó eséllyel fel tudnak majd zárkózni a mezőnyhöz. A szökevénynek és a mezőnynek innen pedig egy újfajta verseny kezdődik, nem egész 100 kilométeren keresztül, hisz innen már nem emelkedik jelentősen az út.

Az első capik (dombocskák) a verseny vége előtt körülbelül 60 kilométerrel kezdődnek, ekkora a mezőny már szeretné látótávolságban tudni a szökevényeket. Ne feledjük, ekkor már 230-240 kilométer lesz a lábakban. Az esélyesek küzdelme, a papírforma szerint az utolsó 40 kilométeren ölt majd formát. Rengeteget fog számítani, hogy kinek a csapata tudta megőrizni létszámát és erejét. Ahogy nő a tempó a rajtvonaltól 266 kilométerre fekvő Cipressa felé úgy fognak lemaradozni a segítők és azok, akik elmérték a formaidőzítést. Itt már egy-egy műszaki hiba, kisebb bukás is végzetes lehet a győzelem szempontjából, hiszen a felzárkózás sok erőt vesz ki a versenyzőből, ami hiányozni fog, legkorábban már a Poggio-n, legkésőbb pedig a célban. A Poggio lábát elérve, 284 kilométernél, már a verseny állása szerint lépnie kell az esélyeseknek. Amennyiben egy erős sprinter is ott van a mezőnyben ez az utolsó lehetőség leszakítani, amellett, hogy innentől akár már egyedül is befejezhető a verseny egy sikeres támadással. A sprintereknek és megmaradt csapattársaiknak pedig létkérdés, hogy a megfogyatkozott mezőny elején kezdjék meg az utolsó emelkedőt, hogy egy esetleges kisebb hátrányt még le tudjanak dolgozni az utolsó hat kilométeren. A lejtmenet után még három, és akárhogy is alakul a verseny a legkeményebb három kilométer várja a túlélőket. Hiába sík már a Poggio lejmenetétől a pálya, az állóképesség, az erő és a taktikai érzék szinte triplán számít a megtett táv után. Felismerni a versenyhelyzetet és abból profitálni a győzelem kulcsa. Megpróbálni elmenni a csoporttól, vagy várni a sprintre, esetleg olyan tempót diktálni, amivel már nem érnek utol? A jó választás itt az örökkévalóságba és a történelemkönyvek lapjaira vezet a kerékpársport nagyjai és a Milánó-SanRemó halhatatlanjai között.

Ami az esélyeket illeti a szakértők véleménye szerint a viadal legfőbb favoritja a címvédő Alexander Kristoff (Katusha), akinek legfőbb kihívói Mark Cavendish (Etixx-Quick Step) illetőleg John Degenkolb (Giant-Alpecin) lehetnek. Persze nem szabad leírni Peter Sagan (Tinkoff-Saxo), Andre Greipel (Lotto-Soudal), Juan Jose Lobato (Movistar), Fabian Cancellara (Trek Factory Racing) és Nacer Bouhanni (Cofidis) ötösét sem.

A viadalon a 17 World Tour csapat mellett az Androni Giocattoli, a Bardiani-CSF, a Bora-Argon 18, a CCC Sprandi Polkowice, a Cofidis, a Colombia, az MTN-Qhubeka, illetőleg a Novo Nordisk sorai állhatnak rajthoz.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes