Párizs-Roubaix, az Észak Pokla. 257, ebből 51,1 kilométer kilométer rázatón Compiegne és Roubaix között, 28 macskaköves szektorral. A kerékpársport egyik legismertebb versenye, a tavaszi klasszikusok záróakkordja, az egynaposok legnagyobbja, ahol sosincs unalmas perc. 2014-ben sem volt, az 1896 óta húzódó történelem méltó 112. kiírását láthattuk: a specialisták, nagy esélyesek a pávékon zseniális versenyt rittyentettek elénkbe, ami vélhetően sokáig emlékezetes marad.
9°C-ban, felhős időben, érezhetően fokozott, bizsergő hangulatban vágtak neki a versenyzők a viadalnak Compiegne városában, a feszültség ott terjengett a légkörben. A 25 csapat 199 kerekesének meditációját egy szép pillanat törte meg, búcsúversenyére készült ugyanis a Team Sky norvégja, Gabriel Rasch, akit egy trendi közös selfie-vel "ajándékoztak meg" csapattársai.
Idegesen kezdődött a versengés, a peloton az első órában 48 km/h-s átlagot repesztett. Mindezen körülmények mellett is el tudott lépni egy nyolcfős szökevénycsoport, amelyet David Boucher (FDJ.fr), Kenny Dehaes (Lotto Belisol), Andreas Schillinger (NetApp-Endura), Michael Kolar (Tinkoff-Saxo), Clément Koretzky (Bretagne-Séché Environnement), Benoit Jarrier (Bretagne-Séché Environnement), Tim De Troyer (Wanty - Groupe Gobert) és John Murphy (UnitedHealthCare) alkotott. Előnyük hamar megnőtt, a mezőny természetesen hagyta őket és beállt stabil tempójába.
Az első kockaköves résznél 10 perc környékén járt a differencia, a sort az Omega Pharma-Quick Step, Trek Factory, Belkin, Katyusa négyes kapitányát rejtve vezette, miközben az átlagmérő újra igen magas értéket, számszerint 46,1 km/h-t mutatott. A következő (helyenként rázatós) kilométereket az elmenés előnyének minimális csökkenése és defektek sorozata kísérte, pályafutása során a Roubaix-n először Tom Boonen (Omega Pharma-Quick Step) is kerékcserére kényszerült, Arnaud Demare-hoz (FDJ), Jimmy Engoulvent-hoz (Europcar), majd Greg van Avermaet-hez (BMC) hasonlóan. Sőt, Demare még egy kisebb bukásba is belekeveredett.
A 2,4 kilométer hosszú, ötcsillagos arenbergi erdőben aztán megindultak az események, elkezdődött a Verseny. Az élboly előnye jócskán perc alá csökkent, s mindössze négyen - Schillinger, Jarrier, De Troyer és Murphy - maradtak elöl, szegény Boucher-t például előbb egy defekt, majd egy vonat áthaladása végett állt meg. A nagy tempójú peloton is hosszúra nyúlt (próbálkoztak is páran, kevés sikerrel), Alexander Kristoff (Katyusa) és Gregory Rast (Trek Factory) defektje okozott kisebb bonyodalmat. Nem úgy, mint néhány perccel később, a 17. szektorban, majd azt követően egy-egy esés, amely a favoritok életét is felbolygatta, hisz Fabian Cancellara (Trek Factory) is hátul ragadt csapattársa, Hayden Roulston dőlését követően. Szerencsére a svájci vissza tudott zárkózni a többiekhez, miközben a szintén perecelő Kristoff feladta a viadalt.
Nem is kellett több, az első szököttek utolérését követően rögtön megindultak a lószok., néhány pillanatra teljesen feje tetejére fordult a helyzet. Boonen, majd Thor Hushovd (BMC) kapcsolt magasabb fokozatra, utóbbi hetedmagával együtt ellépett, majd egyedül is próbálkozott. Újfent széthullani látszott a mezőny, Peter Sagan (Cannondale) például fél percnyi hátrányt szedett össze a legnagyobb riválisokkal szemben.
70 kilométerrel a vége előtt két minutumos fórt tudhatott magáénak immár Schillinger, Jarrier és De Troyer hármasa, miközben hátrébb támadást támadás - Yoann Offredo (FDJ.fr) igen aktív volt -, lemaradást lemaradás - John Degenkolb (Giant-Shimano) az Orica-GreenEDGE duójával, Matthew Haymannel és Luke Durbridge-dzsel próbált zárkózni -, gondot gond - technikai hibát konstatált Sagan és Filippo Pozzato (Lampre-Merida), fűre került Edvald Boasson Hagen (Sky) - követett. Geraint Thomas (Sky), Matthieu Ladagnous (FDJ.fr) és Maarten Tjallingi (Belkin) vezetésével újabb üldözőcsoport formálódott, majd a 13. szektorban Boonen fokozta az izgalmakat - egyedül támadott, 65 kilométerrel a vége előtt gondolta úgy, itt az idő menni. Hamar fel is zárkózott a Thomas-féle grupphoz, s pár percen belül meg is fogták a szökevényeket.
Reagálni kellett (közben Luca Paolini (Katyusa) is megnézte közelebbről az utat), ezért öt BMC-s furakodott az üldőzők élére. Nagy munka nem kellett, hisz Boonen mellett csak Thomas volt hajlandó vezetni a brigádot. A jó erőben lévő belga azonban Hushovd és kis különítménye jóvoltából mégis előnnyel teljesíthette a Mons-en-Pévéle-t, ami ezúttal nem rázta fel a dolgokat, mint ahogy általában szokta. Boonenék előnye egyre nőtt és nőtt, már az egyperces határt súrolta.
38 kilométerrel a vége előtt deja vu érzésünk lehetett, hisz Sep Vanmarcke (Belkin) és Cancellara párosa a Flandriai Körversenyhez hasonlóan gyorsított, ám lószuk csak a különbség szűkítésére volt jó. Ez is elegendőnek bizonyult azonban ahhoz, hogy az addig küszködő Sagan Maarten Wynantscal (Belkin) együtt a 7. szektor előtt otthagyja a többieket és egyedül próbálkozzon felzárkózni a Boonen által újra meglódított csapathoz. A szándék kis mértékben balul sült el, hisz Van Avermaet bukását Cancellara újabb ritmusváltása követte, ám szándéka ezúttal sem volt igazán komoly. Ellentétben Saganéval, aki zseniálisan lépett el, s időfutampozíciót felvéve simán negyedperces fórra tett szert.
Boonenék összezártak Cancelláráékkal, mely a Camphin-en-Pévéle-en újabb akciót szült: a Spartacus ismét Vanmarcke-kal indított, az iramot Zdenek Stybar (Omega Pharma-Quick Step) és John Degenkolb (Giant-Shimano) tudta tartani. A Carrefour de l'Arbre-ra befogták a szlovákot, így összezárt az álomötös, míg mögöttük az üldözők sorát Bradley Wiggins (Sky), Thomas, Boonen, Niki Terpstra (Omega Pharma-Quick Step), Sebastian Langeveld (Garmin-Sharp) és Bert de Backer (Giant-Shimano) elegye tette ki. Mivel csupán a váltott vezetés jellemezte az élhelyzetet, Wigginsék fel tudtak zárkózni, így 8 kilométerrel a vége előtt tizenegyen pedáloztak az utolsó két macskaköves szektorra.
A hat kilométert jelző táblánál Terpstra gondolt egy merészet, elhúzott, tisztes és egyre nagyobb távolságot alakítva ki a többiekkel szemben. Pillanatok alatt tíz másodpercet mutatott az óra, Cancellaráék leragadtak, senki nem reagált. A holland pedig köszönte szépen, saját tempóját tartva előbb túlélte a végső rázatós szektort, majd a velodrome-ban gurulva, a győzelmet élvezve kezdte a két kört, hallotta a csengőt majd szelt át a célvonalon. Ezzel minden idők leggyorsabb Párizs-Roubaix-ját, egyben pályafutása legnagyobb versenyét nyerte, amellyel beírta magát a történelemkönyvekbe: 13 év után ő az első holland, aki hazaviheti a kockakövet. A tökéletes taktikát alkalmazó Omega Pharma-Quick Step-kerekes mögött a hajrát Degenkolb nyerte Cancellara előtt, míg Wiggins nagy meglepetésre a kilencedik helyen zárt.
Top 10:
1. Niki Terpstra (Omega Pharma-Quick Step) 6:09:01, átlag: 45,49 km/h
2. John Degenkolb (Giant-Shimano) +20 mp
3. Fabian Cancellara (Trek Factory) a.i.
4. Sep Vanmarcke (Belkin) a.i.
5. Zdenek Stybar (Omega Pharma-Quick Step) a.i.
6. Peter Sagan (Cannondale) a.i.
7. Geraint Thomas (Sky) a.i.
8. Sebastian Langeveld (Garmin-Sharp) a.i.
9. Bradley Wiggins (Sky) a.i.
10. Tom Boonen (Omega Pharma-Quick Step) a.i.
Kiváló viadalt láthattunk tehát, rendkívül sok akcióval, izgalmas pillanattal. Niki Terpstra megérdemelten diadalmaskodott, majd nyilatkozott a befutót követően: "Pályafutásom legcsodálatosabb napja a mai, hatalmas álmom vált valóra. Jó formában, esélyesnek éreztem magam, a csapattal pedig több kártyánk is akadt, amelyet kijátszhattunk. Nagyszerű viadal volt, zseniális küzdelem."
