Az elmúlt években, mint a Bikeexpress csapatának mindenese ismerhettünk téged, ahol fantasztikus munkát végeztél a fiatalokkal. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
-Mindenféleképpen örömmel, szerettem minden egyes másodpercét. Nagy boldogsággal töltött el, hogy sikerült részt vennünk néhány külföldi versenyen is. Jó volt azt látni, hogy három év alatt lényegében a nulláról indulva hová jutottunk el. Szerintem ez idő alatt kihoztuk az adott időszakban elérhető maximumot a csapatból.
Mi volt annak az oka, hogy ott nem folytattad tovább?
-A váltás oka az volt, hogy a párommal Epres Kornéliával kimentünk Belgiumba. Előzetesen úgy terveztük, hogy kint is maradunk. A költözésnek több oka volt, az egyik nyilván anyagi, a másik pedig az, hogy a kerékpársportot szerettük volna egy magasabb szinten is megismerni, értelemszerűen én a szakmai részt, míg Kori a versenyzői részt illetően. Az én szempontomból tekintve is nagy élmény volt ez hisz láttam a versenyek szervezési morálját, az útlezárásokat, a versenyrendszert lényegében az összes korosztály tekintetében.
Hogyan sikerült Kornéliának a versenyidőszak?
-Három hónapot versenyzett kint, ezalatt az idő alatt szerepelt annyi versenyen, mint idehaza az összes női kerékpáros együttvéve. Több mint 30 versenynapja volt 80-100-120 fős női mezőnyökben, örömmel fogadták és nagyon szerették a csapatánál is. Komolyabb sorba sajnos nem tudott azonban elkerülni. Azt azért tudni kell a női kerékpársportról, hogy ott ténylegesen csak a legjobbak kapnak fizetést. Ahhoz képest, hogy csak húszévesen kezdett el kerékpározni három év múlva a belga bajnokkal tudott többször is együtt megérkezni a mezőnyben, de végül belátta Ő is, hogy innen nem nagyon van már tovább.
Az elmúlt hetekben már tudható volt, hogy újra belevágsz és újra a nulláról.
-Általánosságban nem éltük meg kudarcként azt, hogy haza kellett jönnünk, illetőleg, hogy a visszaköltözés mellett döntöttünk. Úgy határoztunk, hogy megpróbáljuk újra az alapoktól, hisz mégiscsak ehhez értek a legjobban. Kaptam egy jó ajánlatot a Pécskövi Tibortól a törökbálinti Tuttobici kerékpárbolt jelenlegi tulajdonosától, hogy próbájuk meg a település vonzáskörzetében ugyanazt, amit már egyszer felépítettünk a Bikeexpressnél.
Mit lehet tudni bővebben a Tuttobici projektről? Mik a céljaitok?
-Mint említetted teljesen a nulláról kezdjük meg az építkezést. Nyilván vannak az embernek álmai, de megpróbálunk a földön maradni. Abban hiszünk, hogy a nulláról elindulva is sikeresek lehetünk, mind a versenyzők, mind a támogatók részét illetően, hogy a későbbiekben lehessen lehetőségünk ebből egy magasabb szintet is kihozni. Mindenféleképpen az utánpótlás-nevelés az elsődleges cél. Idővel majd meglátjuk, hogy mi a felső határ. Mivel én annak idején láttam a profi világot Olaszországban most pedig nemrég Belgiumban is, ennek okán én nem vagyok hajlandó lemondani arról az álmomról, hogy idővel újra legyen a World Tour sorozatnak magyar versenyzője. Én hiszem és remélem is, hogy ez bekövetkezhet, de ez rengeteg munkát igényel. Ráadásul nagyon sok minden másnak is passzolnia kell hozzá.
Melyek a legfőbb célkitűzések a 2015-ös esztendőben?
-Az első és a legfontosabb feladatunk, hogy felduzzasszuk a létszámot. Az egyesület lényegében még csak három hete működik 1-2 fiatal versenyzővel illetőleg amatőrökkel. További célunk, hogy legyen egy amatőr bázisunk is. A fő csapásvonal mint ahogy említettem már az utánpótlás-nevelés lesz, azt azonban komolyabban majd csak tavasszal lehet elkezdeni, amikor már jobb az idő. Megpróbáljuk majd megszólítani a 8-10 éves korosztályt a környékbeli iskolákból. Apró pici célokkal kezdünk, szeretnénk persze elindulni kisebb versenyeken, elsősorban országúton.
Így a belga tapasztalatokra építve, hogyan látod a magyar kerékpársport helyzetét, mi az amiben mindenféleképpen fejlődni kellene az előrelépés érdekében?
-Röviden mindenben, de leginkább a versenyrendszert illetőleg a mezőny létszámát tekintve kellene előrelépnünk. Mondok egy példát. Fontos lenne, hogy például a serdülő korosztályban 30-40 gyerek egymással tudjon versenyezni és ne kelljen az amatőr kupákban úgy indulniuk, hogy közben mellettük ott teker a 40 éves master korú versenyző vagy éppen a lányok. Sajnos hazánkban sem a mezőny sem pedig a távok nem hasonlítanak a nemzetközi elvárásokhoz. Külföldön egy serdülőverseny távja minimum 80 kilométer, nálunk pedig az OB kivételével nincs ilyen viadal a fiatalok számára. A válogatottal az elmúlt években sokszor azt tapasztaltam, hogy egy-egy külföldi verseny inkább elvette a gyerekek kedvét, mivel nem értették, hogy miért nem tudnak az élmezőny közelébe kerülni. Ez persze annak fényében érthető, hogy egy velük egykorú külföldi versenyző egy évben minimum 50 versenynapot teljesít, komoly mezőnyökben és komoly távokon, ők pedig mentek az egész év folyamán összesen két ilyen kritériumnak megfelelő versenyt. Én leginkább ebben látom a különbséget.
Köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk az elkövetkezendőekben.
-Köszönöm a lehetőséget.
