Kérlek mutatkozz be a kedves olvasóknak.
- Harangi Petra vagyok, Debrecenben születtem, de már Budaörsön nőttem fel. 6 év úszást követően, tíz évig élsportolói szinten triatlonoztam. Kétnyelvű gimnáziumba jartam, ahol a harmadik évet Hollandiában végeztem. A Testnevelési Főiskola edzői és sportmenedzsment 2 éve utan, Franciaországba kerültem a 3. és a 4. évemre. Ez idő alatt a dijoni triatlon egyesülethez kerültem, ami egy első osztályú csapat volt. Külföldön jobbak voltak a körülmények és több verseny is volt, mint odahaza. Itt fejeztem be a triatlonos pályafutásomat is. Az egyetem utolsó éve alatt elkezdtem a Nemzetközi kapcsolatok szakot távoktatásban Budapesten. Szerettem volna egy kicsit mást is tanulni és megtapasztalni, mint a sport és midig is érdekelt más országok kultúrája, történelme és a nyelvei. Öt nyelven beszélek, a sportmarketingben és a sportmédiában dolgozom lassan 10 éve.
Miképp kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
- Mivel a triatlonban is van kerékpározás, így azért elég közel álltam mindig is ehhez a sporthoz. 2005-ben hazahivtak a megujult Kerékpáros Szövetségbe főtitkárnak. Azok az emberek kerültek végre a kerékpársport irányításába, akikben bíztam és korábban több évet dolgoztam is velük a triatlonos pályafutásom alatt. Lehetőséget láttam abban, hogy valami elkezdődhessen az otthoni kerékpáros életben is, gondoltam vágjunk bele és próbáljuk meg felfejleszteni a magyar kerékpársportot. Hazajövetelem előtt több munkám is volt az Eurosportnál és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnél. Otthon hiányzott egy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező dinamikus szakember a magyar kerékpársport fejlesztéséhez. Majdnem két évig maradtam Budapesten, amely egy tapasztalatokban gazdag élmény volt.
Hogyan jött annak a lehetősége, hogy az Eurosporthoz illetőleg azon belül is a Tour de France alatt dolgozó helyszíni stábhoz kerülhess?
- 2003-ban Veszprémben volt egy Duatlon Európa Bajnokság, ahol nem indultam sérülés miatt, ám az Eurosport közvetítette a versenyt. Kerestek egy nyelveket beszélő sportolót, aki a dokumentációt és a kommentári munkát is segíteni tudja. Majd 2004-ben, amikor a kerékpáros világbajnokság Kanadában volt, akkor a barátom is rajthoz állt, én pedig a Párizs-i Eurosport irodában érdeklődtem, hogy nem-e tudnék valamiben segédkezni a helyszínen. A világbajnoki sikeres munka a 2005-os Tour de France alkalmával folytatodot.
Három hét hosszú idő, mire kell figyelned eközben a munka közben. Például le van e osztva az, hogy melyik szakaszon, - a dobogósok illetőleg az összetettben érdekeltek mellett - kiket kell megkérdeznetek?
Igen valóban hosszú, de annyira intenzív, hogy szinte észre sem veszem, hogy a július eltelt és hirtelen már augusztus van. Azt szokták mondani, ha valami jó és élvezetes, akkor az mindig nagyon hamar eltelik. Ez így is van! Nekem a Tour nem három, hanem négy hét, mert már a verseny előtt szerdától interjúkat készítünk. Egy-két nappal előtte megpróbálok már koncentráltan csak a feladatomra készülni, mivel 1 év az hosszú kieses nem riporteri/újságírói munkakörben, ráadásul a kerékpársportban minden héten több verseny van, sok az eredmény és a versenyző. A munka lényegében már hónapokkal a Tour előtt le van osztva, mindenkinek megvan a maga feladatköre. Nem szeretnek új emberekkel kísérletezni, mert a Tour program élő, itt nincs idő a tanulásra, nagy a tömeg, sok a dugó és állandóan utazni kell, szóval nem fér bele a hibázás lehetősége. Az én konkrét feladatom a rajtnál az aznapi szakaszhoz kapcsolódóan az érdekesebb versenyzők megtalálása és magának az etapnak a bemutatása egy híres csapatvezetővel, vagy az aznapi esélyes versenyző egyik csapattársával. De néha fontosabb az összetett állása, vagy a hegyi esetleg a zöld trikó jövője. Esetleg, ha a megkülönböztetett trikók rangsorában változások várhatóak vagy az aznapi szakasz veszélyt jelent az összetett állasára. Sokszor az aznapi sztárok kicsit háttérbe kerülnek és az összetettben jól álló vagy épp hátrányba kerülő versenyzőkre kell koncentrallni. A célban, a busznál várom a kerekeseket és a csapatmenedzsereket. Ilyenkor a szakasz értékelése a lényeg, élő és azonnali véleményeknek, élményeknek kell elhangoznia.
Mi a legnehezebb feladat ebben a munkában?
- A célban mindig élőben vagyunk, néha nincs rendes vétel az adáshoz, ezért többször is felszerelést kell cserelni, (van, hogy kétszer, háromszor is) 15-20 perc alatt kell fel-alá futkározni 3-4 ember kíséretében, összekötve a kamerával vagy épp a 3-4 meter magas antennával. Öltözés és futás közben állandóan az utat nézem, hogy elkapjam a versenyzőket vagy a csapat autókat, miközben a hangosbemondót hallgatom, hogy tudjam mi történt a célban vagy utána. Folyamatosan kell koncentrálni a felszerelésre a kamerásomra, a fülhallgatóra és a tömegre, na és persze a kérdésekre meg hogy éppen melyik nyelven is kell beszélnem. A munka fizikai is, van, hogy épp 500 métert futottál és lecsapott egy autó, mert épp esett az eső, vagy átment a lábadon és persze nem lehet lihegni a mikrofonba, a nézők nem láthatják és hallhatják, hogy lihegek. Ezek a pillanatok elég emlékezetesek, és egyben viccesek is. Az asszisztensekkel a stresszes adás után jót szorakozunk, hogy néha milyen lehetetlen helyzetekben sikerült összeszedni magunkat az elő kapcsolásra. A munka másik nehéz része, hogy 11 hónapnyi kihagyás után van 1 napom, hogy visszarázódjak abba, amit 11 honapja hagytam abba, vagyis egy teljesen más munkába és munkakörbe, mint amit egész évben végzek.
Hogyan értékelnéd a versenyzőket? Kik a kedvencek és kik azok, akikkel nehezebben boldogultál?
- Összességében senkivel nincs problémám lényegében mindenki egész kedves. Igazából nincs személyes kedvecem, inkabb azt mondanám, hogy kivel lehet könnyen és kivel nehezen interjút készíteni. A beszédesebb versenyzők közzé tartozik: Philippe Gilbert, Rui Costa, Ian Stannard vagy éppen Peter Sagan. A nehezebbek Cadel Evans, Fabian Cancellara és Tejay Van Garderen.
Melyik volt pályafutásod legjobb interjúja, amelyre mind a mai napig szívesen emlékszel vissza?
- Sok ilyen volt. Talán kettőt emelnék ki. Az egyik, amikor Frank Schleck feladta a 2012-es Tourt és új kapitányt jelöltek ki a RadioShack csapatánál. A gárda sajtóreferense kijelentette, hogy csak egyetlenegy interjút ad a sportvezető a csapatbusznál. Így körülbelül 150 újságíró közül engem választottak. (Persze az Eurosport International egy fontos TV a Tour-on). Én tehettem fel 3-4 kérdést és aztán minden média engem hallgatott és az én interjúmat vették át. Itt a kezdés előtt egy másodperc alatt leizzadtam. Szerencsére Alain Gallopin, a csapat sportigazgatója jó ismerős volt, így szinte mindennapi lazasággal kezdett beszélni, így feloldván az egész helyzetet.
A másik egy aktuális szakasz bemutatása volt a SKY csapatánál. Itt azt vettem egyszer csak észre, hogy elfelejtetem, hogy a kamera előtt állok és teljesen elmélyedtem abban, amit mondott a sportvezető. Annyira nagy technikai tudással rendelkezik ez a csapat, hogy nem is csodálom, hogy a világ legjobbjai között vannak.
Nem titok, hogy a kedvesed Geoffroy LeQuatre, aki többek között a RadioShack illetőleg a Bretagne-Séché csapatait is megjárta profiként. Hogyan ismerkedtetek meg?
- Az egyetem utolsó éve alatt ismerkedtünk meg. Ő egy évvel járt alattam és az úszás órán egy csoportba jartunk.
Kihagyhatatlan kérdés a G4. Ma már a Cannondale számára is ez a cég biztosítja a szabadidő-ruházatot, sapkákat stb. Mit érdemes tudni erről a vállalatról?
- A G4 márka az szinte a mi gyerekünk a barátommal. Geoffroy nagyon tehetséges a design és a divatszakma területén. 2009-ben a Tour-on indult csapatának már Ő tervezte a ruháit és a Radioshacknél is csinált néhány pólót a csapatának. Én ez idő alatt Monaco-ban egy sportrendezvény szervező cégnél dolgoztam és miután már nem nagyon találtam új kihívást e munkakörben, megfelelő volt az idő arra, hogy megalapítsuk a G4-et. Az átlag kerékpáros ruházat elég konzervatív és ezen szeretnénk változtatni a designunkkal és a top, szinte „luxus” minőséggel. Itt is rengeteget találkozok a profi versenyzőkkel, akikkel közösen választjuk ki a legmegfelelőbb anyagokat és alakítjuk ki a ruhák legjobb szabását. A márka egy jó kihívás volt az elején, hogy megnézzük milyen egy teljesen új szakmába belecsöppeni. Hát ma elmondhatom, hogy nem volt könnyű.... sok idő és tanulópénz... A magas minőségi, technikai ruházat a cél, kiegészítve a sport előtti és utáni utcai kollekcióval. Olaszországban gyártatunk, mivel itt minden megvan, ami kell az elengedhetetlen minőséghez. Olasz, svájci és osztrák alapanyagokkal dolgozunk. A magas célkitűzésekhez elengedhetetlen a jó reklám. Két évig az Eurosportot öltöztettük, és „Gofri” mint profi és mint designer elég sok reklámot csinált a G4-nek. Idén télen abbahagyta a profi karrierjét és pont jókor sikerült egy World Tour csapatot találnunk, akik meghozzák a kellő reklámot a márka növekedéséhez. A Cannondale csapata profi és egyben újhullámú szemlélete tökéletesen passzol hozzánk (a csapat olasz székhelyű ez megkönnyítette a választásunkat) így nekik is fontos volt hogy a csapat új szép külső arculatát egy fiatal márkára bízzák. Természetesen, Sagan, Basso, Moser vagy éppen Roberto Amadio a csapatvezető is nagyon élvezik, hogy szinte kéthavonta új, az adott versenyekhez illő ruhákban járhatnak. Persze nem tagadom jó érzés látni a dobogó legfelső fokán a versenyzőket a mi pódium sapkánkban vagy éppen a logónkat a csapat buszán, kamionján és autóin!
2014-ben találkozhatunk-e veled a Tour alatt?
- Ez ebben a hónapban dől el. Július a legfontosabb hónap a kerékpáros sport és üzleti életben. A Cannondale csapata körüli tevékenységek sok feladatot jelentenek, de természetesen ha belefér az időmbe és a munkám engedi akkor mindenképpen megpróbálok időt szakítani arra, hogy ismét négyhétig a Tour-on a versenyzőket követhessem. Az Eurosporttól is függ azért egy kicsit az idei nyár, (a télen ugyanis a Discovery Channel megvette a csatornát) a hallottak alapján pedig elég sok változás lesz. Más felállásra kell számítanunk és megújul a Tour műsora is.
Köszönjük az interjút.
- Szívesen, én köszönöm a lehetőséget.
Fotó: facebook
