Üdvözöllek Ábel. A 2013-as évet a holland Parkhotel Valkenburg csapatánál kezdted. Mesélj kérlek az adódó lehetőségről illetve az ott töltött időről.
- Először szeretném megköszönni annak a lehetőséget, hogy ismét interjúalany lehetek! A csapatba kerülés egy még ifi koromból ismert versenyzőtársam által jött, hisz ő is ebben az alakulatban kezdte, ennek okán úgy ítéltem meg, kezdésnek megfelelő lesz, mivel mindenkép nyugat fele kacsingattam. Hogy őszinte legyek, nem indult éppen zökkenőmentesen az év, mivel a januári megérkezésemet követően szinte azonnal elkaptam egy elég komoly gyomorvírust, ami sokáig hátráltatott. Később aztán azért jobbra fordult a helyzet, élveztem az ott töltött időt, edzés szempontjából a környék remek volt és a közösség is jól összecsiszolódott. Az egyik csapattásammal laktam együtt, aki Új-Zélandról érkezett. Vele egyébként a mai napig jó kapcsolatban vagyok és gyakran beszélünk.
Aztán nem sokkal az országos bajnokságot megelőzően hazaigazoltál. Mi állt a döntésed hátterében?
- A körülményekkel lényegében nem volt gond, a problémát az okozta, hogy jó pár dolog máshogy valósult meg, mint ahogyan azt előre megbeszéltük. Ráadásul a csapat vezetőségéből sem jöttem ki egy-két emberrel a legjobban, aminek az okát nem igazán értem a mai napig sem. Emellett keveselltem a versenynapjaim számát és amikor erre rákérdeztem, akkor sosem kaptam konkrét választ. Egy idő után úgy éreztem, csak az idő telik és semmi érdemi dolog nem történik, végül ekkor döntöttem el, hogy lépnem kell.
Az Ob-n fantasztikusan mentél, de mégsem sikerült megnyerned az U23-as bajnoki címet. Láthatóan frusztrált is a dolog. Hogyan láttad belülről a versenyt?
- Tény, hogy jó napom volt, mondjuk meg őszintén, elég jól „haladtam” aznap. Én is maximalista vagyok, mint szinte minden versenyző, természetesen én is nyerni szerettem volna, de sajnos ez nem jött össze, majd talán legközelebb.
A szervezők a legrosszabbkor rajtoltatták el a mezőnyt, mivel a rajt után szinte rögtön megállítottak minket egy vasúti átkelőnél (majd a második körben ismét), ezután azonnal kialakult egy elmenés benne Dér Zsoltal, Simon Petivel, Kiss Gergővel, Ivanics Gergővel és jómagammal. Nekünk jó volt ez a helyzet; később még felértek Krisztiánék, ahonnan Simon Petivel továbbmentünk majd csatlakozott hozzánk a Dér, Molnár, Lovassy trió. Innen lényegében összedolgozva haladtunk a célig, bár volt egy kisebb-nagyobb huzavona az utolsó tízesen belül, de a végén sprintre jöttünk be.
Világbajnokság?
- Sajnos az U23-as mezőnyversenyre nem sikerült a kvalifikáció, így maradt „csak” az időfutam. Nem éreztem magam toppon és nem is az én pályám volt a firenzei terep, de ettől független, mint minden világverseny ez is egy hatalmas élmény volt. Ráadásul ott volt még a csapatidőfutamban való indulás is, ami saját meglátásom szerint nagy érdem a csapatnak és a nemzetnek egyaránt.
Miképp értékelnéd összességében a 2013-as évedet?
- Nem volt összességében rossz, de megelégedve sem vagyok vele. Egyértelműen tanulóévnek fogom fel, úgy gondolom, hogy ennél sokkal több van még bennem.
Ha egyetlen versenyt kellene kiválasztanod, amelyiken úgy gondolod, hogy minden összejött, akkor melyik lenne az és miért?
- Az nagyon ritka, hogy egy versenyen minden összejöjjön és minden a helyén is legyen; szinte lehetetlen. Nem is volt ilyen idén és eddig még sohasem a pályafutásom alatt. Inkább úgy fogalmaznék, vannak számomra pozitív, emlékezetes versenyek, mint például idén a Szerb, a Román és a Szebeni Körverseny!
Mik a rövid illetve a hosszú távú céljaid a sportágat illetően?
- A 2014-es esztendőben be szeretném bizonyítani, hogy van helyem magasabb szinten is, szeretnék annyit fejlődni, amennyit csak lehet. Hosszútávon a célom pedig a WorldTour csapatba kerülés.
Megtudhatunk-e valami konkrétabbat a 2014-es terveidről?
- Maradok az Utensilnordban és minden versenyen megpróbálom majd a tőlem telhető maximumot nyújtani.
Köszönjük az interjút!
Én köszönöm a lehetőséget!
Fotó: Utensilnord
