Kérdések és válaszok: Kusztor Péter

Kusztor Pétert azt hiszem senkinek sem kell már bemutatnunk. Közeledik az új idény rajtja, így hát éppen itt volt az ideje, hogy beszélgessünk vele egy kicsit.

Üdvözöllek Péter. Az elmúlt idény elején váltottál és a svájci Atlas csapatától hazaigazoltál az Utensilnord gárdájához. Kívülről úgy tűnik, hogy mindenféleképpen jó döntést hoztál, de hogyan látod ezt belülről?

- Én is köszöntök mindenkit. Így van, úgy érzem, hogy remek döntést hoztam. A csapat remekül működött egész évben, amit megígértek az be is tartották. Talán még soha nem indultam ennyi megmérettetésen, mint 2013-ban, szám szerint 63 napot versenyeztem.

Miképp értékelnéd összességében a 2013-as évedet?

- Az év eleje remekül kezdődött, már az első profi versenyeken sikerült megjönnöm a top 20-ban, ha jól emlékszem még soha sem kezdtem így szezont. A folytatás azonban nem volt a legfényesebb, itt nem az eredményekre gondolok. Sajnos több csúnya bukásba is belekeveredtem tavasszal; volt, amelyik után napokig nem tudtam kerékpárra ülni, a Szlovák Körversenyt pedig fel kellett adnom. Nyárra újra összeszedtem magamat, ismét jöttek az előkelő top 10-es, top 20-as helyezések, sőt még dobogóra is állhattam a Belgrád-Cacakon. A szezon egyik legszebb eredményének a Szebeni Körversenyen elért negyedik helyemet könyvelem el – ezt a viadalt egyébként Davide Rebellin nyerte meg. Az év legvégére talán egy kicsit elfáradtam. Rettentően készültem a Firenzei Világbajnokságra, szerettem volna végre egy kimagasló eredményt elérni, de sajnos nem úgy jött össze, ahogyan én terveztem. A pálya nagyon tetszett, de az időjárás annál kevésbé. Végül nem sikerült értékelhetően befejeznem a versenyt. Valószínű az idő is közrejátszott ebben, de az is biztos, hogy nem életem formájában tekertem. Hiszek benne, hogy lesz még lehetőségem a javításra, remélem, hogy már 2014-ben. Tehát összességében nem vagyok 100%-osan elégedett, hisz győzelmekért szállok harcba mindig, de ez ebben az esztendőben nem jött össze. De nem adom fel, megyek előre!

Ha egyetlen versenyt kellene kiválasztanod, amelyiken úgy gondolod, hogy minden összejött, akkor melyik lenne az és miért?

- Mindenképpen a Szebeni Körverseny lenne az, amit kiemelnék. Remek formában érkeztem egy olyan versenyre, ami minden téren feküdt nekem. Már az igen technikásnak mondható prológ is szuperül sikerült, a 14. helyet szereztem meg. Az első szakaszon remekül tartottam magamat, végül pár kilométerre a céltól – ami egy 2000 méter feletti hegyen volt - leszakadtam a spiccről és kisebb hátrányban érkeztem célba a 11. pozícióban. Elég jó erőben voltam végig, de tudtam, hogy lesz ennél jobb is. Általában ahogyan telnek a napok, én egyre jobban érzem magamat és ez most sem volt másképp. A soron következő etapon ismét hegyi befutóval kedveskedtek nekünk a szervezők, aminek én nagyon örültem. Rettentően kihajtottam magamat a végére, de megérte, hiszen sikerült megszereznem az előkelő 5. helyet. Az utolsó napon két félszakasz következett. Délelőtt egy 11,4 kilométeres egyenkénti indításos időfutammal kezdtünk. Talán ettől tartottam egy picit, de mint később kiderült nem volt miért. A kronó ellőtt már az első 10-ben tanyáztam az összetettben, viszont közel volt hozzám Stefan Schumacher, aki köztudottan specialistája ennek a számnak. Így egy kicsit volt izgalom, hogy be ne előzzön. Remekül sikerült a bemelegítésem és fejben is csak az adott pillanatra koncentráltam. Tudtam, hogy ezen a rövid távon nem lehet tartalékolni, végig nyélen kellett pedálozni. Remek iramot kaptam el, amit a célig tudtam is tartani. Végül, ahogyan azt várni lehetett, Schumacher győzött, én pedig a csodálatos nyolcadik pozícióban végeztem. Ami a legnagyobb öröm volt számomra, hogy akik a kronót megelőzően előttem helyezkedtek el az összetettben, azokat mind megvertem. Még Rebellint és Kvasinát is, amely hihetetlen élmény volt. És a legjobb, hogy összetettben már 6. voltam. Délután egy mezőnyversennyel zárult a négynapos viadal. Nem volt egyszerű feladat a 138 kilométer leküzdése, végig fel s le hullámzott az út, ráadásul még el is áztunk. Amire a legjobban oda kellett figyelni ezen a szakaszon, az az étkezés volt. Rettentően hamar elkaphatta az embert az eléhezés érzése, egy párszor engem is, de nem történt belőle nagyobb probléma. A befutónál már csak arra figyeltem, hogy elől tudjak maradni, ami nem ment könnyen a vizes aszfalton. Végre befutottunk, azonos idővel érkeztem a győztessel, így tudtam, hogy megvan a 6. hely. Krisztiánnak pedig sikerült begyűjteni az ötödik pozíciót a sprinten. Majd nem sokkal később megérkeztek a kísérő autók és Feri egy remek hírrel fogadott. Az egyik versenyző, aki előttem volt összetettben, leszakadt 10 kilométerrel a cél előtt, így előrébb léptem egy helyet. Ő az előzőekben említett nem megfelelő táplálkozás áldozata lett, teljesen eléhezett és nem bírt megragadni a mezőnyben. Már a szálláson fogyasztottuk a vacsoránkat, amikor jött az újabb remek hír, még egy pozícióval előrébb kerültem, a negyedikre. A befutónál megszakadt a sor, és az addig összetettben még eggyel előttem lévő versenyző időhátrányt kapott, így őt is megelőztem. Hát röviden összegezve így zajlott ez szuper megmérettetés. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy az egész csapat remekül dolgozott, mindenki teljes erőből odatette magát, hogy én a lehető legjobb eredményt érjem el, ami azt hiszem, hogy sikerült is, köszönöm nekik.

Az OB mezőnyversenye ellenben nem sikerült valami jól. Hogyan láttad belülről ezt a viadalt?

- Azt hiszem, hogy ez számomra ez egy igen kényes téma. Tudtam, hogy nekem az egyetlen esélyem egy ilyen teljesen sík pályán, - persze van ellenpélda, 2012 - hogyha az elejétől kezdve támadok és megpróbálok elmenésbe kerülni. Ezért igen jól bemelegítettem, majd egy órát bringáztam a rajt előtt. A rajtvonalon való hosszú várakozás nem esett túl jól, de tudtam, hogy másnak sem, ezért nem idegesítettem magam, csak vártam, hogy végre elrajtoljunk. Azonnal megindultam és sikerült is meglépnem Bernárd Bendegúzzal. Remekül haladtunk előre, szépen összedolgozva növeltük az előnyünket. Majd nem sokkal később megérkezett Simon Peti és Lovassy Krisztián. Gondoltam, hogy ez remek, ide már nem nagyon fog felzárkózni más. Szuper erőben éreztem magamat. Újabb kis idő elteltével láttuk, hogy jön Kenyeres Ábel, majd jött a sorompó. Megállítottak minket, felért a mezőny és mivel nem volt elég nagy a hátrányunk, így új rajtot kellett csinálni. Gondolhatjátok, hogy milyen remekül éreztem magamat. Egyszer csak 180-as pulzussal meg kell állni, majd jó pár percet várakozni az 50 fokban és utána közlik, hogy hát, akkor tulajdonképpen eddig nem történt semmi, új rajt. Rettenő érzés volt! Na de gondoltam, hogy hát van ilyen, hosszú még a nap, nyomjuk tovább. Hamar meglépett egy szökevénycsoport, melyet nem túl nagy távolságban üldöztünk pár versenyzőtársammal. Nem idegeskedtem, hiszen tudtam, hogy fel tudunk rájuk zárkózni. Keményen nyomtuk, mindenki kivette a részét a munkában. Majd következett egy körforgalom, ahol rossz irányba irányítottak bennünket, de igazából nem is irányítottak, hiszen nem mutatott senki semmit. Azt hiszem, hogy ekkor szakadt el nálam végérvényesen a cérna. Mire visszafordultunk, addigra megérkezett a mezőny és az elejét persze nem állították meg, pedig meg kellett volna. Innen még nagyon sok kilométer volt hátra, de az én kedvemet már elvették teljesen. A későbbiekben még volt pár próbálkozásom, de azok már nem voltak az igaziak. Végig kerékpároztam a távot, de már csak, mint edzés. Röviden és tömören ennyi, nem kívánom tovább szaporítani a szót, lesz még bajnokság.

Nagyon készültél a világbajnokságra, ám szemmel láthatóan is borzasztó nehéz volt a verseny…

- Igen, mondhatjuk, hogy egész évben ez lebegett a szemem előtt. Tudtam, hogy nekem kedvező lesz a pálya és azzal is tisztában voltam, hogy ha megszerezzük a kvótát, akkor én fogom képviselni hazánkat. Minden remekül zajlott, szuper verseny és edzésprogramot vittünk véghez, remek körülmények között készülhettem a nagy napra. A verseny előtti hetekben talán még nem éreztem magamat 100%-osan, de igazából ez nem volt baj. Tudtam, hogy vár még rám egy kis pihenés és néhány megmérettetés. Két héttel a VB előtt már kint tartózkodtunk Olaszországban, tehát minden adott volt egy kimagasló eredményhez. Ahogyan közeledett a várva várt nap, egyre jobb lett minden, jól mentek az edzések. A verseny reggelén rossz, esős idő fogadott bennünket, de hittem benne, hogy a rajtra szép időnk lesz. Sajnos nem így lett, sőt egyre csak romlott a helyzet. Már az aláírásnál szakadt az eső és igen hideg is volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy mindenkinek esik, mindenkinek ugyanazok a feltételek. A Firenzéig vezető úton teljesen rendben éreztem magamat, végig elől tudtam helyezkedni, ami rettentő fontos volt ezen a napon. Edzőmmel, Tisza Zolival azt terveztük, hogy csak a mezőnyben teszem a kereket, nem próbálkozom, csak a legvégére koncentrálok, így is tettem. A körözéshez érkezve igen nagy lökdösődés ment, mindenki elől akart maradni, persze ez nem mindenkinek sikerülhetett. Én jól jöttem ki az adok-kapokból, az első áthaladásnál a spiccen tekertem. Azt nem mondanám, hogy meleg volt, de a körülményekhez képest jól éreztem magamat. Az első mászás is szépen ment, elől tudtam maradni és itt megkezdeni – mint később kiderült – a sorsdöntő lejtmenetet. Az olaszok nem bíztak semmit a véletlenre, hatalmas iramot diktálta a nedves úton, aminek meg is lett az eredménye, tömérdek bukás borzolta a kedélyeket. Én egy kicsit hátrébb csúsztam a megnyúlt mezőnyben, de a soron következő meredekre szépen vissza tudtam kapaszkodni. Itt jött a következő nehéz feladat. Nekem csak 25-ös fogam volt hátul, ami rettentően keménynek bizonyult ezen a falon, pláne, hogy még az útfelfestések is rendkívül csúsztak. Amúgy a legtöbb versenyző 27 vagy 29-es fogat használt. Az újabb lejtmenetben ismét sokan kerültek az aszfaltra és újra szanaszét szakadt a mezőny. A második karikában még vissza tudtam zárkózni az élre, de az újabb lejtmenet ugyan úgy zajlott, mint az előző. Ekkor már nem voltam képes felzárkózni a spiccre és legbelül tudtam, hogy számomra idő előtt fog befejeződni ez a viadal. Elmondhatatlanul csalódott voltam, sokkal jobb eredményre számítottam, de el kell fogadnom, hogy ez van, ezen a napon ennyi ment. Lesz még Világbajnokság és hiszek benne, hogy fogok tudni javítani. De mindezek ellenére rengetegen drukkoltak nekem, amit ezúton is köszönök mindenkinek.

Aztán december elején egy hirtelen ötlettől vezérelve kerékpáros konferenciát rendeztél, amely a visszajelzések alapján hatalmas siker lett.

- Sokan üzentek vagy csak szóban mondták, hogy milyen jó lenne, ha mesélnék nekik az edzésről, táplálkozásról...stb. Vagy csak tanácsokat kértek különböző dolgokban. Ezért arra gondoltam, hogy milyen jó lenne rendezni egy összejövetelt, ahol az emberek választ kaphatnak a kérdéseikre. Hála Istennek hamar össze is állt a kis „banda”. Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet és rengetegen mellém álltak. De hogy pontosan mi is történt az első kerékpáros konferencián, azt már biztosan sokan hallottátok, de ha még sem, akkor mindenki elolvashatja az oldalamon (www.kusztorpeter.com) a beszámolómat. Szeretnénk ebből hagyományt teremteni, jó lenni átadni másoknak is azt a tudást, ami bennünk van. És talán ezzel a kezdeményezéssel fellendülhetne a kerékpársport is. Rengeteg ötletünk van mindenféle témában, sok meglepetéssel szeretnénk kedveskedni az érdeklődőknek a jövőben. Hiszünk benne, hogy sokan lesznek, akik mellénk állnak és esetleg segítenek amiben csak tudnak. Minden kis apróság jól jöhet.

Megtudhatunk-e valami konkrétabbat a 2014-es terveidről?

- Annyi biztos, hogy 2014-ben is maradok Stubán Ferenc csapatában az Utensilnordban. Természetesen most is az lesz a célom, hogy győzelmeket szerezzek, és hogy előkelő helyen végezzek az UCI Europe Tourban. Gőzerővel és nagy elszántsággal készülök az előttünk álló idényre. Nagyon szeretnék már egy olyan idényt, amikor minden összejön, de hát ugye ki ne szeretne ilyet. Az elsődleges célom továbbra is az, hogy végre valahára bekerüljek egy Pro csapatba. Hiszek benne, hogy ez még mindig valóra válhat, nem szeretnem feladni az álmomat. Ha a Jó Isten is úgy akarja, akkor sikerülni is fog!

Köszönjük a beszélgetést.

- Én köszönöm a lehetőséget és 2014-ben is kövessetek bennünket!

Fotó: Utensilnord

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes