Üdvözöllek. Utoljára a Kritérium OB-t követően beszélgettünk. Azóta részt vettél a Gemenc Nagydíjon illetőleg a Szerb Körversenyen is. Mesélj ezekről a versenyekről egy picit.
- A kritérium OB-n már egy kisebb megfázással küszködtem, amit a V4 lengyel szakasza óta „cipeltem magammal”, ezután ezzel nem törődve indultam a Tour de Pelson és a GP Südkartenen, bár ez a két verseny már nem kellett volna vállalnom, hiszen az egészségi állapotom sokkal rosszabbra fordult, ezért kénytelen voltam lemondani a Szlovák Kört is, és megpróbáltam kipihenni a betegségem a Gemenc Nagydíjig, ami aztán sikerült is. Viselni szerettem volna a legjobb magyarnak járó trikót, ami össze is jött, de a megőrzésére nem volt sok esélyem, mivel éreztem a formámon a kihagyást. Szerencsére Boti vette át a trikót, így az utolsó szakaszra úgy készültünk, hogy megpróbáljuk megőrizni a folyamatosan próbálkozó Mugenrace-esekkel szemben, de Molnár Istvánnal szemben alul maradtunk. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy hárman - Lengyel Zolival kiegészülve - mindent megtettünk, csak egyszerűen kevesen voltunk. A Szerb Körversenyre ugyanúgy készültem, ahogy a többire, bár egy picit tartottam a versenytől, hiszen UCI kategóriás megmérettetésen azt megelőzően elég rég indultam. Az első szakaszon nem voltak problémáim, végig jól éreztem magam, majd Zsolttal megbeszéltük, hogy segítek neki a végjátékban, így a felvezetésem után végül a 9. helyen zárt. A második, egyben leghosszabb 224 kilométeres szakaszon a szél játszotta a főszerepet. Sajnos én 20 kilométer után egy szélezést követően a földön találtam magam, mivel összeakadtunk egy másik versenyzővel. A gyors szerelést követően sikeresen visszazárkóztam, majd az elmenés utolérésén dolgoztam, mely végül sikerült is. 190 kilométer környékén egy újabb „leugrást” követően éreztem, hogy bennem már nem sok maradt, és végül a nap egyetlen emelkedőjén, 200 kilométernél elvesztettem a kontaktot a mezőnnyel. Végül egy kisebb csoporttal értem célba. Az utolsó napon már eléggé fáradtan mozogtam, de még mindent megtettünk a jó összetettbeli eredményért, így igyekeztünk Alessandro Mazzinak és Gianfranco Viscontinak segíteni.
Fantasztikus versenyzéssel megnyerted az országos bajnokság Elit kategóriáját. Hogyan készültél, előzetesen mik voltak az elvárásaid saját magaddal szemben?
- A Szerb Körverseny után eléggé fáradt voltam, azt igyekeztem vasárnapig kipihenni. Csütörtökön éreztem, hogy még mindig fáradtan mozgok, ezért már csak két könnyebb átmozgatást iktattam be. A formámat már nem igazán találtam, ezért nem volt különösebb elvárás saját magammal szemben, igyekeztem a csapatot hozzásegíteni a bajnoki trikóhoz.
Milyen volt belülről a viadal. Mi történt pontosan az utolsó kilométereken?
- A rajt után rögtön hatalmas iram volt, ami rosszul is esett. Ezt követően körről-körre éreztem egyre jobban magam. Féltáv környékén volt az első komolyabb szelekció, ekkor Dér Zsolt, Kusztor Péter, Lovassy Krisztián, Molnár István és Pelikán János volt elől, utóbbi két versenyző még egy korábbi szökésből. Mi öten forogtunk utánuk, név szerint Bernárd Bendegúz, Lengyel Zoltán, Vígh Zoltán, Fejes Gábor és jómagam, de az ötösre csak Fejessel ketten értünk fel. Ezután az utolsó előtti körben hárman, Dér, Kusztor és Lovassy próbálkoztak, de a megtorpanásukat követően megint csak felzárkóztunk. Kusztor döntő támadására már csak én tudtam reagálni, így nagyjából 8 kilométerrel a cél előtt ketten maradtunk elől. Kezdetben nem vezettem neki, vártam Dér Zsoltra, de amikor éreztem, hogy ez a verseny Kuszti és köztem fog eldőlni, besegítettem én is a vezetésbe. 2 kilométerrel a vége előtt Kusztor még bekínált, és ha nehezen is, de sikerült átvennem a támadását. Végül sprintre érkeztünk, ahol én bizonyultam gyorsabbnak.
19 esztendősen felnőtt bajnok lettél. Milyen érzések kavarognak most benned?
- Igazából még mindig nem fogtam fel, hogy mi történt, de nagyon örülök a győzelemnek. Jó érzés, hogy az első felnőtt évemet már úgy kezdtem, hogy elértem az egyik főbb célom. Elégedett vagyok a versenyen nyújtott teljesítményemmel, de egyedül kevés lettem volna a győzelemhez. Ez a siker a csapatom diadala.
Gondoltad volna Január elején, hogy ilyen éved lehet?
- A Cyclo-Cross Országos Bajnokságot követően már éreztem, hogy a szezonom jó lehet, de magam sem gondoltam volna, hogy ennyire! Előzetesen ezt az évet tanuló évnek szántam, az U23-as korosztályban szerettem volna dobogóra állni, ehelyett felnőtt bajnok lettem… Stubán Ferencnek végül igaza lett, amikor az Elitbe nevezett. Összességében én már elégedett vagyok az idei szezonommal.
Mik a tervek az idény hátralevő részére, milyen célok vezérelnek még?
- Még részt veszünk a 2.1-es Szebeni Körversenyen és a CET három egynaposán, ahol szeretnék minél jobban szerepelni és így a szeptember végi világbajnokságon az U23-as korosztályban rajthoz állni.
Még egyszer gratulálunk és további sikereket kívánunk.
- Köszönöm szépen! Külön köszönettel tartozom a csapattársaknak, hogy végig segítettek, és, hogy mindenki kiadott magából mindent. Ezen kívül szeretném még megköszönni a támogatást a családomnak, szeretteimnek és azoknak, akik valamilyen úton-módon hozzásegítettek a győzelemhez.
Fotók: Utensilnord
