Először is gratulálok az év országúti kerékpárosa díjhoz. Mik az első benyomások ezzel kapcsolatosan, milyen érzések kavarognak most benned?
- Köszönöm szépen! Hatalmas dolognak tartom, hogy első felnőtt évemben sikerült hazánkban az év országúti kerékpárosának lenni, olyan neveket megelőzve, mint Dér Zsolt, Kusztor Péter vagy Lovassy Krisztián. Természetesen örülök a díjnak, és ez még inkább sarkall arra, hogy a jövőben sikeresebb legyek.
Hogyan tekintenél vissza a 2014-es évadra?
- Összességében az egész szezont pozitívan értékelem, habár voltak nehézségek. Jól éreztem magam, egy nagyon jó közösség jött össze csapaton belül, akik nem csak a versenyeken tartottak össze. A Székely Körversenyen egy olyan sorral álltunk rajthoz, amelynek átlagéletkora 21 (!) év volt, és Kenyeres Ábel révén összetettben szállítottunk egy 15. helyet, melyhez azt kell, hogy mondjam az ő egyéni kvalitásai mellett a csapatra is szükség volt. Az Utensilnord tagjainak támogatása nélkül én sem tudtam volna OB-t nyerni. Dér Zsolt személyében egy olyan kapitánya van a csapatnak, aki a mezőnyben mindenkit ismer, és mindig tudja mi fog történni. Sokkal nyugodtabban versenyeztünk, ha tudtuk ő is velünk van, mert amikor egy probléma felmerült, ő azonnal tudott rá reagálni és kiadta az instrukciókat.
Negatívum volt számomra a több mint egy hónapig tartó vírusos fertőzésem, mely eredményekben nem volt észrevehető, de többek között emiatt hagytam ki a Szlovák Körversenyt.
Szeretném megköszönni a társaknak az egész éves segítséget, név szerint: Bernárd Bendegúz, Dér Zsolt, Holló Botond, Kenyeres Ábel, Gennaro Maddaluno, Alessandro Mazzi, Lengyel Zoltán, Pelikán János és Varró Gergely. Habár az idei év nem volt olyan sikeres, de Stubán Ferenc nélkül még ilyen szezont sem zártunk volna. Az ő tizenéves rutinja is kellett például az OB győzelemhez. Az ő taktikai utasításai és a társak segítsége nélkül az a győzelem sem jött volna össze. Radonics Máténak és az alkalmi segítőknek is köszönünk mindent!
Sajnálom, hogy Bernárd Bendegúz és Kenyeres Ábel jövőre már nem lesz a csapat tagja, nekik az elkövetkezendő időkre minden jót kívánok!
Melyik az az egy pillanat, amit kiemelnél a többi közül és miért?
- A mezőny OB utolsó köre. 10 kilométer lehetett még a célig, amikor Fejes Gabival felzárkóztunk az élen haladó trióhoz. Amikor felértünk Kuszti akkor indította a döntő támadását. Zsolt intett, hogy mennem kell, de ekkor már csak a szívem vitt előre. Körülbelül 5 kilométerrel a vége előtt tudatosult bennem, hogy ezt a versenyt megnyerhetem, ha nem követek el hibát. Kusztor 2 kilométerrel a vége előtt még megpróbált leszakítani, de nem sikerült neki, sőt megfordult a fejemben, hogy „vissza kellene kínálni”. De végül sprintre hagytam, ahol gyorsabbnak bizonyultam.
Gondoltad volna előzetesen, hogy egy ilyen nagyszerű évet futhatsz?
- Nem gondoltam, és nem is reménykedtem benne. A sérüléshullámnak köszönhetően nagyobb szerep hárult a fiatalokra és azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ezzel éltünk is. Nem túlzok szerintem, ha azt állítom, hogy február-március környékén a csapatból én voltam a leggyengébb. Áprilisban kezdtem magamra találni, és onnantól kezdve nagyobb szerepet kaptam. Habár a szeptember-októberi teljesítményem „elégtelenre” értékelem, de az emberek emlékezetében szerencsére a korábbi hónapok sikerei maradnak meg.
A hosszú szezont követően azonban még most sem pihensz, hisz részt veszel a Cyclo-Cross SuperCross sorozatban, ahol kis túlzással uralod a kategóriád.
- Azt azért nem mondanám, hogy uralom, de U23-as kategóriában mindig harcban vagyok a győzelemért. Hosszú volt a szezonom, melyet egy hónapos pihenés követett a Memorial Marco Pantani után. Pihenőből „estem be” a Riczu Imre Emlékversenyre, ezért sikerült az a verseny úgy, ahogy. Idén a Cyclo-Cross évadra már nem készülök különösebben, az országút prioritást élvez. Még a hazai Palóc Crosson indulok, és még talán az etyeki versenyre is „beesek”, de az OB kimarad edzőtáborozás miatt. Szeretem a Crosst, fejleszti a technikai készséget, és hóban is lehet űzni, ezért mindenkinek ajánlom. Ha az országúti céljaim nem sikerül teljesíti, akkor még mielőtt teljesen felhagynék a „félprofi” kerékpársporttal, adok magamnak egy esélyt Crossban is, de ez még a jövő zenéje.
A jövő évet is hazánk egyetlen kontinentális csapatában töltöd. Rövid távú terveid a 2015-ös idény kapcsán?
- 2015-ben szeretném a csapatomat győzelmekhez segíteni, és ha megkapom én is a lehetőséget, akkor szeretnék élni vele, ahogy idén is tettem. Jövőre az olimpiai kvóta megszerzése a cél számunkra és erre van is esélyünk. Továbbá szeretnék címet védeni országúton, habár nehezebb dolgom lesz, mint idén volt. Jövőre már az OB-n kívüli UCI pontokkal is kívánom a nemzetet segíteni.
Hosszú távú terveid a sportágban?
- Szeretnék profi kerékpárossá válni, (Pro-Kontinentális, World-Tour szerződés) és ebben fontos állomás az Utensilnord gárdája, mert külföldre innen,- ha olyanok az eredményeim-, elkerülhetek. Továbbá szeretném azt az érzést is átélni, amit Kusztor Péter és Lovassy Krisztián már megtapasztalt, azaz az olimpiai részvétel is a céljaim között szerepel. Rióra még túl sok esélyem nincs, de Tokióban már szeretném képviselni a nemzetet.
Köszönjük a beszélgetést
- Köszönöm a lehetőséget.
