Kérdések és válaszok: Ruttkay Zoltán

A hazai országúti kerékpársport jövője egyértelműen a fiatalok kezében van. Öt ifjú kerekest kerestünk meg, érdeklődtünk a mikéntről, az idei évről és távolabbi jövőről is.

Üdvözöllek. Kérlek, mutatkozz be néhány mondatban, hogyan és miképp kerültél kapcsolatba az országúti kerékpársporttal?

- Sziasztok! Vidéki srácként lehetőségem volt egészen kis koromban megkezdeni a biciklizést, a barátaimmal sokat kalandoztunk, versenyeztünk két keréken egymással. Hamar megszerettem a tekerést, talán már ovis koromtól a TV-n keresztül is közeledtem a sportág felé, nyomon követtem a Tourt. Később aztán felköltöztünk Budapestre, de a kerékpár nem szorult háttérbe és ez is lett az első sportágam a sakk mellett - amit versenyszerűen kezdtem űzni. 2010-ben – U17-ben - kerestem fel a KSI-t. Ott 2 évig az alapok tanulásán volt a hangsúly, komolyabban versenyezni csak U19-ben kezdtem, azóta rengeteg gyönyörű helyre jutottam el a kerékpársport segítségével.

 2015-re csapatot váltottál és a Mugen Race színeiben kezdted meg az évet. Miként jött ez a lehetőség?

- Tavaly nyáron kerültem kapcsolatba a csapattal, de akkor váltásról még nem volt szó, csak telefonszámot cseréltünk, ami aztán jól jött később, amikor kiderült, hogy az akkori csapatomnál nem találom meg a számításaimat.

A váltás nagyon jónak bizonyult, hiszen a csapat minden lehetőséget megad a fejlődéshez – edző, edzőtábor, külföldi versenyek, technika – amit elvárhatok.

Hogyan zajlott az országúti szezonra a felkészülés, miként értékeled azt?

- Tavaly volt először olyan edzőm - Specziár Viktor - aki személyre szabott edzéstervet készített nekem, sokat fejlődtem ennek hatására, ami önmagában nagyon jó alap volt a jelen szezonra. Ehhez jött még hozzá a Mugen Race által biztosított két hetes montenegrói edzőtáborunk, ahol 1-2 viharos napot leszámítva minden körülmény segítette a fejlődésünk. Pozitívuma még az ’alapszakasznak’, hogy a korábbiakkal ellentétben idén alig voltam beteg. Persze van még hol faragni a továbbiakban; meglehetősen későn, csak februárban kezdtem el a kerékpáros munkát a szezonra, valamint begyűjtöttem egy térdsérülést még február végén, ami azóta hátráltatja a konditermi edzéseim. Összességében azonban elmondható, hogy sokkal jobb kondícióban vagyok, mint a korábbi szezonok azonos periódusában.

Idén már szerepeltél a magyar válogatottban is illetőleg a Banja Luka-Beograd viadalon is ott voltál. Hogyan értékeled ezeken a nemzetközi versenyeken a teljesítményed?

- Nagy megtiszteltetés volt a felnőtt válogatottban szerepelni, valamint olyanokkal egy mezőnyben tekerni, akiket korábban a TV-ben láthattam. Azonban az „alig voltam beteg”-nek az alig része sajnos pont az első válogatott versenyemen ütött be, ezért nem tudtam érdemben segíteni a csapattársaimat és a versenyt sem sikerült befejezni. Nyilván ez csalódást keltő volt számomra is, de tudtam, hogy nem az erőnlétemmel volt probléma és ez a következő hetekre csak plusz motivációt adott.

Szükségem is volt rá. A belgrádi szakaszon, amikor 10 fokban, teljesen átázva teljesítettem mentálisan eddigi legkeményebb versenyem, részben ez a kudarc volt az, ami a nyeregben tartott akkor is, amikor a kezemet annyira sem tudtam mozgásra bírni, hogy kivegyek egy csokit a mezemből.

A második napi bosnyák szakaszon barátságosabb idő fogadott minket, viszont az volt egyben a Balkán Bajnokság is, így a mezőny sokkal nyugtalanabb volt, bukásba is keveredtem az első órában, de a kísérők segítségével könnyedén visszaértem a mezőnye. Később az emelkedőkön is a pelotonnal tudtam maradni, az első 8, azaz pontszerző helyekért azonban nem küzdhettünk, mivel megállítottak minket, hogy a szökevényeket ne zavarjuk – nem zavartuk volna, ugyanott voltak a körpályán, amikor végre elengedtek minket, mint amikor megállítottak. A veszélyes végjátékban 30. helyen zártam a futamot. Ez nagyon messze van az értékes helyektől, örülök viszont annak, hogy nem ez volt a maximum, amit ki tudtam volna hozni magamból.

Melyek a rövid távú célkitűzéseid a 2015-ös szezon viszonylatában?

- Jelenlegi edzőmmel Vasiljev Dejannal az Országúti Bajnokságra fogjuk az első csúcsformámat időzíteni, ahol az U23-as kategória megnyerése a célom. Később a július végi, augusztus eleji hazai rendezésű Europe Tour versenyeken szeretnék a kvótaszerzésekben segíteni a nemzetnek.

Kissé közhelyes, de mik a hosszú távú terveid jelen pillanatban a sportágban?

- Nagyon szeretek versenyezni, látni, hogy lassan megtérül a befektetett munka, klassz helyekre utazni, és a sporttal járó lemondásokkal is ki vagyok békülve. Szóval boldog lennék, ha profi kerékpáros lehetnék. Az eddigi eredményeim viszont ettől elég messze vannak, úgyhogy jelenleg nem tudom magam hosszú távra elkötelezni a sport mellett.

Szerencsémre azonban az egyetem nem támaszt komoly követelményeket velem szemben, ezzel megadva a lehetőséget, hogy a következő 2 évben kihozzam magamból a maximumot. Szeretnék ezzel élni, majd pedig az eredmények tükrében dönteni a továbbiakról.

Bár csak külső tényező, mindenképp jó látni és tapasztalni, hogy egyre több UCI verseny van Magyarországon, ami a versenyzőket motiválva, az érdeklődőket pedig közelebb hozva előrelendítheti a hazai kerékpársportot.

Mutasd be kérlek a Mugen Race csapatánál használt kerékpárod…

- A Mugenrace Infinity kerékpárom vázát egy tajvani üzemben készítették, ahol többek között a Botecchia, Ridley és a Neuzer is gyártat. Az enyémnek a váza 900 gramm körüli, merev darab, Ultegra szettel van szerelve, így az össztömege kiegészítőkkel együtt is mindössze 8,5 kg, ami tekintve, hogy minden kicsit nagyobb az én gépemen, jó értéknek számít. Habár ez csak egy tesztgép, mégis az eddigi legjobb kerékpár, amivel versenyezhettem.

Következő versenyed?

- A következő hétvégén Boszniában, Mostarban versenyzek, majd utána a Visegrádi 4-ek utolsó két, magyar és szlovák futamán veszek részt.

Köszönjük a beszélgetést.

- Köszönöm a lehetőséget, és a támogatást a családnak, barátoknak.

Fotó: Mugen Race

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes