Hogyan látod az Utensilnord illetőleg a válogatott teljesítményét annak fényében, hogy egy nap híján 50 napja nem versenyeztek a kerekeseink nemzetközi viadalon?
-Itt látszik meg az igazi potenciál a versenyzőinkben, de sajnos van mit magyaráznunk. Ez azonban csak azoknak lehet indok arra, hogy lehúzzanak minket, akik igazából nincsenek benne teljes mértékben a szakmában illetve arra törekednek, hogy tulajdonképpen ellehetetlenítsenek minket. A Trofeo Piva viadalán négyen álltak rajthoz Filutás Viktor, Móricz Dániel, Pelikán János és Rózsa Balázs, közülük nincs mit szépíteni senki sem ment végig a versenyen. Pelikán Jani 145 kilométerig tartotta magát, de a többiek is több mint 100 kilométerig bírták a mezőnyben. Itt gyorsan jegyezzük ám meg, hogy Olaszországban, ha leszakadsz és eléred a kocsisor végét, azaz lesz olyan két perc körüli hátrányod, akkor azonnal levetetik a rajtszámot és véget ér számodra a verseny. Ennek ellenére vállaltuk a részvételt még úgy is, hogy több mint 700 kilométert utaztak a srácok a verseny előtti napon, ami szintén nem optimális. Muszáj motiválni őket, versenylehetőséget kell adni a fiataloknak.
A viadal után megnéztem az első három helyezettet, amiből igencsak érdekes következtetést vontam le. A második helyezett az az orosz Artem Nych lett, akivel a GP Costa degli Etruschin Pelikán Jani együtt ért fel a szökéshez. Nos, Artem Nych az azóta eltelt időszakban közel 2000 kilométert versenyzett az Europe Tour viadalokon. Az orosz versenyző után megnéztem az osztrák srác Felix Groschartner versenyprogramját, úgye Ő nyerte a versenyt, és mit ad Isten az osztrák srácnak napra pontosan az volt a versenyprogramja, mint ami a mi versenyzőinknek lett volna, azaz a GP Costa degli Etruschi illetőleg a GP Izola viadalait követően a Trofeo Porec, a Trofeo Umag, az Istrian Spring Trophy illetőleg a Coppi e Bartali szerepeltek a programjában. Miközben természetesen hazája regionális versenyein is rajthoz állt. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy más esetben megnyerték volna a versenyt a mieink, de ennél azért többre képesek a versenyzőink és nem érdemlik meg ezt a mostoha bánásmódot, amit kapnak. Az olaszokról pedig tudni kell, hogy nekik minden héten legalább 2-3 versenynapjuk van, sőt van olyan is akit Davide Cassani még külön a válogatottban is versenyeztet komolyabb körülmények között.
Én személy szerint nagyon nagy lehetőséget látok a fiatal versenyzőinkben, ám nem tudom, hogy ki az, aki a háttérből folyamatosan azt sugallja, hogy nem szabad az országúti kerékpársportra pénzt költeni. Nem tudom, mire kellene akkor fordítani az állami támogatást?
Visszatérve az alapkérdésre 50 nap versenyszünet és 700 kilométer utazást követően ennyire voltak képesek a fiataljaink, ennek ellenére úgy vélem, hogy a jövő egyértelműen ezekben a srácokban van.
Továbbra sem értem az érdektelenséget illetőleg egy-két ember cinikus hozzászólásait. Tudnunk kell a helyén kezelni a dolgokat, tudnunk kell, hogy ezek a srácok mennyit versenyeztek az elmúlt években és mi az a teher, amit a vállukra tehetünk. Nem az a cél, hogy 50 naponta elvigyük őket külföldre versenyezni, aztán pedig elvegyük a kedvüket.
A GP Adria Mobil történései?
-Amennyiben a száraz tényekre hivatkozunk, lényegében két ember fejezte be a versenyt Dér Zsolt és Molnár Pisti (Mugen Race). Ha mögé nézünk a dolgoknak, akkor tudni kell, hogy Sipos Zoli és Solymosi Márton (Team Veloki) 15 kilométerrel a vége előtt belekeveredtek egy tömegbukásba. Solymosi a mentőben végezte, de Sipos sem tudta folytatni géphiba miatt. Dér Zsoltnak így egyedül kellett megoldania a hajrát, mivel Molnár Pisti kevéssel a vége előtt elvesztette a kontaktot a mezőnnyel. Végül Zsolt a 12. helyre jött be, amely így igencsak bizakodásra ad okot a szezon hátralevő részét tekintve. Sőt, meg merem kockáztatni, hogyha fel tudjuk vezetni neki a hajrát, akkor már most meglennének az első pontjaink. Holló Botond, aki remek ütemben fejlődik, sajnos technikai okok miatt volt kénytelen feladni a viadalt. Itt jegyezném meg, hogy mivel ebben az esztendőben nem szerepeltünk annyit a nemzetközi mezőnyben, így a Bottecchia vezetősége nem tesz alánk akkora technikát, mint tavaly, amely a szezon hátralevő részében is problémát eredményezhet. Botondnak nemes egyszerűséggel nem volt tartalék kerékpárja. Remélem, hogy idővel helyre rázódik a helyzet és újra meglesznek azok a technikai feltételek, amelyek segíthetik a munkánkat. A válogatott további három tagja jelen pillanatban még nem üti meg az elvárt szintet, de azért dolgozunk, hogy minél hamarabb felhozzuk őket, hisz amikor majd két sorral állunk rajthoz, akkor Kusztor Péter, Lovassy Krisztián, Molnár István és Solymosi Márton mögé is kellenek majd olyan emberek, akik tudnak segíteni az eredményes szereplésben.
Próbálom tartani a srácokban a lelket, hisz külföldről is értetlenül állnak a történtekkel szemben, mert például a szerb Nangkang csapatának még csak autói sincsenek, mégis szinte minden héten versenyeznek, sőt Ivan Stevic révén már Europe Tour pontokat is szereztek. Talán idehaza is több összefogás kellene, nem ez a folyamatos félre kommunikáció, hogy ez egy gazdasági alapon szervezett társaság… Az Olimpia kvótát minden esetben a magyar nemzet szerzi meg! Én azt hiszem, hogy az lenne az országúti kerékpársport jövője is, hogy lerakjuk egy jól működő csapat alapjait és emellett működtessünk egy eredmények elérésére képes válogatottat is.
Érdemes megnézni az orosz projektet, hisz nincs kiemelkedő World Tour versenyzőjük, mégis mind a legmagasabb szinten mind Pro-Kontinentális és kontinentális vonalon üzemeltetnek csapatokat, amelyek rendre összegyűjtik az Olimpiához illetőleg a Világbajnoksághoz szükséges pontokat. Arról nem is beszélve, hogy az alacsonyabb szinten tekerő fiatalok azzal a céllal ülhetnek fel a kerékpárra, hogy idővel esetleg ők is bekerülhetnek a profi szinten működő csapatok kereteibe.
Mit tudhatunk meg az elkövetkezendő időszak versenyprogramjáról?
-Április közepén a Banja Luka-Belgrád egynaposai következnek, miközben a hónap végén a válogatott megkezdi a felkészülését az Azerbajdzsáni Körversenyre, amelyet a televízió is közvetít majd.
Köszönjük az interjút!
-Köszönöm a lehetőséget.
