Miután a csapat nem volt ott sem a GP Izola-Butan plin, sem a Trofej Umag sem pedig a Porec Trophy versenyein Stubán Ferencet a válogatott szövetségi kapitányát illetőleg az Utensilnord csapatának sportigazgatóját kérdeztük.
„Igazából nem látom tisztán az okokat, elméletileg úgy volt, hogy az egész idény során problémamentesen fogunk tudni versenyezni annak érdekében, hogy megszerezzük az Olimpiai kvótát (kvótákat) illetőleg, hogy biztosítsuk a kvalifikációt a Richmond-i Világbajnokságra. Tulajdonképpen a decemberi magyarországi összetartást - amely tudtommal még a mai napig sincs kifizetve - is Olaszországba terveztem illetőleg az olaszországi edzőtábor előtt egy törökországi felkészülés is be volt még ütemezve.
Ezzel ellentétben edzőtáborok maradtak el és fontos felkészülési versenyeket hagyunk ki, miközben a szponzoraink biztosították számunkra a technikai feltételeket, a kerékpárokat, autókat, ruházatot, a nevezést illetőleg a versenyzők biztosításait, holott ezek teljesen felesleges dolgok úgy, ha csak itthon tengünk-lengünk.
Az elszámolási problémákra hivatkozva nem kapjuk meg a szükséges támogatásokat, ezzel a döntéssel azonban csak az országúti kerékpársport kivéreztetését érjük el.
Most már nagyon távolinak látom az Olimpiai részvétel sikeres kiharcolását, mivel a napokban kellett lemondani a válogatott részvételét az Isztriai Körversenyen illetve az Utensilnord csapat indulását a Coppi e Bartali rangos versenyén. Két viadalt követően lassan egy hónapja itthon vagyunk egy olyan sportágban, ahol az ilyenkor megszerzett versenykilométerek triplán számítanak. Ezzel szemben a rivális csapatok hétről hétre folyamatosan versenyeznek.
Jelen állás szerint csak akkor lehet esélyünk június-július környékén fontos Europe Tour pontokat szerezni, ha rövid időn belül újból részt vehetünk az Europe Tour viadalokon.
Az Olimpiai kvóta megszerzésére napról napra csökkenek az esélyeink. Talán csak akkor van némi esély, ha a külföldön versenyző Kusztor Péter (Amplatz-BMC) illetőleg Lovassy Krisztián (Team Differdange-Losch) kettősének sikerülne olyan eredményeket elérnie, amely feljogosítaná hazánkat a Rió-i részvételre. Úgy is fogalmazhatnék, hogy bicskával támadunk a gyorsvonat ellenében.
A szponzoraink Bordonali és Balli urak egyelőre még kitartanak mellettünk, azonban nem értik ezt az érdektelenséget az országúti szegmens iránt, miközben ez Európa második legnézettebb sportága. Elszámolási nehézségekre hivatkoznak, miközben elúszik az Olimpiai kvóta megszerzésének a lehetősége. Ez mindenki számára érthetően labdarúgó nyelven azt jelenti, mintha a magyar válogatott el sem indulna az Olimpiai vagy világbajnoki selejtezőkön. Arról nem is beszélve, hogy a Rió-i kvalifikáció nélkül a sportág kiemelt státusza is veszélybe kerülhet.
A történtek ellenére is dolgozunk tovább, a hét közepén, teljesítménydiagnosztikán vesznek részt a versenyzők.
Többnyire fiatal kerékpárosok alkotják a csapatunkat, akik között van, aki az idei szezon miatt halasztott a BME-n, de olyan is, aki magántanuló lett a minél jobb sportteljesítmény elérésének érdekében. A még csak alig 23 esztendős román országúti bajnok Sipos Zoltán csak az Olimpiai kvalifikáció megszerzése miatt váltott állampolgárságot. Egy fiatal gerinc alakult, akik elkötelezettek, de lassan ők is elkezdik átgondolni a jövőjüket. A 19 esztendős Elit országúti bajnok Rózsa Balázs és hasonlóan fiatal csapattársai előtt akár szép országúti pályafutás is állhatna. Patthelyzetben vagyunk. Kimaradunk a versenyrendszerből, ráadásul idővel a fiatalok lendülete is megtörik.
Elszámolási kötelezettségek ide, elszámolási kötelezettségek oda, az Olimpiai kvótát idén lehet megszerezni, a kedvünkért nem fogják megváltoztatni a kvalifikációs szisztémát és a már lezajlott versenyeket sem fogják újra megrendezni.
Szomorú vagyok, hisz minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy az Utensilnord és a magyar válogatott felkészülési és versenyprogramja megfelelő legyen a kitűzött célok elérésének érdekében. Sajnos az általam elkészített és többször átdolgozott programtervek nagyobbik része az elképzelések szintjén maradt. Arcon csapjuk a szponzorainkat, miközben a céljaink elérése helyett nagy lépésekkel haladunk a saját vesztünk felé.
