Kezdjük a gyökerektől. Hogyan és miképp kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
- Édesapám szintén kerékpározott, így érthető módon Ő szeretette meg velem a sportágat. 10 éves korom környékén természetesen én is kipróbáltam rengeteg sportot, úgy mint a labdarúgást vagy éppen az atlétikát. A szabadkai Spartak csapatában kezdtem, majd az ifi éveimet már a Militionar színeiben töltöttem. Később csatlakoztam a Partizanhoz majd egy fél évet az olasz Marchiol dilettanti gárdájánál töltöttem. Sajnos mivel akkor egy utánpótláscsapatban csak egy külföldi szerepelhetett, így hiába értem el rengeteg Top 10-es eredményt a következő évben már nem tartottak rám igényt. Visszatértem a Partizanhoz, majd 2006-ban az olasz-szerb kontinentális Endeka csapatához kerültem. Ezt követte a P-Nívó-Betonexpressz 2000, majd két évig az ugyancsak olasz-szerb Centri della Calzatura. 2010-ben visszaigazoltam a Partizan gárdájához, majd a gazdasági válság okán két évet regionális szinten a Radnicki csapatában versenyeztem. A 2012-es olimpiára sajnos nem tudtam kikerülni, egy betegség miatt nem voltam olyan állapotban, hogy erre esélyem lehetett volna. Ezek után kapóra jött Stubán Ferenc újjáalakuló csapata, így kerültem az Utensilnord sorába.
Melyek azok az eredmények, amelyekre kifejezetten büszke vagy?
- Négy alkalommal nyertem meg a szerb időfutam bajnokságot és három alkalommal az országúti mezőnyversenyt. Három szakaszt nyertem a Szerb Körversenyek történelmében, szerepeltem Világbajnokságokon és Európa Bajnokságokon is.
Visszatekintve hogyan alakult eddig az idei év számodra?
- Nem volt túl szerencsés ez az esztendő. Az év elején már kezdtem formába lendülni, hisz viszonylag jó teljesítményt nyújtottam a bombaerős Coppi e Bartali viadalán, majd nagyon készültem a Marokkói Körversenyre, ahol az első szakaszon sikerült is másodikként célba érnem. Sajnos másnap egy fiatal kanadai kerekes olyan szerencsétlenül esett rám, hogy eltört a térdkalácsom. A rehabilitáció során megnyugtattak, hogy tudom majd folytatni a pályafutásom. A felépülést követően mindent megtettem annak érdekében, hogy visszanyerhessem a formám, és itt tartunk most…
Milyen érzéssel tölt el az, hogy Ponferradaban részt vehetsz a Világbajnokságon?
- Természetesen felemelő érzés, hogy itt lehetek, pláne a sérülésem fényében. Szerettem volna, a mezőnyversenyben indulni, de sajnos nem sikerült annyi pontot gyűjtenünk, hogy egy esetlegesen három fővel állhassunk rajthoz az Elit kategóriában. Amikor állampolgárságot váltottam, annak az volt az egyik oka, hogy szeretném a nemzetet képviselni a világbajnokságon. Tavaly ott voltunk a csapatidőfutam számban, idén pedig itt vagyok az egyenkénti kronón.
Milyen eredményre számítasz, mi az amivel minimális szinten elégedett lennél?
- Elnézve a rajtlistát a 64 induló nagy része World Tour vagy Pro-Kontinentális csapatból érkezik. Nagyon nehéz lesz jól teljesíteni, hisz ezen versenyzők nagy részének a lábában van legalább egy három hetes körverseny. Sokkal több a versenykilométerük és akárhogy is készülünk edzéssel ezeket a feltételeket nem lehet pótolni. Bizakodó vagyok, de tudom, hogy nagyon nehéz lesz. Autóval és kerékpárral is bejártuk a pályát, amit igazából három részre osztanák. Az első harmad kevésbé technikás, hosszabb lankásabb egyenesekkel spékelt. A második harmad már folyamatosan emelkedik, míg a harmadik részben már van egy komolyabb 10% körüli emelkedő is. Itt lejtmenetben is nagyon kell vigyázni, hisz egy ponton 16 %-os a lejtő. Könnyen elnézheti az ember és akkor már meg is van a baj.
Köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk.
- Én köszönöm a lehetőséget.
