Kezdjük a gyökerektől. Hogyan és miképp kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
- Az én családomban illetve a szűk rokoni körömben nincs senki aki rendelkezett volna sportmúlttal ezért nekem erre nincs is úgymond egy klasszikus történetem. Én a mai napig falun élek borsodban és többek között az általános iskolás éveimet is itt töltöttem. Mint minden vidéki gyerek én is rengeteget használtam a kerékpárt a mindennapok során hogy eljussak egyik pontról a másikra. Mindig is nagyon szerettem, de a kezdetekben még egyáltalán nem úgy gondoltam rá, hogy egyszer ezt majd versenyszerűen fogom csinálni. Akkoriban és szerintem nagyrész most is a falusi gyerekek előtt nem voltak olyan széleskörű sportolási lehetőségek, kicsit ugye zártabb közösség a falu. A sport alatt gondolok arra hogy volt a foci és kész. Én sajnos teljesen tehetségtelen voltam hozzá, akkor sem szerettem, most sem szeretem, és ugye ha falusi gyerekként nem vagy jó a fociban akkor mindenfajta sportra alkalmatlan vagy, legalábbis akkoriban ez volt a felfogás az osztálytársaim és a testnevelő tanárom szerint. Mivel (fogalmazzunk így) szerintük én nem voltam tehetséges a sporthoz, elhatároztam hogy majd én megmutatom nekik. A labda és ügyességi játékokban sosem voltam jó de éreztem, hogy nekem az állóképességi munka jobban megy. Valamikor akkor a korai időkben jött a kerékpár. Egészen korai emlékeim vannak arról hogy egyszer a sport híradóban láttam egy összeállítást valamelyik versenyről. Már fogalmam sincs mi volt az annyira azért már nem tiszta a dolog, csak akkor megtetszett. De nem is lett folytatása a dolognak, valahogy ez a pillanat elraktározódott bennem. Ha így veszem a dolgot akkor én az úszással kezdtem, mikor szüleim beírattak úszni tanulni egy ózdi uszodába majd később Kazincbarcikára is jártam de nekem az úszás túl monoton volt, valami más kellett, és akkor valamikor az általános iskola végén hirtelen ez a régi emlék újra előjött bennem. Nem sokkal később viszonylag hosszas utánajárás után a szüleimtől megkaptam az első klasszikus országútimat, ami egy Dema márkájú szlovák bringa volt, acél váz, váltó az alsócsövön, 6-os sor meg minden. Nekem ez sosem úgy indult mint valami hobbi ami később komolyra fordult, már a kezdetektől úgy álltam neki hogy jó akarok lenni, eredményes, versenyző akarok lenni, ezért rendszeres edzésekbe kezdtem. Ezután Miskolcon lettem középiskolás és kollégista ami nem tette lehetővé, hogy az edzéseimet a hétköznapokon is tovább folytassam, így elhatároztam, hogy választok egy kiegészítő, helyettesítő sportot. Miskolcon már sokkal több lehetőség állt előttem, végül maradt az atlétika és az úszás. Az úszást nem szívesen választottam volna mert mint mondtam nekem túl monoton, ezért az atlétika mellett döntöttem. 2-2 évet voltam a DIAC valamint a Miskolci Sportiskolában. Közép-hosszútávos futóként tengettem a hétköznapjaim. Tetszett az atlétika de sosem akartam tovább vinni, mert én bringázni akartam ennek ellenére nagyon jó évek voltak azok és a későbbiekben is sokat segítettek. A középiskola vége felé egy rövid duatlonos időszakot követően váltottam véglegesen a kerékpárra.
Melyek azok az eredmények, amelyekre kifejezetten büszke vagy?
- Itt főképp az országos bajnoki címeimet említhetném a három U-23-as időfutam bajnoki és a négy felnőtt időfutam bajnoki címem. A 2008-as Varese-i világbajnokságon 38. voltam az U-23-as időfutamban. 2009-ben egy szezont eltölthettem a WCC-ben Svájcban is. A Cyclocross bajnoki címeimre is büszke vagyok, de nyertem Tátra Kört is. Egyetemi- Főiskolás VB. 4., 6. hely. Szerb körverseny 7. hely összetettben. De emellett számos verseny emlékezetes és szép emlék a számomra.
Visszatekintve hogyan alakult eddig az idei év számodra?
- Ha visszagondolok az idei szezonomra akkor azt kell mondanom hogy sikeres volt. Kezdve rögtön az elején januárban crossban megnyertem a Supercross sorozat összetettjét, majd pedig nem sokkal utána az OB.-t is ami egy hosszú három éves munkának volt az eredménye. Sikerült megvédenem a bajnoki címemet időfutamban illetve újakat szerezni. Itthon nem indultam sok versenyen országúton, talán csak a bajnokságokon, sokat jártam viszont Szlovákiába ahol sokszor sikerült nyerni, illetve dobogóra állni. Sajnálattal kell azonban megjegyeznem hogy ahogyan az előző évekhez hasonlóan idén sem tudtam részt venni UCI versenyeken, illetve a válogatott szereplésekről sem kaptam megkeresést, meghívást.
Milyen érzéssel tölt el az, hogy Ponferradaban részt vehetsz a Világbajnokságon?
- Egyrészt örömteli dolog hogy kint lehetek, képviselhetem az országot, másrészt viszont érzek magamon terhet a versennyel kapcsolatban. Nehéz dolog összerakni az embernek magát fizikailag és mentálisan, hogy az adott napon megfelelő teljesítményt tudjon nyújtani.
Milyen eredményre számítasz, mi az amivel minimális szinten elégedett lennél?
- Beszéltem erről a klubom elnökével Dr. Bátorfi Bélával és a csapattal de ők az eredmény tekintetében nem támasztottak konkrét elvárásokat, mindössze annyit hogy az éppen aktuális formámból hozzam ki a legtöbbet, és én megpróbálom magamat ehhez tartani.
Köszönjük a beszélgetést. Sok sikert kívánunk!
- Köszönöm a lehetőséget.
