Kezdjük a gyökerektől. Hogyan és miképp kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
- Megpróbálom annyira a gyökerektől kezdeni amennyire csak lehet ugyanis talán csecsemő korom óta együtt nézzük édesapámmal a Tour-t. Az első emlékeim úgy 3 éves koromból származnak ezzel kapcsolatban, hogy mennyire untam és mindig csak vártam, hogy mikor bukkan fel végre ’’AZ” ördög, innen a facebook profilképem is.
Persze ma már hatalmas érdeklődés övez minden profi versenyt, ahol a legnagyobbak vesznek részt.
Rendesen biciklizni hat éves koromban tanultam meg két keréken és emlékszem, hogy ezután két héttel már részt is vettem az első versenyemen, egy MTB viadalon Bükkszentkereszten egy 10”-os műanyag kerekű kisbiciklivel, amivel hatalmas kihívás volt a teljesen sík füves pályán közlekedni. Második lettem azon a versenyen és innentől nem volt megállás egymás után jöttek a versenyek, tízen éves korom elejéig szigorúan montiztam majd 11 lehettem, amikor megkaptam az első országútim, innentől jó pár évig párhuzamosan nyomtam a kettőt mígnem tavaly alapozásnál elhatároztam magam, hogy most már csak az országútira fogok koncentrálni.
Melyek azok az eredmények, amelyekre kifejezetten büszke vagy?
Pályafutásom elejéről van egy XCO magyar bajnoki címem, amire mondhatjuk, hogy büszke vagyok, illetve országúti mezőny OB-kon szereztem 3. helyet U15-ben és U17-ben is.
Amire büszke vagyok az idei évben az az Oberösterreich ifi verseny 3. szakaszán szerzett 16. helyem. Nem hangzik ugyan nagy eredménynek, de azon a versenyen a második szakaszon bukásba keveredtem és bekötözve álltam rajthoz másnap. Hatalmasat küzdve aznap végül a sprintben 16.-nak értem be. Ezt nem is a helyezési számom miatt értékelem nagyra hanem a küzdelem és teljesítmény végett a világkupa szintű mezőnyben.
Visszatekintve hogyan alakult eddig az idei év számodra?
- Az alapozás után egy edzőtáborban vettünk részt a válogatottal Isztrián, itt még eléggé szezon eleji formában voltam és bármilyen kis verseny volt az erő felmérés céljából én rendre a 3.-4. helyen jöttem meg. Ez a teljesítmény már elég volt ahhoz, hogy bekerüljek az első világkupára szánt csapatba. Még mindig rossz rágondolni, de egy gyomorrontás miatt nem tudtam befejezni a versenyt, ami egyébként is rosszul ment, mert bátortalan voltam az agresszív világkupa mezőnyben és mindig hátul helyezkedtem. A második nagy versenyemre már rendbetettem a dolgokat a fejemben és a gyomromban is. Ekkor Olaszországban álltunk rajthoz, ahol a kemény mezőny ellenére már be mertem menni a pelotonba és még szökési kísérletem is volt, ellenben szerencsém már kevésbé így bukásba keveredtem, megütöttem eléggé magam, ami miatt később nem igazán esett jól tekerni és később a mezőnyre visszaérni. Sajnos itt már megint én voltam az első kieső a csapatból. Innentől június közepéig inkább csak edzettem, míg nem elkezdtem jó formába kerülni. A következő versenyemre Szerbiában került sor, ahol sikerült egy 10. helyet bezsebelnem a véghajrán az addigra már jól alakuló formának köszönhetően. A következő versenyem a KSI kupa volt, ahol a kritérium versenyen sikerült megnyernem a véghajrát egy jókor indított szökésnek köszönhetően. Majd másnap hazai pályán Gyömrőn indultam el, ami épp emiatt volt nagyon fontos, hisz láthatott versenyezni a családom és barátaim. Ez épp elég motiváció volt ahhoz, hogy megnyerjem az ifik versenyét a véghajrában, ahol még abszolútban is 4.-nek jöttem be. Június végén jött az OB, ahol elég szerencsétlenül alakult számomra az időfutam, mert napszúrást kaphattam, ami másnap a mezőnyversenyen is kijött és talán csak a sikeres szökésnek köszönhetően lettem 4. végül, pedig nem tartom magam rossznak a véghajrákban, de itt totálisan kikaptam, 4-ből 4. lettem. Gyorsan túllépve a kudarcon utaztunk Luxemburgba egy világkupára, ami kezdetben szerencsétlenül alakult, mert már a 7. km-en defektet kaptam és leszakadtam a mezőnyről, vissza se tudtam érni, pedig egészen elöl helyezkedtem, de az eset után elég sokáig egyedül mentem majd később 1-2 emberrel aztán előzgetve egyre előrébb kerültem és örültem, hogy sikerült befejezni a szakaszt. A verseny 2. szakaszán elég fáradtan álltam rajthoz, az előző napi szólózás után sajnos elég korán leszakadtam és kiállítottak. Majd következett az Oberösterreich, ahol jó formában voltam és majdnem minden klappolt, az első szakaszon bejöttem a mezőnnyel, a második szakaszon történt a fent említett bukás, ami után csak épp el tudtam csípni a mezőny végét és már következett is a hegyi hajrás emelkedő, amit megrántott a mezőny és elemeire szakadt és innentől gruppettoztam egy közel 50 fős csoportban. A 3. szakaszon értem el a fent említett 16. helyet.
Közel egy hónap versenymentes időszak után jött egy szerb verseny, ahol kicsit már el voltam szokva a versenyzéstől, de egész jól ment, aztán szerencsétlenségemre kiküllőztek és kereket kellet cserélni, ami időbe tellett, ezután nagy üldözéssel sikerült visszaérnem a mezőnyre, de ezalatt kialakult a győztes elmenés sajnos. A mezőnyhajrán elgörcsöltem magam, de sikerült bejönni még a top 20-ba. A második szakasz elég hegyes volt, szóval nem annyira kedvezett nekem, de a görcsös befejezés ellenére így is sikerült a 21. helyen befejezni. Ezt követően Svájcba utaztunk, ami az utolsó válogató versenynek volt mondható. Itt az első szakaszon sikerült bejönni a mezőnnyel, ahol a nehéz és technikás pálya ellenére elég kemény 47km/h-s átlagot mentünk a hivatalos eredménylista szerint. A második szakasz elég szerencsétlenül alakult, mert már a 2. kilométeren bukás történt, amit ugyan kivédtem, de valaki beleesett az első kerekembe és megint kitörték a küllőim, bő 2 perc után sikerült kicserélni a kerekem úgyhogy esélyem se volt visszaérni a mezőnyre, így megint maradt a döglött sor, de sikerült befejezni a szakaszt. Délután volt még egy időfutam, ahol csak pár tized másodperccel mentem gyengébb időt Móricz Daninál, aki a legjobb magyar volt nagyjából minden külföldi versenyen, ennek azért eléggé örültem. A 4. szakasz volt a legnehezebb, itt az első órát 42km/h feletti átlaggal zártuk azzal együtt, hogy végig dombos terepen mentünk és volt egy 10km-es hegy is benne. Ezután kissé lelassultunk, de így is 40km/h-s átlagunk lett a nap végére. Egy héttel ezután jött ismét egy szerb verseny, ami annyival volt érdekesebb az eddigieknél, hogy ifik és felnőttek versenyeztek egy mezőnyben, de külön lettünk értékelve. Itt egy jó helyezkedéssel az első napon 20. lettem abszolútban, U19-ben pedig a 3. A második napon már hiába helyezkedtem végig jól, az állandó nagy tempó miatt begörcsöltem az utolsó 300 m-en, de csak berángattak a lábaim a végén valahol a mezőnyben, de váratlanul megint az U19 3. helyén. Ezután a verseny után külön köszönet Rózsa Balázsnak, aki nagyon sokat segített verseny közben. Ez volt az utolsó megmérettetésem a mai napig és idén már csak a VB van hátra, ha jól tudom.
Az egész évet összegezve versenyről versenyre jobban haladtam és helyezkedtem a mezőnyben úgyhogy sikeresnek könyvelném el, főleg annak fényében, hogy nekem ezek voltak az első nemzetközi versenyeim.
Milyen érzéssel tölt el az, hogy Ponferradaban részt vehetsz a Világbajnokságon?
- Leginkább örömmel, mert ez a legelső világbajnokságom, valamint elégedett lehetek az idén elvégzett munkámmal, mert céljaim közé tartozott a kijutás. Egy kis izgalmat is érzek, mert most először utazhatok repülővel.
Milyen eredményre számítasz, mi az amivel minimális szinten elégedett lennél?
- Reálisan tekintve az elsődleges célom, hogy befejezzem a versenyt, ezzel már elégedett lennék és örülnék neki, arról már nem is beszélve, ha a mezőnyben tudnám abszolválni a viadalt.
Köszönjük a beszélgetést. Sok sikert kívánunk.
- Köszönöm a lehetőséget
