Peter Sagan egy fantasztikus támadást követően lett világbajnok
Peter Sagan a 23. utcán meglépve, egy fantasztikus szóló támadás végén nyerte meg a richmondi országúti világbajnokság elit férfi mezőnyversenyét, ezzel megszerezve a szivárványszínű trikót. 2010-es berobbanása óta Sagantól rendre kiemelkedő egynapos eredményeket várunk, ám az igazi áttörés – a Francia Körverseny sorozatos zöld trikóit leszámítva – talán csak most jött el.
„Megmondom őszintén, hogy az utolsó két körben voltak nehézségeim. A nagy nevek folyamatosan próbálkoztak elől, én azonban ezt még túl korainak tartottam. Vártam, vártam és vártam. Az utolsó emelkedő volt az, ahol úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Minden olyan gyorsan történet. Teljes erőmmel küzdöttem. Vártam a pillanatra, amely végül is csak kifizetődött. Mivel csak hárman voltunk a szlovák csapatban, így semmilyen stratégiánk sem volt. Viszonylag sok győzelmet szerzek, ezért lehet, hogy egy kicsit már unalmas vagyok az emberek számára. De ez az én stílusom” – mondta a díjátadót követően a friss világbajnok Peter Sagan.
Michael Matthews: Gerrans és én, egymás ellen harcoltunk
Peter Sagan mögött Michael Matthews szerezte meg a második helyet a világbajnokság férfi elit mezőnyversenyében, ezzel érmet szerezve Ausztrália számára, ám Matthews érthető módon nem volt túlságosan boldog a befutót követően.
„Végig abban a tudatban voltam, hogy hárman vagyunk elől. Heinrich Haussler rendesen dolgozott is, az utolsó emelkedőkön fantasztikus munkát végezve vitt előre és hozott remek helyzetbe. Azonban Simon Gerrans egy centit sem ment nekem. Amikor kérdeztem, hogy segít-e, azt felelte, nem, így lényegében egymás ellen sprinteltünk a végén. Sajnos nem lett az enyém az aranyérem. Azért jöttem, hogy világbajnoki címet szerezzek, és ehhez meg volt a formám is. Sagan támadásokor azonban még túl messze voltam, így nem volt már esélyem utolérni őt” – nyilatkozta kissé csalódottan Matthews.
A hazaiak, ahogy ígérték végig agresszívan versenyeztek
Benjamin King ott volt a nap első szökésében, majd pedig Taylor Phinney és Tyler Farrar is akciózott, míg Alex Howes végül az előkelő 12. helyet szerezte meg, így a hazai csapat tartva a szavát, végig nagyon aktívan versenyzett a világbajnokság fő versenyszámában.
„Az volt a taktikám, hogyha bármikor hezitálást érzek a végén a mezőnyben, megindulok. Ez így is lett, habár a Libby Hill emelkedőjén egész nap csak szenvedtem. Többször hátra is kerültem a második csoportba, ennek ellenére megpróbáltam. Itthon voltunk, úgy vélem összességében nem vallottunk szégyent. Ben, Taylor, jómagam és Alex is fantasztikus napot zárt, végül is csak idehaza voltunk, így mennünk kellett” - összegezte a napot Tyler Farrar az amerikai válogatott szerepléséről.
Alejandro Valverde: ebből nem vonok le tanulságokat
Az már előre borítékolható volt, hogy az útvonal sokkal inkább kedvezett a sprinteket jobban bíró klasszikus menőknek, így Alejandro Valverde a spanyol válogatott ásza szinte észrevehetetlen volt a richmondi világbajnokság mezőnyversenyén. Ennek ellenére Valverde végül az előkelőnek mondható ötödik pozíciót szerezte meg, amely azonban a számtalan dobogós helyét tekintve nem igazán fakasztotta könnyekre.
„Sokkal nehezebb volt a körpálya, mint azt előzetesen gondoltam volna. Összességében úgy gondolom, hogy jó eredményt értem el. A sprinterek nagyon erősek voltak a végén, hisz mindenki kivárt, az igazi támadások csak két körrel a vége előtt kezdődtek. Amikor Sagan támadott még túl messze voltam, így nem volt esélyem az éremért harcolni. Ebből nem vonok le tanulságokat, így alakult, de ismétlem összességében elégedett vagyok” – mondta a spanyolok kapitánya Valverde.
Greg Van Avermaet: a világbajnoki címért jöttem
Túl korán vagy túl későn indulni? Ez határozta meg több kerékpáros sorsát is a richmondi világbajnokság 269,2 kilométeres elit mezőnyversenyének utolsó kilométerein. Greg Van Avermaet nem titkoltan a szivárványszínű trikóért érkezett, azonban végül mindössze a 23. pozícióban zárt.
„Nem gondolom azt, hogy rosszkor próbálkoztam volna, Sagan egyszerűen ennyivel jobb volt nálam. Nem hiányzott pedig túl sok ahhoz, hogy tartani tudjam vele a lépést, talán egy-két méternyi előnye lehetett az emelkedő tetején. Próbáltam felérni rá, de Edvald Boasson Hagen a kerekemen lógott és nem volt hajlandó semmit sem vezetni. Ilyenkor egy idő után már te sem mész, hisz minek vezesd fel a győzelmet valaki más számára. Összegezvén nem versenyzett rosszul a válogatottunk, habár nem nyertünk szinte semmit, de szégyent sem vallottunk” – nyilatkozta Greg Van Avermaet a belga csapat részéről.
