Világ életemben központi szerepet töltött be nálam a sport. Fiatalon próbálkoztam a kézilabdával, az atlétikával, kilenc éves korom óta kosárlabdázom, 1999 óta, pedig magával ragadott a kerékpározás. No, nem Lance Armstrong, vagy Jan Ullrich miatt fogott meg ez az egész, sokkal inkább hatott rám Iban Mayo és Haimar Zubeldia teljesítménye.
Ennek következtében húszas éveim elején nem is volt kérdés, hogy Sporttudományokat tanuljak a főiskolán. Volt egy tanárom, aki edzéselméletet okított, ami az egyik legkeményebb tárgy volt. Minden év elején feltette a kérdést a hallgatóknak, amely így hangzott: „Maga mit sportol?” – kérdezte. A válasz az esetek 70%-ban az volt: „Én focizom”. A tanár erre ingerülten a hangját felemelve vágott vissza. „Azt kérdeztem, mit sportol?”. És igen, sokszor jött elő azzal, hogy lejárt az egyik NB1-es csapat edzéseire, mesteredzőként figyelte a közös ebédlőben a táplálkozásukat és ilyenkor jót poénkodott rajtuk, hogy más sportágakhoz képest, - ismétlem más sportágakhoz képest - szinte nulla befektetett munkával mennyit keresnek és milyen támogatottságuk van.
Sajnos, mint sok más sportágban, a kerékpározásban is a pénz a legfőbb mozgatórugó. A labdarúgáshoz képest, olyan sikersportágak, mint a torna, az úszás, a kajak-kenu és még hosszasan sorolhatnám elenyésző támogatásban részesülnek. Valljuk meg őszintén állami támogatás ide vagy éppen oda. Pedig ezek a sportok ott vannak az Olimpián, a Világbajnokságokon az Európa bajnokságokon, ellenben a nemzetközi porondon még csak a szeptembert sem megérő focistáinkkal. A kerékpározás helyzete elit szinten siralmas. Már az Országúti Bajnokságokon sincsenek sokan, de a 2012-es Hegyi OB-n induló 12+8 fő az U23-sokkal együtt igencsak elgondolkodtató. Az ifjúságiak elsősorban a KSI, a Bikeexpress és a Szekszárd jóvoltából szép számmal képviseltetik magukat, de hol lesznek már ezek a srácok 22 éves korukban. Merthogy a legnagyobb problémát itt látom, illetve egy picit már ez előtt is. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermeküknek komolyabb kerékpárt vásároljanak, sokan nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a különböző sportiskolákba írassák utódjukat. Láttam én olyan 15 év körüli srácot, aki egy körülbelül 30 éves rozsdás, a hátsó kereke által már inkább kilencest leíró bringával simán tartotta a 30-as tempót. Igazi kis sprinter alkat volt, de az is biztos, hogy soha az életbe nem lesz alatta normálisabb kerékpár.
A junior korosztályból kikerülve a hazai néhány klub valamelyikéhez kerülnek a srácok. Szép az, és nagyon is megsüvegelendő, amit az Utensilnord, a Cervelo-Team Prolog, a Bátorfi, a Bianchi, a HungaroFondo és Bikexpressz csinál, de…
Viszont az is igaz, hogy a csapatok sokszor indokolatlanul marakodnak a semmin. Nézzünk már szét Szlovéniában vagy éppen Romániában. Szükségünk lenne, de nagyon gyorsan egy összefogással épített kontinentális csapatra. (esetleg többre) Nagyon jó példa erre az Adria Mobil. Mindössze tíz kerekessel, nagyon jó versenyprogrammal érnek el évről-évre fantasztikus eredményeket az Europe Tour sorozatban! Szépen építkezve juttatták el a World Tourba versenyzőiket, most éppenséggel Marko Kump vagy Kristijan Durasek nevét lehetne megemlíteni. tehetséges kerekeseink: Gyöngyösi Kevin, Holló Botond, Kenyeres Ábel, Rózsa Balázs, Pelikán János, Varró Gergely, Zathureczky Márk és elnézést azoktól, akik kimaradtak. Az álom az lenne, ha lenne egy 10-12 főt szerepeltető ilyen komoly csapat, amely tőkeerős szponzorokkal a háta mögött érhetne, és vélhetően érne is el sikereket. A szponzor alatt azt értem, hogy a srácok a Gerevich ösztöndíjon kívül fizetésben részesülhessenek, legyen értelme annak, amit csinálnak, persze így is van, és minimális szinten meg tudjanak élni belőle.
Ehelyett, sokan teljesen ingyen versenyeznek. Ez szép és jó addig, amíg a főiskolát be nem fejezik, de ekkor el kell menni dolgozni, amely az edzésektől veszi el az időt, így nagyon korán, de legkésőbb 25 éves kor körül befejezik. Pedig lehet, hogy még három év befektetett munkával nekünk is lehetne egy Peter Saganunk. Tudom, durva példa, de akkor is. Nézzük csak meg, hány 25 és 30 közötti kerékpárosunk van? Hmm. Álmodik a nyomor a profi csapatról, hisz itthon sikk támogatni a sportágat. A legtöbb cég, aki támogat nem is magyar… Pedig a szegény gazdaságunk, ami szerintem nem is olyan szegény, évről-évre megmutatja, hogy vannak olyan cégek, akik aprópénzből kihoznának egy ilyen klubot. Neveket nem említek, írjátok be a googlebe, hogy Top 500 Central European Company. Nézzétek meg hol van például a cseh Skoda és, hogy milyen honi cégek állnak előttük. Groteszk példa, amikor a győzelem nélkül álló egyik focicsapatához lépett be új tőkeerős szponzor. Vagy, amikor kerékpár helyett ugyanennek a gárdának a felkészülési meccse volt a fő hír. Mert, hogy amikor 11 magyar szerepel egy világbajnokságon, akkor hazánkban nagyobb értéke van a médiában egy NBIII-as labdarúgómeccsnek.
Olyan 100 millióból már fizetéssel együtt is ki lehetne jönni. Számos olyan cég van idehaza, aki észrevétlenül ki is tudná pengetni ezt az összeget. Sorolhatnám. És akkor… Na, de ez csak egy rossz délutáni képzelgés….
