Elfelejtett hősök: Rohtmer Balázs

Következő cikksorozatunkban a közelmúlt elfeledett nagyjait próbáljuk meg felidézni. Azokat a kerekeseket, akikre a maiak már nem nagyon, vagy éppenséggel csak halványan emlékeznek. Az első a sorban Rohtmer Balázs. Idézzük most fel az Ő legsikeresebb éveit…

Rohtmer Balázs 1978. áprilisában látta meg a napvilágot. A Kaposvárról indult kerekes elsősorban hazai amatőr csapatokban hívta fel magára a figyelmet. A kezdeti tanulóéveket követően 1997-ben, mindössze 19 esztendősen Szekeres Csabát követve, egy olasz utánpótláscsapathoz, a Girardengo Alplast gárdájához került. Talján istállójának színeiben számos remek versenyen mutathatta meg képességeit, amelynek nyomán 2001. szeptemberében néhány hónapra a legendás Saeco piros mezét is magára ölthette, hisz a történelmi klubhoz került, mint stagiare. Abban az évben a gárdában olyan nevek tekertek, mint Paolo Savoldelli, Christiano Facci, Salvatore Comesso vagy éppen Mario Cipollini. Eredményei meggyőzték ugyan a Saecót, azonban a kávésok épp ekkor szerződtették le a Giro-győztes Gilberto Simonit illetőleg Danilo Di Lucát is. Mivel a két nagyágyú hozta a saját sleppjét, ezért Balázs számára már nem maradt hely a keretben. A második opció, az osztrák Steyermark sem jött be, így 2002-ben első profi szerződését a Föld legősibb kerékpáros klubja, a Fannini csoport és a Vatikán által támogatott Amore & Vita tette elé. Ezzel az a nem mindennapi helyzet állt elő, hogy Balázs, Bodrogi László és Szekeres Csaba személyében három profi kerekesünk tekert a pelotonban. Az akkor éppen lengyel licenccel versenyző csapat színeiben toronymagasan megnyerte a magyar bajnokságot, aminek az lett az eredménye, hogy Ivano Fannini csapatvezető szinte minden versenyen látni akarta. A többek között Kjell Carlstömöt és Premyslaw Niemiect is a soraiban tudó csapat így bő két hét alatt tíz különböző viadalra is nevezte, amelyből betegség miatt az utolsó kettőt már be sem tudta fejezni. Ennek ellenére ott volt a belgiumi világbajnokságon, majd a szezon végén hosszabbított a Pápa által is megáldott klubbal.

A 2003-as esztendő pályafutása legjobb éve lett. A 4., az 5, és a 6. szakaszon is dobogóra állhatott a Ruban Granitier Breton versenyen, amelynek harmadik etapján megszerezte pályafutása első profi győzelmét, míg az összetettben az előkelő harmadik helyet kaparintotta meg. Nem sokkal később megnyerte a Navarrai Körverseny második etapját, ahol aztán a végelszámolásnál éppen, hogy csak lemaradt a sárga trikóról (amelyet nem mellékesen négy napig viselt). Az eredmények hatására szeptember 1-én átigazolt a Miche gárdájához. A Bolgár Körversenyen már mint az akkor éppen bolgár színekben futó csapat kerekeseként indult. Megnyerte a második szakaszt és további két etapon érkezett be a legjobbak között, így végül megkaparintva a végelszámolás második helyét. Az év végén részt vett a kanadai világbajnokságon, ám célba érnie sajnos nem sikerült.

2004-ben és 2005-ben is a Miche klubjánál maradt, azonban a várva várt eredmények elmaradtak. Pedig 2004-ben előzetesen ott volt a neve a Giro d’Italiára készülök sorában, de aztán mégsem utazhatott az Olasz Körversenyre. Ebben az esztendőben a csapat az akkori beosztásnak megfelelően egy szintet lépve TT2-es besorolásúvá ugrott elő. Nagyon számítottak rá az év eleji Tour de Hout Var versenyen, azonban sajnos végül nem sikerült célba érkeznie. Utolsó két éve nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna, így érthető módon már nem is marasztalták az olaszok…   

Fotó: archívum        

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes