Ha azt mondjuk, hogy Millenáris, sajnos tíz emberből kilencnek a Millenáris Park jut az eszébe és megrögzött kerékpárrajongónak kell lenned, hogy a Millenáris Sporttelepre gondolj. Csak, hogy a kettő között 100 év a különbség. Az 1800-as évek végén a kerékpáros versenyeket többnyire a lóverseny pályákon bonyolították, ám az akkori bringás társadalom ösztökélésére három korszerű pálya is épült. Előbb 1894-ben Szombathelyen, majd Kolozsváron avattak velodromot, hogy aztán 1896-ban átmeneti jelleggel Budapesten is felhúzzák a Millenárist. Mai szemmel a legszívszorítóbb tény azonban az, hogy az 1900-as évek elején nem kevesebb, mint 21 pályakerékpáros teknője volt Magyarországnak.
A Milli, Zuglóban a Szabó József utcában található. A bejárattól jobbra tekintve a Puskás Ferenc Stadion illetve a Földtani Intézet, balra fák illetve a Thököly út fekszik. Az átmenetet követően korántsem volt biztos a pálya fennmaradása, azonban a rendszeres kihasználtság, - nem csak kerékpáros szemmel, mert rendeztek itt labdarúgó mérkőzést, atlétikai versenyt, ökölvívó estéket, sőt tornabemutatókat is - véglegesítette a létesítményt. Persze nem volt ez ilyen egyszerű menet. Három év elteltével csak egy felújítással tudták megmenteni azt. Iszer Károly az akkori Budapesti Torna Club edzője maga vett fel banki hitelt a saját házára, hogy a felújításokat elvégeztethesse. Egy évre rá újabb hat évre kapott működési engedélyt, mialatt a társadalom elismert szórakozó helyévé vált, akkortájt tekepályával és nívós vendéglővel bővült. A kerékpársport ellenben visszaesőben volt. Bevezették ugyanis a kerékpáradót, ami ahhoz vezetett, hogy a szombathelyi és egyéb más pályák is a bezárás sorsára jutottak. A kiesett időben a labdarúgásé lett a főszerep, így amikor 1911-ben megszüntették a sarcot éles vita alakult a focisták és a bringások között, s habár a válogatott 9-0-ra győzött Svájc ellen mégis ez volt az utolsó fellépésük a Millenárison.
1913-ban a berlini világbajnokságon remekeltek a magyarok – Vass Antal és Havasi Sándor bronzérmet szerzett - ,ami újra a sport fellendüléséhez vezetett. 1924-ben Újpesten felépült egy fapálya!, ami ismételten csak elvonta a Milli kerekeseit. Az 1928-as kerékpáros világbajnokság okán Hajós Alfréd illetve Matyók Aladár tervei szerint teljes mértékben újjáépítették. A 412 méteres betonkör akkor Európa legmodernebb és leggyorsabb sportépítményeként funkcionált. A mai összkép is ezt az állapotot tükrözi. A dőlésszög a kanyarokban 36,6, míg az egyenesekben 11,6 fok. Szekeres Béla volt azoknak az időknek a nagy sztárja, közel 20 éven keresztül képes volt arra, hogy megtöltse a lelátókat. A II. Világháborút sajnos Ő is mint megannyi más megszenvedte, azonban a társadalmi összefogásnak köszönhetően hamarosan felújításra került a több bombatalálatot szenvedett építmény. Az épületszelvények az akkori legmodernebb kivitelezéssel készültek, így a Millenáris újra sportszíntérré vált. A háború utáni első versenyen egy 40 kilométeres motorvezetésesen Pataki József győzött, azonban az első helyért járó ötkilós kolbászt a Világháború után éhező nézők egyszerűen kiették a kezéből. A kerékpáros hétvégék, az edzések és a megannyi egyéb esemény újra a város egyik legjobb sportlétesítményévé varázsolták. 1949-ben és 1952-ben hazánk Főiskolás Világbajnokságot rendezhetett, aminek a Milli volt a központja. Ezek után azonban megépült a Népstadion illetve más sportközpontok, ami a Millenáris hanyatlását indította el. Már ekkor felvetődött a 412 méteres nem szabványos hossz, ami nem teszi lehetővé komolyabb nemzetközi versenyek megrendezésére, bár 1972-től néhány évik élt az Arany Mokka GP, amely Világ Kupa pontokért zajlott. 1974-ben megtörtént az utolsó felújítás is. A rendszerváltást követően, ahogyan sok minden más a Milli is leáldozásnak indult. Európa egyik legmodernebb pályájából az egyik legjobban elhanyagolttá vált. Sok mindenkinek fáj(t) rá a foga, de senkinek sem azért, hogy a bringás életet felvirágoztassa. 1996-ban a 100 éves évfordulón még hozzá, hozzá nyúltak, de…
2006-ban a Nemzeti Sporthivatal ötletpályázatot írt ki a Puskás Ferenc stadion és környékének rendezésére. Akkor akartunk foci EB-t rendezni. A dokumentációban az alábbi leírat szerepelt „A Millenáris az állam által biztosítani kívánt funkciók kielégítéséhez nem szükséges, a kiíró az épület megtartásához nem ragaszkodik.” Na Bumm! Ennek megfelelően a pályaművek mindegyike a lebontást javasolta. Hosszas huzavonát követően 2006. decemberében a Milli helyi védettséget kapott, majd rekonstrukciós tervpályázatot írtak ki rá.
Manapság a pályasport évi 3-4 versenyt rendez itt, amelyekből kiemelkedik a Vasló Kupa valamint az OB. A létesítmény tulajdonjogát nehéz meghatározni. Elvileg az államé, de a tudatos elgazdátlanítsa rengeteg kérdést vet fel. Sajnos a mai felgyorsult világban, már nem a sport a lényeg, hanem az a bizonyos zöldhasu.
A tegnapi napon azonban egy nagy előrelépés történt. A Váncza Művek munkáját ítélte a legjobbnak a bírálóbizottság a Millenáris Velodrom rekonstrukciójának tervpályázatán. "A tervpályázatra 64 érdeklődő jelentkezett – köztük több külföldi tervező és iroda – és végül 29-en adtak be pályázati csomagot. Az indulóknak egy olyan sportlétesítmény terveit kellett elkészíteniük, amelyben elfér egy fedett, 250 méteres, nemzetközi szabványnak megfelelő kerékpáros-pálya, egy BMX-gyakorló pálya, a középső részén pedig a magyar tornasport új központját lehet kiépíteni. Arra törekszünk, hogy a régi Millenáris Velodrom szellemiségét megőrizve, egy modern létesítményt építsünk, ahol a kerékpárosok, valamint a tornászok is megfelelő körülmények között készülhetnek a versenyekre, és a sportolni vágyó fiatalok, gyerekek is jól érzik magukat” – mondta Vígh László kormánybiztos."
Felhasznált irodalom:
www.velodrom.hu – Történet
412 méter érv a Millenáris Velodrom mellett – Pignitzky Ágota (2008)
Egy régi pálya… - Koral folyóirat
Képek: velodrom.hu
