Amikor az erő kezd elfogyni a lábakból, akkor a mentális erőnlét kerül előtérbe, ilyenkor jön a zsebben hordott cumi, kép a családról, egy gyűrű az ujjon, amiket győzelem esetén lehet és kell is mutogatni a célvonalon. Sokaknál ott vannak ezek a kis ékszerek, de a végén csak a győztes emelheti a magasban a családi relikviát. Ám a családi relikviáknál van egy jobb és jóval hasznosabb módja, hogy szeretteink velünk legyenek a nehéz versenyhelyzetekben; ha ott tekernek mellettünk a mezőnyben. Marcel, Lucien és Jules Buysse története következik.
Marcel Buysse 1889-ben született Belgiumban, húsz éves volt, amikor a Le Francaise csapat leigazolta. Az első világháborúig bejárta a kor nagy csapatait köztük a Peugeot és az Alcyon-t. 1910-ben nemzeti bajnok lett. 1913-ban a Peugeot csapat tagjaként indult a Tour de France-on. Azon a Toruon ahol a csapata tíz szakaszt nyert és az első három helyet is sikerül összetettben elhozniuk. Buysse az első pireneusoki szakaszon második lett, másnap pedig átvette a vezetést egy szakaszgyőzelemmel. Balszerencséjére bukott és győzelmi esélyei egycsapásra elszálltak csapattársával Philippe Thyssel szemben. Ennek ellenére még további négy szakaszt nyert és az előkelő harmadik helyen végzett összetettben. 1914-ben megnyerte a Flandriai Körverseny második kiadását, szinte egyetlen versenyzőként, aki francia csapatban tekert. A gall csapatok ugyanis megtiltották a hazai versenyzőiknek a részvételt, elsősorban a kerékpárgyártók konkurálása, másodsorban a versenyek rivalizálása miatt. Az 1914-es Tourra, Marcel Buysse már másik csapatban és fő esélyesként érkezett. Ekkor már ott volt vele öccse is Lucien Buysse, aki három évvel volt fiatalabb és éppen testvérének köszönhetően kapott profi szerződést a csapatnál. A Buysse testvérek amennyire tudták segítették egymást, de végül a verseny feladására kényszerültek mindketten. Tegyük hozzá, hogy az 1914-es Touron rész vett az 1905 és 1923 közötti Tourok összes győztese (kivéve Pottiert, aki sajnos ekkor már nem volt az élők sorában). Ha hozzáadjuk Lucien Buysse 1926-os sikerét nem kevesebb, mint tizenegy tényleges és későbbi Tour de France győztes vett részt a viadalon. Az első világháború megszakította a Buysse testvérek karrierjét, legjobb versenyéveik mellett elvéve tőlük a dicsőséget is, amit arathattak volna. 1919-ben mindketten olasz csapathoz szerződtek és a következő pár évben egy gárdában versenyeztek tovább. Mérföldkőnek számító győzelmeket már nem arattak, de szépen gyűjtötték a szebbnél szebb eredményeket. Marcel a Girón szerzett összetett harmadik helyet és további dobogós helyezéseket a szakaszokon. Lucien a Paris-Roubaix-n lett harmadik. Amíg Marcel Buysse már kezdett kiöregedni a sport elitjéből, öccse, aki nehezen rázódott bele a háború után a versenyzésbe szépen gyűjtötte a tapasztalatot. Közös pályafutásuk csúcsán 1922-ben elvitték az első két helyet a Genti Hatnaposon.
1923-ban Marcel Buysee saját neve által fémjelzett csapatott indított útjára M Buysse Cycles-Colonial névvel. A csupa belga versenyzőből álló gárdában helyet kapott természetesen az öccse is. A Buysse testvérek közös pályája azonban hamarosan elvált egymástól. Lucien a Tour de France-ra már a kor legjobb klubjának színeiben az Automotoban érkezett. Sikerült szakaszt nyernie és az összetett nyolcadik helyén végeznie, miközben az első két helyen kapitányai Henri Pélissier és Ottavio Bottecchia osztoztak. A következő évben Lucien Buysse felállhatott a Tour dobogójára, majd rá egy évre második lett. Ezen a Touron már ott volt a legkisebb Buysse fiú Jules is, akit szintén az Automoto csapata hívott a soraiba. Őt bátyja Lucien ajánlotta be az istállóhoz, ahol már jól ismerték a Buysse nevet és ezért könnyű szívvel küldték őket a Tourra. Jules Buysse tizenötödik lett. Mindketten a győztes Bottecchiát segítették. Lucien olyan jól tette ezt, hogy közben megnyert két szakaszt és a korabeli újságok, mint „morális győztesként” írtak róla. Bottechiát, Buysse majdhogynem szó szerint átvitte az Alpokon. Lucien Buysse töretlen fejlődése következtében (3. 1924-ben, 2. 1925-ben) az 1926-os Tourra úgy érkeztek, hogy megint van egy Buysse testvér az esélyesek között. Az első szakaszon sokak meglepetésére a mindössze második profi évében tekerő Jules Buysse megszökött és tizenegy perccel megnyerte az etapot. Marcel Buysse után tizenhárom évvel újra egy Buysse testvéren lehetett a sárga trikó. (Marcelen csak virtuálisan, hiszen csak 1919-től viselik, de a szaksajtó meg szokta adni az 1919-es éra előtti versenyzőknek is a „tiszteletbeli” sárga trikós jelzőt). A második szakasz viszonylag eseménytelenül telt és sprintbefutó döntött, de két nap múlva megérkezett a sorscsapás. Lucien Buysse a harmadik szakasz közben kapta meg a hírt, hogy kislánya elhunyt. Hosszas tépődés után öccsével úgy döntöttek, hogy nem adják fel a versenyt, hanem a családjuk tiszteletére befejezik azt. Jules elvesztette aznap vezető helyét a versenyben. Lucien esetében - a leghosszabb Touron (5745 km) - ilyen lelkiállapotban az is csoda volt, hogy nem kapott jelentősebb időhátrányt.
A tizedik szakaszon az első Pireneusoki megmérettetésen aztán a Buysse testvérek szétrobbantották a mezőnyt és pontot tettek a verseny végére. A Bayonne és Luchon között húzódó 326 kilométeres etap egészen rövidnek volt mondható az 1926-os évben, de a hegyek miatt nem lehetett félvállról venni. A rajt hajnali két órakor volt és már ekkor látszott, hogy az időjárás nem fog megkegyelmezni a versenyzőknek. Egész nap viharos szél, néha kásás, néha szúró eső és a hegyeken szinte átláthatatlan köd várt a mezőnyre. A Buysse testvérek együtt dolgozva az ítéletidő miatt sarassá néhol egyenesen mocsárra átváltozó utakon támadták a mezőnyt, az Aubisque-on mindössze hárman maradtak, köztük Lucien Buysse. A Tourmalet-en Buysse leszakította riválisait és a dacolva a makacs, rossz idővel, viharban, ködben, szélben egyedül mászta meg az Aspin és a Peyresourde hágóit. A célban huszonöt percet kellett várni a másodikra, hogy megérkezzen. Késő este, amikor még mindig csak tíz versenyző érkezett meg Desgrange autós csapatokat küldött ki, hogy segítsék a versenyzőket, akik bárokba tértek be, hogy a megpróbáltatások elől valahová behúzódjanak. Ezen a szakaszon felemelték a limitidőt 40 százalékra, de így is a hetvenhat elrajtolt versenyző közül huszonketten nem tudták abszolválni a pireneusi poklot. Lucien Buysse elhunyt kislányának ajánlotta a szakaszgyőzelmét, amit 18km/h átlaggal tett a valaha volt egyik legkeményebbnek elismert Tour szakaszon. Az immár sárga trikóban lévő Buysse a következő pireneusi szakaszon öccsével lépett el a mezőnytől, majd testvérét is otthagyva tovább növelte az előnyét. Jules lett a második ezen az etapon Perpignanban. Lucien több mint egy órás előnnyel és a legerősebb versenyzőként megérdemelten nyerte meg a Tourt, miközben öccse kilencedik lett.
Ritka a nagy körversenyek történetében, hogy egy testvérpár a legjobb tízben tudjon végezni, de hogy mindketten viseljék a Maillot Jaunet az egyedülálló. Az pedig hogy korábban harmadik testvérük is viselhette a sárga trikót egyszerűen példátlan a sport történelmében. Az 1926-os Tour drámája után Lucien már nem tudott egy Tour-t se befejezni és említésre méltó eredményt is „csak” az 1927-es Vuleta Cyclista al Pais Vasco-n tudott felmutatni. Öccse Jules, a bátya nélkül mindössze egyetlen Francia Körversenyt tudott abszolválni, azt is csak a negyvenedik helyen. A teljes történethez tartozik még a negyedik Buysse testvér Cyriel, de ő mindössze egy évet volt profi, természetesen bátyjaival egy csapatban. Cyriel további kerékpáros karrierjét független versenyzőként töltötte, a mezőny némaságában. Marcel Buysse gyermekei Norbert és Albert Buysse szintén kerékpárversenyzők lettek, de nem értek édesapjuk és bácsikáik nyomába.
Fotó: Archívum
