Miguel Poblet korának és hazájának klasszikus versenyzője volt. Ahogy ő fogalmazott, azért fordult figyelme a klasszikusok felé, „mert nem bírom a tempót a hegyimenőkkel”. Több korszakos "első" fűződik a nevéhez és eredményei hosszú évtizedekig vártak arra, hogy honfitársai megközelítsék. 2013. április 6-án távozott az élők sorából.
Miguel Poblet Barcelonában született 1928-ban. Édesapja Enrique egy kerékpárbolt tulajdonosa volt, így a kis Miguel kiskorától a kerékpár bűvkörében élt. A papa inspirálta, hogy helyi versenyeken vegyen részt, a szükséges felszereléseket is édesapja biztosította neki. 1944-ben 16 évesen vált profivá ám a nemzetközi porondra csak sokkal később tudott kilépni. Hazai pályán sem tétlenkedett, szakaszsikereket aratott a Vulta a Burgoson, miközben alig maradt le az összetett dobogóról (4. lett). Mindezt 18 évesen. 1955-ben választották be a spanyol nemzeti csapatba, ami a Tour de France-on indult. Addigra Poblet magáénak mondhatott 19 Vuelta a Catalunya szakaszgyőzelmet és egy összetett sikert ugyanezen a versenyen. Emellé 20 éves kora előtt begyűjtötte a spanyol hegyi bajnoki címet is, később a spanyol sprintbajnokságot is sikerrel nyerte, miközben a pályakerékpározásban is sikerült szép eredményt elérnie. Madisonban lett nemzete legjobbja.
A 42. Tour de France-on már az első szakaszon meghálálta csapatfőnökének a bizalmat és megnyerte a nyitó szakaszt Le Havre és Dieppe között. Ez volt a Tour történelmének első spanyol sárga trikója, illetve ez volt az első szakasz a Tour-ok történetében, ahol célfotót használtak (bár Pobletnek nem volt rá szüksége, több mint egy kerékpárhosszal nyerte a dieppei befutót). Még ugyanezen a napon került sor Dieppe-ben egy csapatidőfutamra, ahol Poblet csapata meg tudta védeni az első helyet, noha a szakaszt a hollandok válogatottja nyerte. Ugyanezen a Tour-on Poblet nyerte az utolsó szakaszt Párizsba (a Parc de Princes-be, mivel a Champs Elysee-re csak 1975-től van a befutó), így mintegy keretbe foglalta első nagy nemzetközi szereplését. 1955-ös sikerei megnyitották előtte a nemzetközi porondot és 1956-ban a világon elsőként mindhárom háromhetes körversenyen szakaszt tudott nyerni. Hogy milyen mérföldkő volt ez a siker, azt az is mutatja hogy azóta ez csak két versenyzőnek sikerült (Pierino Baffinak 1958-ban és Alessandro Pettachina 2003-ban). 1957 elején miután csapata - a Feama - Rick van Looy-t favorizálta a Milan -San Remon, egy kisebb olasz csapathoz szerződött az Ignis-hez. Már ebben a csapatnak a színeiben nyerte meg a Milanó-Torinót (egy 1876-ban alapított úgynevezett fél klasszikust) majd pár hétre rá a Milánó-SanRemó-t, de sprinterként az igen előkelőnek számító 6. helyen végzett a Giron. 1958-ban van Looy után második lett kedvenc versenyén, amire legendásan készült minden évben. Otthonában Katalóniában keresett egy, a SanReóo-éhoz nagyon hasonló terepet, ahol lényegében szimulálni tudta, a Passo Turchino-t és az utána lévő kisebb dombokat, emelkedőket. Megszállottan edzett a saját maga által 'tervezett' pályán, ami meg is hozta neki az újabb SanRemó sikert 1959-ben.
1958-ban és 1960-ban a Paris-Roubaix-n is dobogóra állhatott, szintén első spanyolként. Ezt a sikert azóta csak JuanAntonio Flecha tudta megismételni 2005-ben, 2007-ben és 2010-ben. A roubaixi sikere is egyedülálló a spanyol kerékpározás történetében, 65 év telt el a versenyből, mire egy ibériai a dobogóra állhatott. Poblet titka az egyedülálló robbanékonyságában rejlett és a nagyon részletes felkészülésben. Alacsony erős lábú versenyző volt, körülbelül mint ma Mark Cavendish. Meg volt az ereje ahhoz, hogy ha megindul a szélárnyékában se tudtak megmaradni ellenfelei. Elmondása szerint klasszikus versenyező volt, aki rövidebb több napos viadalokon is jól tudott szerepelni, és valamennyire még a hegyeket is bírta. Poblet pályafutása összekötődött egy másik spanyol legendával, Federico Bahmontessel, akiről így emlékezett meg: „1948-ban a Tour of Madrid-on indultam, ahol én voltam az első számú esélyes. Az utolsó emelkedőn támadtam és meglepetésemre egy utcai cipőben lévő kölyök, aki egy összetákolt kerékpáron ment ott volt a kerekemen. Kicsit később lehagyott és nem tudtam vele menni. Akkor tanultam meg a nevét: Federico Martin Bahamontes.”
Poblet visszavonulása után is szülőföldjén maradt. A helyi sportcsarnokot 2001-ben róla nevezték el, majd 2002-ben megkapta a lehető legnagyobb katalán kitüntetést. 2013. április 6-án hunyt el nem sokkal 85. születésnapja után, vese elégtelenségben.
