A kerékpáros sérülések gyakoriságáról

Mint minden versenysportban, a kerékpársportban is megvan az kockázata a sérüléseknek. A versenyzők elég egyedi sérüléseket szereznek, mivel ki vannak téve a magas sebességnek, az időjárás viszontagságainak, illetve egyéb akadályoknak, mint a gyalogosok, nézők, vagy akár egy (neutrál)motoros.

Ezen túl, a kerékpárosok legtöbbször csak bukósisakot viselnek, más védőfelszerelést nem. Mind az akut sérüléseknek, mind a túlhasználtság miatti sérüléseknek megvan az esélye. A sérülések mintái függnek a szakágtól is, mint az országút, cyclocross, mountainbike, BMX, stb.. Mielőtt a prevencióról beszélnénk, fontos megérteni a sérüléseket, amiket a kerékpárosok szenvednek.

A legtöbb tudományos munka a kerékpárversenyzők sérüléseiről megkérdőjelezhető és/vagy interjú-alapú. Utóbbi annyit tesz, hogy a sportolókat kérdezik meg, milyen sérüléseket szereztek pályafutásuk során.

Ezek a tanulmányok nem megbízhatóak, mivel a versenyzők elképzelhető, hogy nem emlékeznek jól a sérüléseik részleteire. A profi csapatok akár el is titkolhatják a valódi gondokat, taktikai szempontból.

Jó pár tanulmány próbálta már, akár egy éven keresztül is figyelni, és minél pontosabban feljegyezni a sérülések mindenféle körülményét. Akármilyen pontosan is tették mindezt, egyszerűen nem lehet következtetéseket levonni a súlyosságot és pontos típusát illetően.

Ebben a cikkben a sérülések helyszínének, típusának, diagnózisának és mechanizmusának körülményeit vizsgáljuk.

A legtöbb kerékpáros sérülés térd- (26-64%) és deréktájékon (15-60%) történik. A széles határértékek is bizonyítják a tanulmányok egymástól való eltérését, illetve pontatlanságát.

Mindenesetre a megállapítás nem meglepő: az egyik tanulmány azt találta, hogy a térd- és hátsérülések összevetve, mintegy 74%-át adták az összes sérülésnek. Ezeken kívül viszonylag nagy százalékot adnak a váll, és comb odaütésből adódó sérülések.

Esések során a kerékpárosok felsőteste szenvedi a legtöbb kárt: repedések, ficamok, törések, zúzódások, horzsolások, és hematómák a leggyakoribb akut trauma során elszenvedett sérülések. Érdekes módon, a BMX és mountainbike szakágban a legtöbb zúzódás és repedés a csípőcsonton és a kulcscsonton fordul elő.

Az EIAE (External Iliac Artery Endofibrosis) egy, a kerékpársportra jellemző állapot. Ekkor a csípőnél található artéria véráramlása csökken, ezáltal a lábak vérellátása is lecsökken.

Friss tanulmányok jelentettek “fejsérüléseket”, de egyik sem talált bevallott eszméletvesztést vagy enyhe agysérülést. Tudván, hogy mennyire fontosak ezek a típusú sérülések, fontos lenne ezekről feljegyzést tartani, mert nyilván történnek ilyenek.

Egy verseny során nagyon nehéz megállapítani egy versenyző eszméletvesztését, mivel rögtön el kell dönteni, folytathatja-e a küzdelmet a kerékpáron. Mindazonáltal mostanság szerencsére nagyobb hangsúlyt fektetnek erre.

A legtöbb sérülés egy-egy esés miatt következik be. Az egyik tanulmány megállapítása szerint, nagy sebességeknél a versenyzők a vállukat helyezik előre, majd földet érésnél próbálják “kigurulni” az esést. Ez magyarázhatja a sok kulcscsonttörést. Egy 1981-es felmérés szerint a legtöbb esés defekt vagy más versenyzővel való ütközés után történt. A mountainbike szakágban a kormányon való átesés, illetve a komoly lejtőzés komolyabb sérüléseket eredményezhet.

Képek forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes