A kerékpározás nem egyenlő a versenyzéssel, az edzésekkel, a kerékpározás sokkal több ennél. A bringázás sokaknak maga az élet. Kiszabadulás a fájdalomból, a hétköznapokból, szabadulás a monotonon pörgő óráktól.
Ahhoz, hogy egy remek kerékpáros élményt szerezzünk magunknak nem kell, hogy csúcsfelszerelésekkel rendelkezzünk, nincs szükségünk milliós karbonkerékpárokra, csupán egy biztonságos kétkerekűre, amely lehet akár egy régi országúti kerékpár, akár egy Mountain Bike, de a célnak még egy régi „kecske” is tökéletesen megfelel.
Természetesen tekerhetünk egyedül vagy éppen baráti társasággal is. Elhagyva a város nyüzsgő zsúfolt forróságát, visszanézve a városjelző táblára máris élénken az arcunkba süvít az üdítő szellő, rögtön érezzük, hogy ez már valami más, valami sokkal, de sokkal jobb.
Amikor az ember felveszi a haladási sebességet egy új világ kezdődik. Szárnyalunk, repülünk, szabadnak érezzük magunkat. Oldalra nézve talán már csak a villanyvezetékek, a vasúti sín illetőleg az elsuhanó autók zavarják meg a gondolatainkat.
Elérve a kis tóhoz már magunk mögött hagytuk a civilizáció nagy részét, csupán a horgászok látványa tudatosítja bennünk azt, hogy még mindig emberek között vagyunk. A természet látványa, a vízben úszó hattyúk és a halak felbukkanása már egyértelművé teszi számunkra, hogy itt már a természet diktál. Ő határozza meg a szituációkat és nem mi nagyravágyó emberek.
Beérve az erdő fái közzé teljesedik csak ki igazán az ember. Felgyorsítva furcsa képzetet kelt ahogy éppen elsuhanunk a helyenként beragyogó napsugarak mellett. A hőmérséklet is egészen más, kicsit olyan mintha áttekernénk egy másik dimenzióba. Itt élvezi igazán a sebességet a bringás.
Ám nincs ideje igazán kihajtania magát az embernek, mivel néhány kilométer múlva máris…
„Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál”
Elidőzvén egy kissé a csónakok birodalmában, újra nyeregbe pattan a kerekes, irány vissza, vagy éppen tegyünk még egy kört másfelé is, mivel a kerékpározás maga az élet, a kerékpározás maga a szabadság…
