Gösta, Sture, Erik és Thomas Pettersson Svédországban születtek a 1940-es években (7 év van Gösta és Thomas között). Az éghajlati viszonyok ellenére mind a négyen kerékpárosok lettek, karrierjük nagy részét amatőr versenyzőként versenyezték végig. Gösta, aki a legidősebb volt közülük nem szeretett volna az egyre terjedő dopping miatt a profikkal versenyezni. Az elzárt szocialista országok versenyzőivel összekerült néha, de nem kedvelte az ott állami szinten támogatott doppingoló versenyzőket. A testvérek csak akkor fogadtak el profi szerződést, amikor úgy ítélték meg, hogy megfelelő doppingszűrés van a profi mezőnyben. Amatőr éveikben halmozták a közös sikereket. Az 1964-es olimpián Tokióban a csapatidőfutamban harmadikok lettek, igaz a négy testvérből csak hárman voltak még ott, a 17 éves Thomas, helyet Sven Hamrin szerepelt negyedikként a svéd csapatban. A következő olimpián a svédeket a csapatidőfutamban a Pettersson család képviselte. A négy testvér a Joop Zoetemelk vezette hollandok mögött ezüstérmet tudott szerezni. Gösta a legtehetségesebb közülük pedig az olimpia országúti számában is érmet tudott nyerni a hazája számára. A két olimpia között Gösta megnyerte az amatőr világbajnokságot 1967-ban és 1968-ban. Amatőr éveikben a Pettersson testvérek többször megnyerték a svéd elit csapatidőfutam bajnokságot 1961 és 1969 között. 1967-ben és 1969-ben a profi kerékpáros világbajnokságokon is megnyerték ezt a diszciplínát. A fordulat éve 1970-ben jött el, amikor profi pályára léptek. Rengeteg ajánlatot utasítottak vissza, amikor végre úgy érezték, hogy megfelelő a dopping ellenőrzés a sportban. Természetesen egy csapatba kerültek a Ferretti-hez. Szimpla véletlen, hogy a konyhai eszközöket gyártó Ferretti céget is négy testvér irányította.
A Pettersson testvérek teljesítménye visszább esett a legmagasabb szinten, Sture, Erik és Thomas nem értek el jelentős eredményt, de szépen megállták a helyüket. A legidősebb testvérük Gösta viszont üstökösként robbant be az elit mezőnybe. Élete első profi évében (30 évesen), élete első Tour de France-án az előkelő harmadik helyen végzett, a már öt éve profi Eddy Merckx és a szintén már évek óta profi Joop Zoetemelk mögött. Olyan versenyzőket előzött meg, mint Raymond Poulidor, Lucien van Impe, Lucien Aimar, Franco Balmamion, Louis Ocana, mindannyian Grand Tour győztesek, vagy leendő Grand Tour győztesek voltak. Azóta sem tudtak a svédek ehhez fogható eredményt felmutatni a Tour-on. A kiemelkedő Tour dobogó mellé Gösta megnyerte a Romandiai Körversenyt is.
1971-ben Gösta Pettersson és testvérei a Giro-n indultak (Thomas nem volt ott a Ferretti sorában). A Gazzette dello Sport a címlapon hozta: „Megérkeztek a vikingek!”. A Giro első szakaszain Gimondi sok időt vesztett, míg a remeklő Gianni Motta szervezetében doppingot találtak és időbüntetéssel az utolsó helyre sorolták vissza. Motta egy gyógyfüvekből készült teát okolt, hogy amiatt produkált pozitív mintát, de ez nem hatotta meg a szervezőket. A Ljubljana-ban, a Großglockner-en és a Lienz-ben is megforduló Olasz Kört Claudio Michelotto vezette. Michelotto már a Großglockner-re felfelé egy autóba kapaszkodva húzatta fel magát, de csak egy perces büntetést kapott, amivel még meg tudta tartani a Maglia Rosa-t. A következő hegyi szakaszt keresztül a Tre Croci-n, a Falzarego-n, a Pordoi-n, és a Valles-n lassú tempóban tette meg a mezőny, még a sprinterek is ott tudtak maradni az összetett esélyesekkel. Az utolsó hegy lábánál Gösta Pettersson csapatfőnöke előrejött és az autójából ráordított, Pettersson-ra hogy: „Tényleg nem tudod milyen erős vagy?”, majd a saját olaszos módján támadásra bíztatta versenyzőjét. Pettersson-t a többi versenyző maradásra próbálta bírni, de a hidegvérű svéd hallgatván dühős főnökére támadott és szétrobbantotta a kényelmesen pedálozó csoportot, amiben a rózsaszín trikós versenyző is tekert. A szakasz végére a csendes svéd több mint tíz percet vert a versenyt addig vezető Michelotto-ra, aki később egy bukás miatt orvosi tanácsra feladta a versenyt. Az összetett győzelem és Gösta Pettersson közé még két kemény szakasz ékelődött be. Az egyik keresztül a San Pellegrino-n, a Mendola-n, és a Tonale-n, a másik egy rövidebb, húsz kilométeres időfutam volt. Az immár rózsaszínben tekerő Pettersson-nak egyik sem esett nehezére és Milánóba az időfutamon másodikként megérkezve megnyerte az 1971-es Giro-t. Testvérei közül, akik ahol tudták segítették bátyjukat csak Stura érkezett célba. Erik egy Pian del Falco di Sestola-ban megszerzett dobogós hellyel hagyta ott a versenyt.
A Pettersson testvérek később már nem értek el jelentős győzelmet, bár még nyertek szakaszokat kisebb versenyeken, pályájuk a hetvenes évek közepe felé véget ért. Későn lettek profik, de letették névjegyük az elit kerékpársport asztalára. Gösta Pettersson teljesítményét azóta sem sikerült felülmúlni egy svéd kerékpárosnak sem. Stura, Erik és Thomas nevüket a szülőhelyük tiszteletére Fåglum-ra változtatták. Gösta megtartotta szülei nevét. Gösta megkapta a Svenska Dagbladet Arany Medált, amit évente ítélnek meg a legjobb svéd sportolónak. Sture Fåglum veje Jan Karlsson szintén profi kerékpáros volt (négyszeres svéd időfutam bajnok, ezen kívül nyert svéd junior és master időfutam bajnokságot is). Sture unokája Marcus Fäglum Karlsson szintén kerékpáros, a napokban láthattuk is a Norvég Körversenyen a Ringeriks-Kraft csapatának színeiben.
