A Sky megbecsült hegyi segítője az új helyére is magával vitte a nevet, aminek helytállóságáról mindenki meggyőződhetett, aki már látta a langaléta, 187 cm magas baszk fiút időfutam kerékpárja tetején. Igen, pontosan úgy fest, mint egy „majom a köszörűkövön”. Xabier Zandio Echaide 36 évvel ezelőtt 1977. március 17-én született a navarrai királyság fővárosában, Pamplonában. A Zandio családnak hentes üzlete volt, a családfő azonban nemcsak a méltán világhírű sonkák, hanem a sport világában is otthonosan érezte magát. Mindhárom fia jó atlétává vált, az idősebbik focista, a középső pelota játékos, míg a legfiatalabb kerékpárversenyző lett. Xabi 14 éves korában, 1991-ben kezdett a híres helyi egyesületben, a Club Ciclista Villavesben. Hat évig versenyzett a soraikban, amíg be nem került a Banesto amatőrcsapatába. Xabi nagyon jó emlékeket őriz a nevelőegyesületéről, ahol egy fanatikus edző, Pepe Barruso és rengeteg önkéntes segítő áldozatos munkája tette lehetővé, hogy a fiatal bringás palánták minél több, és minél jobb versenyekre juthassanak el. A csapatból még egy világhírű bringás került ki, Koldo Gil Perez személyében.
El Mono 1996-ban került át a Banesto amatőrcsapatába, amely a legerősebb spanyol alakulat utánpótlás bázisát jelentette. 1999-ben és 2000-ben a jellegzetesen kancsal baszk ifjú kipróbálhatta magát a nagy csapatban is, bár olyan verseny nem akadt, amin végig is tudott volna menni. Ennek ellenére Echevarri és Unzué meglátta benne a potenciált, ezért Xabi az új évezred első napját, 2001. január elsejét már a nagycsapatban köszönthette. Abban az időben az Ibanesto néven szereplő gárdának olyan kiváló versenyzői voltak, mint Chava Jimenez, Santi Blanco, Jose Luis Arrieta, Leonardo Piepoli, Chente Garcia, Eladio Jimenez, Carlos Sastre, Pablo Lastras, Francisco Mancebo, Gumiel del Mercado, az Osa fivérek, Plaza Molina, Patxi Vila és az akkor még nagyon fiatal Denis Menchov. Hozzájuk csatlakozott a két újonc, Xabi és Koldo Gil. El Mono nehezen szokott bele a profi versenyek tempójába, mindössze öt viadalt tudott teljesíteni, igaz köztük volt a Párizs-Nizza és a Dauphine Libere is. A következő év, hasonlóan alakult, bár itt már az első sikerek sem maradtak el. A Portugál Körversenyen a gárda megnyerte a csapat-időfutamot, a 7. szakaszon, pedig Xabi a negyedik helyen ért célba. Hősünk karrierjében 2003 jelentette a nagy áttörést. Az már akkor is látszott, hogy a rendíthetetlen kedélyű, padawan fürtöket viselő baszk sose lesz a nagy győzelmek embere, de megbízható, konstans teljesítményre képes, önfeláldozó segítő válhat belőle. Xabi nemcsak végigversenyezte a szezont, de bekerült az évszázad versenye, a 100. születésnapját ünneplő Tour de France mezőnyébe is. Nemcsak végigment azon, de együtt élvezhette Flechaval a Toullouse-i sikert. Összetettben pedig az 51. helyen zárta élete első háromhetesét.
A következő éve hasonlóan alakult, sok versenyt teljesített, tagja volt a Tour csapatnak is. Zandio négy szezon után 2005-ben beérett, sikeres versenyzővé vált, és mindent egybevéve ez volt élete legjobb éve. Az egész idény kitűnően kezdődött, hisz hatodik lett a Valenciai Körversenyen. A Touron segítőként indult, csakhogy a csapat kapitánya, Alejandro Valverde nem sokkal a courchevali diadala után feladta a viadalt. A kapitánnyá Paco Mancebo lépett elő, Zandio pedig, mint alternatív megoldás, szabad kezet kapott, amivel élni is tudott. A 16. Mourenx-Pau szakaszon bekerült az Oscar Pereiro Sio, Eddy Mazzolini és Cadel Evans alkotta győztes szökevénycsoportba. Xabi nagyon mérgesnek látszott, amikor a célvonalon Oscar Pereiro Sio maga mögé utasította, ma már azonban úgy emlékszik vissza erre a forró júliusi napra, mint élete legnagyobb szakmai sikerére. Két nappal később az Albi-Mende etapon pedig negyedik lett Marcos Serrano mögött. Az összetettben a 22. helyen, a hegyi versenyben a 12., a pontversenyben a 29. pozícióban végzett. Soha többé nem tudta fölülmúlni ezt a teljesítményt, és tekintettel a közelgő harminchetedik születésnapkára, nem tűnik valószínűnek, hogy lesz még ennél „nagyobb majom” belőle.
A kitűnően kezdődő, majd ugyanúgy folytatódó év az első profi győzelmével zárult, miután megnyerte a Classica Ciclista los Puertost. A 2006-os évben hősünk további lépéseket tett a felnőtté válás útján. Megházasodott, felesége, egy szőke navarrai szépség, Ainhoa Aguerre nem sokkal a 2006-os Tour előtt szülte meg első gyermeküket, Iosut. Xabi a kisfia képével a szívében vágott neki a nagy huroknak. Bár szeretett volna győzelemmel kedveskedni az új családtagnak, sajnos az álma nem teljesült. Valverde ezúttal is kiesett, mert még a verseny elején kulcscsonttörést szenvedett. A kapitányi tisztség a Phonakból a Caisse d' Epargnébe szerződött Oscar Pereirora szállt, aki a tizenharmadik, Béziers – Montélimar közötti szakaszon hajtotta végre a döntő szökést, és ezt követően a Caisse d' Epargne legénysége vérmókusként harcolt minden egyes másodpercért. Xabi, akire általában a hegyek eleje jutott, így nem tudta megismételni az előző év szökéseit, összetettben, csupán a 32. helyen zárt. Akárcsak a paui második hely, ez a Tour is évek múlva vált fényes, és dicsőséges emlékké, hiszen Xabi ma már elmondhatja, hogy részese lehetett egy Tour győzelemnek. Az évnek azonban még nem volt vége. Echavarri elég erősnek minősítette hősünket ahhoz, hogy két háromhetes versenyt teljesítsen egy évben, így nekivághatott a nem kevésbé sikeres Spanyol Körversenynek is. A csapat tagjaként két második helynek lehetett részese, a mókusok második helyen végeztek a malagai csapat-időfutamon, és a madridi pódium második fokára juttatták kapitányukat, Alejandro Valverdét. Zandio maga a 22. helyen zárt az összetettben, ami mindmáig a legjobb eredménye hazája körversenyén.
A 2007-es év sokkal halványabban sikerült, a legjobb eredménye a Dauphine Liberén elért összetett 15. helyezés volt. A Tourt a negyedik szakasz után feladta, mivel makacs térdsérülés kínozta. A Spanyol Körverseny alatt ismét leszállt a gólya a Zandio házra, ekkor született meg a kislányuk, June. Xabi a 20. szakaszt fel is adta, és nyomban hazarohant Pamplonába, hogy láthassa a picit. 2008 ismét sikeres év volt, és talán az utolsó, amikor egyéni ambíciókat is kergethetett. A Tour ezúttal kimaradt hősünk életéből, de sikerrel teljesítette a baszk, a romandiai, és a Svájci Körversenyt valamint a Vueltát is. Ebben az évben érte el legnagyobb egyéni győzelmét, kihasználva, hogy az olimpia miatt a Burgosi Körversenyen viszonylag szerényebb mezőny állt fel, végig jól helyezkedett, az ötödik, királyszakaszon, pedig Purito segítségével annyira jól, hogy át is vehette a győztesnek járó lila trikót. Életében másodszor, de először egy rangosabb, több szakaszos versenyen, a Caisse teherhordója is átélhette a győzelem örömét. A 2008-as év még valamivel gazdagította a mindig jókedvű, mindig barátságos navarrai életét. Ekkor szerződött a csapatba a felbomló UNIBET egyik tehetséges, fiatal hegyimenője, Rigoberto Uran. Hogy, hogy nem a rendíthetetlen kedélyű, nyugalmából soha ki nem billenthető langaléta baszk, és a nála tíz évvel fiatalabb, szangvinikus kolumbiai között elkötelezett barátság jött létre. 2009-ben együtt rótták az utakat a Romandia Körön, ahol a kolumbiai ötödik lett, a valamint a Katalán Körön illetőleg a Dauphine Liberén is. Xabi a Tour csapatból ezúttal is kimaradt, de ott lehetett abban a dicsőséges gárdában, amelyik első GT győzelméhez segíthette Alejandro Valverdét. Zandio immáron igazi sikerkováccsá vált, két kapitánya nyert már GT-t, és kevés híján bekerült a tízezresek klubjába, azok közé a megbízható vízhordók közé, akik évi 10.000 versenykilométert tudtak teljesíteni.
A 2010-es évben Urant és hősünket Unzué Olaszország szakértőnek nevezte ki. Ennek annyi alapja volt, hogy a kolumbiai valamennyit tudott olaszul, és mivel kezdőkorában versenyzett a Tenax Salmianoban, valamennyire ismerte is az országot. Xabiék egész tavasszal az olasz csizmán egerésztek, indultak a Giro del Friulin, a Tirrén-Adrián, a Milánó-SanRemón, és végül a Giro d' Italián is. A csapaton rendkívül nagy volt a bizonyítási kényszer, hiszen ekkor vette ki az olasz olimpiai bizottság szigorú ítélete Valverdét a sor éléről. A csapattal hasonló dolog történt, mint a 2006-os Touron, David Arroyo, a derék vízhordó, aki mindig csak az igát húzta, soha semmit nem kért magának, néhány jó szökéssel átvette a rózsaszín trikót. Megtartani sajnos nem tudta, de végül is ott állhatott a dobogó második fokán a veronai arénában. Unzué nem volt túl hálás Xabinak, mert északra száműzte, olyan helyekre, amelyeknek létezéséről valószínűleg tudomása sem volt, mint például Lengyelország és Hollandia. Bár Xabi ebben az évben csak egy nagy körversenyt teljesített, végre átlépte az álomhatárt, 11.313 kilométeren át hordta a vizet a Caisse d' Epargne mindenkori kapitányainak.
Eközben a csapat feje fölött viharfelhők gyülekeztek. A Caisse d' Epargne már az előző év végén bejelentette, hogy a bankszektort sújtó válság miatt felhagy a szponzorálással. Unzué minden követ megmozgatott, aktiválta Echevarri legendás politikai kapcsolatait, de közeledett az ősz, és még nem tudott biztosat mondani az embereinek. A bizonytalan körülmények miatt hamarosan megjelentek az embervadászok. Dave Brailsford szemet vetett Rigoberto Uranra, és mesés szerződést kínált a szépreményű kolumbiainak. A kiszemelt zsákmány azonban ragaszkodott ahhoz, hogy atyai barátját, Zandiot is magával vigye az új helyre. A Sky igent mondott, vitte a két derék hegyi embert, és hogy ne érezzék magukat olyan egyedül, leszerződtették edzőnek Nicolas Portalt is, aki szívbetegsége miatt harmincéves korában a nyeregből a kísérő kocsi, vezető ülésére kényszerült. Soha életében annyi riportot nem készítettek még Xabival, mint amikor Nagy-Britanniába szerződött. Az újságok egymásnak adták a kilincset. Zandio csodálkozva fogadta azt a profizmust, ami szigetországi csapatban uralkodott. Kapott egy saját személyi edzőt, régi kollégáját Nico Portált, egy diatetikust, egy notebookot és egy I-Phonet, hogy mindig tartani tudja a csapattal a kapcsolatot. Elkezdte az angol nyelv tanulását is, bár erre nem nagyon állt rá a feje. A levegőváltozástól teljesítménye javulását várta, de a jól megszokott segítői szerepkörből nem szeretett volna kilépni. Xabi remek szezont futott, az Eneco Tour, és a Lengyel Körverseny helyett ismét a Párizs-Nizzán, a katalán illetőleg a Baszk Körön, valamint a Dauphinén versenyzett és teljesítette a francia és a Spanyol Körversenyt is. Hazája háromhetesén ezúttal két csapattársát segítette fel a Kybele asszony szobra előtt álló győzelmi emelvényre, Wigginst és Froome-ot. Mivel a csapata menőire minden spanyol újságíró kíváncsi volt, úgy gondolták a mosolygós baszk a legalkalmasabb ember arra, hogy spanyol nyelvű információkat osszon meg velük. Xabi rendületlenül állta az ostromot, nyilatkozott, reggel, nyilatkozott este, mindig és mindenkinek. Az év végén 13.024 km-t mutatott a számláló, amivel a 65. legszorgalmasabb profi volt a mezőnyben.
Hosszú történetünk végén egy örökké nyugodt, megbízható, szakmája iránt végtelenül elkötelezett és alázatos profi arca bontakozott ki előttünk. Egy ember, aki azzal keresi a kenyerét, amit szeret, méghozzá az egyik legjobb a csapatában, vélhetően igen jó fizetésért. Mi baja lehet az élettel? Ha megkérdezik, ő maga is ezt mondja, szereti a szakmáját, örömmel ül föl a nyeregbe, és amíg így lesz, folytatni is fogja. Nem is gondolnánk, hogy a kedves navarrai fiatalember számára a legkisebb teher az, hogy Nicolas Portál évi tizenháromezer kilométeren keresztül hajszolja a vizes kulacsokkal. Minden ember bele tud törődni abba, hogy a szülei megöregszenek és meghalnak. Xabi is így volt vele, bár szeretett volna egy győzelmet szerezni az édesapja emlékére. A legtöbbünk elfogadja a saját betegségét, és megpróbálja legyőzni azt, vagy egyszerűen együtt élni vele. Xabi is így volt a térdsérülésével. De senki nem tud beletörődni a gyermeke betegségébe, szülőnek nincs nagyobb fájdalom, mint szenvedni látni a gyermekét. Xabi és Ainhoa öröme, amit a gyerekek születésekor éreztek, hamar mélységes bánatba fordult. Nem sokkal a születésük után, mindkét kisgyereknél vízfejűség alakult ki, ami súlyos agykárosodáshoz vezetett. Amikor 2010. őszén Iusu és June óvodába kerültek, a kisfiú mozgása, beszéde, értelme 63 %-kal volt rosszabb, mint kortársaié, a kislányé, pedig 44%-kal. A gyerekeknek gyógypedagógus, masszőr, gyógytornász, konduktor, logopédus, és pszichológus segítségére van szüksége a fejlődéshez. Mindez rengeteg utánjárást, áldozatvállalást igényel a szülőktől. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Pamplonában találtak olyan óvodát, amelyik segít a gyerekek különleges igényeinek megoldásában, és ahol egészséges társaikkal együtt tudják nevelni, oktatni a kicsiket. Ha legközelebb meglátjuk, ahogy Zandio derűsen mosolyog a Sky buszát körülvevő kíváncsi rajongókra és újságírókra, gondoljunk arra, hogy az igazi erő gyakran láthatatlan.
Rácz Vanda írása és engedélye nyomán.
A kép forrása: Flickr via Photo Pin – a szabad felhasználású és szerkeszthető képek gyűjteménye
