A Független Reformbizottságot 2014 januárjában hozták létre, amelynek feladata az volt, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségtől eltérően egy teljesen független szigorú vizsgálatot folytasson le. A CIRC elnöke Dr. Dick Marty egy egykori svájci államügyész lett, míg a két alelnöki posztot Professzor Ulrich Haas a doppingügyek szakértője illetőleg Peter Nicholson volt katonai nyomozó látták el.
A végeredmény egy 224 oldalas jelentés, amelyet 174 interjú kapcsán készítettek el.
Az anyag bevezetőjében bemutatkozik a szervezet, leírja célját, kitérve az előző vezetés hiányosságaira és a sportágat jellemző súlyos doppingproblémákra. Íme a jelentés legfontosabb pontjai:
Nem alátámasztható korrupciós vádak
Az állítólagos vádak alapján Lance Armstrong 2001 júniusában 25.000 dollárt adományozott az UCI-nak annak fejében, hogy a Svájci Körversenyen levett mintájának eredményét eltusolják. A jelentés megállapította, hogy az adott időszakban Armstrong nem produkált pozitív doppingmintát, habár három tesztje is gyanús. A pénz kifizetésére, amely egyfajta támogatás volt, is csak 2002 májusában került sor, így a vizsgálat konkrét összefüggést nem tudott megállapítani az esetek között.
A doppingellenes politika megfelelő alkalmazásának elmulasztása
Az egyik részterület ahol az UCI az elmúlt időszakban folyamatosan kudarcot vallott az a saját doppingellenes politikájának az alkalmazása volt. Az úgynevezett „gyógyászati célú mentességgel” több kerékpáros is kihúzta magát az eljárások alól, úgy, mint Laurent Brochard (1997) vagy éppen Lance Armstrong (1999). A másik érdekes történet Lance Armstrong 2009-es visszatérése volt, amikor úgy szerepelhetett a Tour Down Underen, hogy előtte nem vett részt a doppingellenes eljárásokban, hanem Pat McQuaid az akkor regnáló elnök külön elbánásban részesítette. Habár a jelentés ezt a részt sem tudta konkrét bizonyítékokkal alátámasztani.
Lance Armstrong kedvezményei
Még mindig Lance Armstrongnál maradva, a jelentés igen sok oldalt szentel annak, hogy az UCI a Festina botrányt követően Lance Armstronggal képzelte el a sportág fenntartását, aminek kapcsán Armstrong folyamatosan megkülönböztetett bánásmódban részesült. A tanulmány pontosan úgy fogalmaz: „Az UCI vezetése minden lehetséges dologgal védte Armstrongot illetőleg a csapatát!” Sőt, továbbmenve még az Armstrong botrány kirobbanását követően sem voltak hajlandóak állást foglalni.
Az UCI vezetése
Az 1980-as években a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség rohamtempóban kezdett fejlődni. Ekkor sajnálatos módon azonban egy teljesen autokratikus vezetés ragadta magához a hatalmat.
Az átláthatóság hiánya
2005-ben Pat McQuaid vitathatatlanul hatalmas előnyökkel indult az elnökválasztáson miután az akkor leköszönő vezető Hein Verbruggen minden olyan intézkedést meghozott, amely arra irányult, hogy csakis McQuaid nyerhesse el a címet. Ezeket az intézkedéseket már akkor hevesen kritizálta az Ügyvezető Bizottság, ám felvetéseiket rendre elutasították. Még mindig érdekes, hogy a saját szövetségének a jelölése nélkül miként indulhatott 2013-ban az elnökválasztáson ismételten McQuaid.
A jelentés kitér arra a pontra is, hogy sajnos az átláthatóság még ma is hiányos olyan területeken mint a felügyeleti illetőleg a pénzügyi kérdések.
A doppingellenes politika
Hosszú ideig az UCI célja csakis a sportág népszerűsítése volt, azonban a folyamatos doppingproblémák lényegében mindig visszavetették a fejlődés ütemét. Azonban azzal, hogy a múltban a nagy horderejű versenyzőket erőn felül támogatták folyamatosan aláásták a saját doppingellenes törekvéseiket. Nem beszélve az UCI hitelességéről illetőleg a sportág hírnevéről.
A dopping problémája már 1992-ben ismert volt mindenki számára. A 90-es években azonban a doppingellenes politika teljes egészében kiismerhető volt. A versenyzők tudták, hogy mikor várható ellenőrzés, a laboratóriumi feltételekkel is tisztában voltak, így könnyedén manipulálhatták az eredményeket, arról nem is beszélve, hogy sokszor az UCI vezetése is közrejátszott ebben. Persze, ha valakit elkaptak, akkor rögtön boszorkányüldözésről volt szó.
A 2000-es évek közepén azonban javultak a technikai feltételek, amelyek rákényszerítették a szövetséget a doppingellenes politika szigorítására. Ekkor jött ugye a Biológiai Útlevél, illetőleg a szúrópróba szerű vizsgálatok számának megnövekedése is. Azonban a rossz kommunikáció miatt a kerékpárt szertő nagyközönség felé totálisan negatív előjelekkel tálalódtak ezek a mai is hasznos újítások, amelyekért egyértelműen a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség vezetése volt a felelős.
A mai helyzet
A jelentés egyértelműen kimondja, hogy ma már sokkal jobb a helyzet az elit kerékpározás berkein belül. Számos csapatnál olyan belső doppingellenes program van érvényben, amely minimalizálja a tiltott szerekkel való visszaélés lehetőségét. Azonban hangsúlyozzák, hogy ez nem minden profi csapatnál van így. A gárdák hatalmas nyomás alatt vannak pénzügyi illetőleg a különböző doppingellenes szabályok betartása révén.
Röviden körülbelül ennyire tér ki a CIRC jelentése, a következtetéseket ki-ki vonja le magának…
