A kantábriai fiú jóindulatú, békés földművelőre valló, széles ábrázata ellenére mégsem tűnik egy igazi agytrösztnek.” Hat év alatt David de La Fuente bebizonyította a sportág rajongóinak, hogy valóban nem David Millarhoz hasonló, kifinomult világfi, és nem is David Canadához, Chechu Rubierához, vagy Marco Pinottihoz hajazó egyetemet végzett intellektuel, de minden helyzetben helyén van a szíve és az esze.
Okos Dávid az Atlanti-óceán partvidékén elhelyezkedő régió, Kantábria egyik kisvárosában, Reinosában született, 1981. május negyedikén. Mindössze hatéves volt, amikor szülei beíratták a megyei amatőr egyesületbe, a Club Ciclista Campuriannoba Miként Zandio is együtt kezdett a pamplonai Club Ciclista Villavesben Koldo Gil Perezzel, úgy Dávid is együtt indult el a kerékpársport útján földijével, Fran Ventosoval. Dávid 1997-ig a bringázás mellett versenyszerűen atletizált is, ekkor azonban sorsdöntő fordulat következett be az életében. 1998-ban leszerződtette a Saunier Duval. Ez a Saunier Duval még nem a később világhírűvé váló Pro Tour csapat volt, hanem a kantábriai regionális önkormányzat által támogatott, országos hírű amatőr egyesület. A Mapei-Quick Stepet is megjárt, ambiciózus fiatal edző, Joxean Fernandez Matxin, és a tapasztalt baszk szakember, Sabino Angoitia irányításával kiemelkedő színvonalú utánpótlás nevelés folyt a gárdánál. Versenyzőik minden regionális, és spanyolországi utánpótlás versenyen eséllyel indultak. Nagyon sok, későbbi profi bringás itt szerezte első versenytapasztalatait. Dávidnak annyira jól ment az új helyen, hogy 1999-ben részt vehetett a veronai világbajnokságon, ahol a kategóriájában a 25. helyet szerezte meg.
2000. és 2002. között már az U 23-as diszciplínában versenyzett, évről évre egyre több győzelmet szerezve a fiatalok között. A Saunier Duval amatőrcsapatában eltöltött évek jóval több hozadékkal járták Dávid számára, mint a sikerek és a tapasztalatok. Sikerült megszelídítenie egy igazi vad bölényt, akinek sorsa elválaszthatatlanul összeforrt az övével. Itt kötöttek örökre szóló, jót és rosszat egyaránt túlélő barátságot a vele egykorú, Gabeza de Solból való Juan Jose Coboval, a Bölénnyel.
Az eltelt évek után Matxin 2003-ban úgy érezte, eljött az idő, hogy ő és a bikafejű kis kantábriai belépjenek az igazi profik közé. Matxin és jó barátja, az egykori kitűnő svájci, klasszikus versenyző, Mauro Gianetti megalapították közös vállalkozásukat, és elindították első profi csapatukat, a Vini Caldirolat. Az új egyesületben olyan sztárok keresték a boldogulásukat, mint Eddy Mazzolini, Stefano Garzelli, vagy Giampaolo Cheula. Láss csodát, a szezon utolsó részében, a gyakornokok között feltűnt egy szőke kantabriai gyerek, Juanjo Cobo is. A következő évben a csapat teljesen átalakult. Gianetti megnyerte névadó szponzornak a Scott kerékpárgyárat, és a Saunier Duvalt. Az egyesület humánpolitikája azonban kissé hektikussá vált. Először is kellett egy amerikai, mert a Scott ragaszkodott hozzá. Így került vissza az európai kerékpársort vérkeringésébe a hosszan égő hegyimenő, Chris Horner. Kellett valaki, aki nem kér sokat, de versenyeket nyer. Miguel Martin Perdiguero, aki régi, nagyon jó barátja volt Matxinnak vállalta, hogy egy évig megpróbálja fényezni a kezdő sztárcsapat nimbuszát. Hasonló filozófia alapján Gianetti honfitársát, Fabian Jekert fűzte be, hogy adja nevét a nagy ívű vállalkozáshoz. Egy időre még az év közben csapat nélkül maradó Belokit is bevették, de a horrorisztikus balesetéből nem teljesen felépült baszk legenda nem tudott végigmenni a Vueltán, viszont régi főnöke Manolo Saiz simán visszacsábította magához. A csapat egész életére, egészen végleges felbomlásukig jellemző volt ez a hektikus személyzeti politika. Gianetti hol világsztárokkal fémjelzett szupercsapatként, hol tehetséges fiatalokra építő bátor kisgárdaként álmodta meg a gárdáját, attól függően, hogy éppen mennyi pénze volt, egy amolyan „Néha azt hiszem, én vagyok az Isten. Attól függ, hogy éppen mit szívok.” Volt azonban valami, ami négy éven keresztül sziklaszilárd alapot adott a csapatnak, ami vázként tartotta ezt a folytonosan változó, átalakuló egyesületet. A négy kantabriai fiú, akik a csapat biztos alaptőjét és alapkövét jelentették: David de La Fuente, Juanjo Cobo, Francisco Jose Ventoso, és Angel Gomez Gomez.
Dávidunk a felnőtt csapatban mindössze 7 versenyt teljesített, de köztük olyat is, mint a zürichi nagydíj, vagy a Baszk Körverseny. 2005-ben már jelentkeznek az első sikerek, egy harmadik helyezés a Mallorcai Körverseny egyik etapján, és egy hatodik hely a Ricardo Otxoa emlékversenyen. És már el is érkeztünk a kezdőképünkhöz, a 2006-os Tour de France-on történt nagy áttöréshez. Dávid az első perctől kezdve mindenre elszánt gerillaként vetette be magát a hegyekbe, nélküle nem indul szökés ezen a versenyen. Sajnos az is igaz, hogy nem igazi hegyimenő, a kantabriai 1000 méter körüli hegyeknél nagyobb meredélyeket zömök alkatánál fogva nem igazán bírja, de a szíve pótolja azt, amit a természet tehetség dolgában megtagadott tőle. Dávid a verseny elején néhány napig viselhette a legjobb hegyimenőnek járó pöttyös trikót, végül Rasmussen mögött a második helyen végzett ebben a diszciplínában. Ráadásul a versenybíróság őt ítélte a mezőny legvállalkozóbb szellemű versenyzőjének, amelyet a Brandt cég által szponzorált külön díjjal, a piros rajtszámmal jutalmaztak. Dávid 24 éves korában ott állt a világ tetején, a Tour de France győzelmi pódiumán, hogy a családja jelenlétében átvehesse a díjat.
2007-ben a csapat címvédőként állt ki a Baszk Körversenyre. A viadal első szakaszán az addigi különösebb eredményekkel nem rendelkező, szürke vízhordó, Juanjo Cobo bekerült a győztes szökésbe, és megszerezte a leadertrikót. A csapat örült, mégiscsak az övék a vezető hely, és legalább a nagy sztárokra, Marchantére és Koldo Gilre kevesebb figyelem hárult. Cobo a harmadik szakaszig védte a trikót, El Muchacho és Koldo Gil elérhető közelségben követték. Az ötödik szakaszon bekövetkezett a váratlan fordulat, ami mély kátyúként fogta meg Marchante, és katapultként lőtte ki Cobo karrierjét. Cobo nyúlként futott a mezőny elején, a terv az volt, hogy Koldo Gil és Marchante egy nagyszerű támadással elválnak a favoritok csoportjától, utolérik a szökevényeket, és átveszik a kezdeményezést. Egy lejtmenetben azonban a két madárcsontú hegyimenő elkaszálta egymást, egy vízzel teli árokban landoltak. Nagyjából az utolsó repülésük volt, hisz Koldo Gilt hamarosan utolérte az Operation Puerto botrány, Marchantét pedig a fekélyes vastagbélgyulladás. Soha többé nem lettek olyan jó hegyimenők, mint valaha voltak. Cobo pedig megnyerte a szakaszt, és vele együtt a 2007-es Baszk Körversenyt, amivel a legjobb spanyol összetett menők sorába emelkedett. Üstökösszerű emelkedésében két embernek tartozott igazán köszönettel: magának és hűséges barátjának, Dávidnak. Dávidot ebben az évben személyes dicsőség is érte. Végre virágot adhatott menyasszonyának, egy szép atlétanőnek. Júniusban ugyanis megnyerte a nagy múltú baszk klasszikus versenyt, a GP Lodiót.
A Saunier Duvalt ekkor nagyjából - egészében már csak Simoni tekintélye tartotta egyben. Az év második felében Gibo már nem versenyzett. A Saunier Duvalt pedig gyors ütemben üldözni kezdte a balsors. Dávid legjobb eredménye egy harmadik hely a Tour de France hetedik szakaszán, de az előző év teljesítményét már nem tudta megismételni. A csapat tekintélyének, pedig nem használt, hogy Iban Mayo pihenőnapon levett a mintája pozitív, majd b próbája negatív lett. Az UCI váratlanul körbeutaztatta a mintát a földön, még két laborban megvizsgálták, végül arra jutottak, hogy legyen inkább pozitív, így 2 évre eltiltották az Alpe d' Huez egykori hősét, aki azóta durangói remeteként él. A Spanyol Körverseny hasonló módon sikerült félre. Gomez Marchente a csapat kapitánya nem volt formában, helyette Leonardo Piepoli vette át a vezető tisztet, egészen addig, amíg a felesége kevés híján bele nem halt az első gyermekük születésébe. Leo hazarohant felesége betegágyához Monacoba, az apátlanul maradt csapat, pedig valahogy elvergődött Madridba.
A 2008-as szezont azzal indította a gárda, hogy négy csapatkapitányt neveztek meg: Ricardo Riccot, Leonardo Piepolit, Gomez Marchantét, és Juanjo Cobot. Dávid végigharcolta a Baszk Körversenyt, amely ebben az évben már a Contador-Evans párharcról szólt, és ott volt a Tour csapat soraiban is. Megélte a csapat hatalmas dicsőségét, az első Tour szakasz győzelmét, majd kiürítette a keserű poharat, Ricco lebukását, a hazafelé tartó vesszőfutást, a bűnözőként való megérkezést Kantábriába, a csapat székhelyére. Dávid hatalmas lelki nagyságát mutatja, hogy akkor mozgósította a legjobban az erejét, amikor a legnagyobb szükség volt rá. A túlélésért küzdő gárda a botrány ellenére az új támogatók, a Scott-American Beef színeiben elindulhatott a Német Körversenyen. Dávid saját magán túlnőve meg tudta nyerni a második szakaszt, mégpedig olyan élcsapattól elszökve, mint Gerdemann, Janez Brajkovic, és Pietro Caucchioli.
A 2009-es évnek a csapat csökkentett költségvetéssel, új kerékpárszállítóval, a Fuji-Servetto névvel, és újult lelkesedéssel veselkedik neki. Gianetti pénz és sztárversenyzők hiányában éppen a feltörekvő kezdőkre építő, bátor kiscsapat szerepében tetszelgett. Dávid egyszer csak azon kapta magát, hogy sok zöldfülű, és néhány kiégett vízhordó között vezető versenyzővé lépett elő. Busa fejű barátunkat a szerepváltás se zökkentette ki a lelki egyensúlyából, természetesen ezzel a szereppel is megbirkózott. Ez volt pályafutása legeredményesebb éve, épp a 100. helyen zárt a ranglistán. A baszk tavaszi klasszikusokon aratott, a GP Llodion második lett, de megnyerte a Baszk Körverseny felvezető versenyét, a GP Induraint. A katalán kör harmadik szakaszán csak Valverde volt jobb nála, összetettben, pedig a 10. helyet csípte el. A Tour ebben az évben kimaradt a gárda mozgalmas életéből, de a Vueltán annál jobban bevetették magukat a harcba. A Vuelta előtt Cobo megsérült egy edzésen, az első héten még csak fél kézzel tudta kormányozni a kerékpárját. A taktika lényege az volt, hogy Dávid segítette, amíg tudta, Cobo pedig ereje megfeszítésével rácsimpaszkodott a favoritok csoportjára, és addig követte őket, amíg bírta szuflával. Ezzel az egyszerű, bár nem túl látványos taktikával elérték, hogy Cobo a tizedik lett összetettben, Dávid, pedig élete legjobbját elérve a 24., ráadásul Moncoutie mögött a második helyen végzett a hegyi pontversenyben. A hab a tortán Cobo 19. szakaszon aratott csodálatos győzelme volt.
A rendkívül sikeres Vuelta ellenére a következő évben Gianetti anyagilag olyan mélyre süllyedt, hogy nem tudta megtartani az egykori kantábriai alaptőkét. Angel Gomez Gomez sorozatos balesetei miatt már nem kapott szerződést, Cobot és Dávidot, pedig már nem tudták fizetni. Cobo a Caisse d'Epargneba került, De La Fuente pedig a kerékpáros ügynökök James Bondja, Angel Edo eladta az Astanának. Az év bebizonyította, hogy a Matxin-Cobo-de La Fuente trió együtt zseniális, külön-külön azonban egy kalap ibolyát se ér. Matxin próbálta Pro Tour csapatként feltüntetni a Footon Servetto nevű félamatőr bagázst. Cobo a Caisse-ban Unzué megőrzése alatt próbálta átvészelni az időt, és gyakorlatilag a depresszió mocsarában tévelygett egész évben. Nem is lehet rajta csodálkozni. 2008-ban azt nyilatkozta, hogy annyira utál vezetni, hogy mindig a nővére, vagy Dávid viszik autóval, ha valahova utaznia kell. Nagyjából tehát várható volt, hogy mire fog menni a barátja nélkül. Még legjobban Dávid bírta az elválást, mert ő elmondhatja, hogy tagja volt az Alberto Contadort harmadik Tour győzelméhez segítő csapatnak. Az már személyes balszerencse, hogy a sportbürokrácia sikerrel annullálta ezt az eredményt.
2010. év végén nem túl jól fogadtam, hogy egy olyan erkölcsileg ingoványos úriembernek, mint Mauro Gianetti, pénzt adnak a kezébe, annak azonban örültem, hogy az új csapatban, a Geoxban ismét együtt fogja fújni a nagy trió. A Geox millióival Gianetti ismét hagymázas álmokat kergetett a minden körversenyt megnyerő szupercsapatról. Sajnálatos módon, se a kiszemelt világsztárok, Menchov és Sastre, se a Tour rendezői nem követték ezt az álmot. Cobo még július közepén is inkább hasonlított egy oldalba talált kilométerkőre, mint az altamirai bölényre. No de szeptemberben! Az elgondolás az volt, hogy a Vueltán a kétszeres győztes Mechov lesz a kapitány, Cobo pedig őt fogja segíteni. Menchov azonban nem tudta megbocsátani, hogy nem vehetett részt a Touron, és szemmel láthatóan elhatározta, hogy előbb vágatja le a kezét, minthogy bármit is tegyen Gianetti jövőjéért. Cobo, akit nem nyomasztottak az elvárások, hiszen csak segítő volt, annyira segítette a szótlan oroszt, hogy az első hét végén már sokkal előbb állt az összetettben, mint ő. Dávidunk ismét minden szökésben villogtatta a mezőny kétségkívül legrandább mezét. A 14. szakaszon bekerült a győztes szökésbe, ami lényegében Taaramaeből, a későbbi szakaszgyőztesből, és belőle állt. Dávid kéznyújtásnyira került attól, hogy szakaszt nyerjen a Vueltán, amikor egyszer csak hátra maradt, megvárta a legjobb barátját, előre vitte, és hagyta, hogy az előtte guruljon át a célon, hogy előre jöhessen az összetett negyedik helyére. Sokszor kérdezték, hogy nem bánta-e, hogy megtette. Dávid mindenkinek azt mondta, hogy nem. Egyrészt ő profi, azt kell tennie, ami a csapat érdeke, és a csapatnak nagyobb érdeke fűződött az összetett versenyhez, mint az ő szakaszgyőzelméhez. Másrészt Bölény a barátja, akivel kezdő kora óta minden versenyen együtt lakik, a barátja öröme, az ő öröme is. Dávid végül az összetett 35. helyét szerezte meg, a hegyi pontversenyben, pedig a hatodik helyen végzett. Még begyűjtött egy 8. pozíciót a Coppa Sabatinin, és egy 15.-et a Giro dell Emilián. Az év végén kiderült, hogy akiért Dávid áldozatot vállal, annak régen rossz. A Vueltán tett erőfeszítései ellenére Gianetti és Matxin vállalkozása befejezte a 2008. július 17. napján kezdődött haláltusáját, és bevégeztetett.
A nagy hármas ismét szétvált. Cobot ismételten Unzué mester őrizetére bízták, Matxin állás nélkül maradt, Dávidot pedig Angel Edo eladta a feltörekvő baszk csapatnak, a Caja Ruralnak. Sziámi ikreink nehezen bírták a szétválasztást, mindhárman tetszhalott állapotban voltak. 2014-ben azonban már új szelek fújnak. Matxin a Lampre-Meridahoz került, míg Cobo ás De La Fuente újra együtt teker a török Torku Seker Spor színeiben…
Rácz Vanda írás és engedélye nyomán
Fotó: A kép forrása: Flickr via Photo Pin – a szabad felhasználású és szerkeszthető képek gyűjteménye
