A BMC csapatát 2007-ben az amerikai Jim Ochowitcz alapította. Ochowitczról többek között tudni illik, hogy kiváló kerékpáros pályafutását követően 1981-ben az ő nevéhez fűződött a 7-Eleven gárdájának létrehozás és működtetése is. A klub éveken át az egyik legmeghatározóbb tengerentúli egyesületnek számított, többek között a nagy körversenyeken is rendre brillíroztak. 1995-ben a jogutód Motorola megszűnését követően évekre visszavonult a sportágtól, majd az amerikai válogatott edzője lett. Csapatot akart, így a sokáig eltitkolt Andy Rhis támogatásával létrejött a BMC.
Abban az évben harmadosztályú, azaz kontinentális licenccel versenyezve nem sok babér termett számukra. Úgymond ez volt a kötelező tanulóév. 2008-ban már John Lelangue és Gavin Chilcott irányítása alatt léptek egy osztályt, s habár keretüket is szépen megerősítették, még mindig csak az óceán túloldalán arattak sikereket. 2009-ben sem változott sokat a helyzet, s habár akkor már olyan nevek tekertek a svájci kerékpárgyártó által támogatott csapat égisze alatt, mint Brent Bookwalter vagy éppen Mathias Frank a gárda megmaradt a szerethető kiscsapat kategóriájában. 2010-ben új dízájn, újabb remek igazolások (Alessandro Ballan, Cadel Evans) és hatalmas tervek kerültek az asztalra, amelyek már rövidtávon is eredményeket ígértek. Ennek megfelelően Cadel Evans megnyerte a Fleche Wallont, és a pont trikót a Girón, illetve a svájci és a Tirrén Körversenyről is eredményekkel megpakolva térhettek haza.
2011-ben újból osztályt lépve megkapták a hőn áhított Pro Tour besorolást. Már tavasszal is nagyon aktívak voltak, szinte valamennyi klasszikuson volt emberük az első tízben, azonban az egynaposokon a győzelem csak nem akart összejönni. A csapat legnevesebb kerekese Cadel Evans márciusban megnyerte a Tirreno – Adriaticot illetve a Romandiai Körversenyt is, hogy aztán júliusban végre valahára megkaparintsa hőn áhított sárga trikóját a Tour de France-on. Közben Greg Van Avermaet az Osztrák Körversenyen brillírozott, majd a Wallonok versenyén hozta el az összetettben vezetőnek járó elsőséget. Az őszi levelek között búcsúzásképpen learatta a Paris-Tour dicsőségét is. Közben a fiatal amerikai suhanc Taylor Phinney bizonyított az Eneco prológján majd a nagyöreg George Hincapie lopott egy szakaszt a USA Pro Cycling Challangeről. 877 pontjukkal ötödikek lettek a World Tour sorozatban, míg Cadel az összetett ranglistán második lett Phillippe Gilbert mögött.
De ez nem volt korántsem elég a BMC csapatának, így 2012-ben még feljebb törtek. Nem véletlen a szupercsapat megnevezés, hisz erre az évre tényleg egy szuperlatínusz gárdát raktak össze. Már 2011-ben is két egykori világbajnok tekert náluk, az új idényre ezt még megtoldották eggyel. Úgyhogy a most már három (Alessandro Ballan, Cadel Evans, Thor Hushovd) egykori világbajnokot felvonultató BMC második World Tour idényében még nagyobb babérokra hajtott. Az egyesület mind a többnaposokon, mind az egynaposokon olyan sorral tudott rajthoz állni, amely igencsak magasra tette a mércét. A hab a tortán az uborkaszezon legnagyobb igazolása volt, amelynek kapcsán megszerezték a klasszikus specialista belga Phillipp Gilbertet, aki nem mellesleg a World Tour 2011-es győztese, illetve a norvég Thor Hushovdot, aki meg mint már fentebb említettük szintén egy volt világbajnok, és a szezon végén talán élete legjobb pár hónapját futotta.
Ám a nem várt sérülések, betegségek és a több dudás egy csárdában elv következtében hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy ez az idény nem lesz egy egyszerű galoppvadászat. Ballan remekelt a klasszikusokon, a Flandriai Körön és a Paris – Roubaix egynaposán is dobogóra állhatott. Evans megnyerte a Criterium Internationalt, míg Marco Pinotti az utolsó időfutamon diadalmaskodott a Girón. A csapat főversenye a Tour csalódást keltett. Evans megfőtt, de bizakodásra adott okot, hogy az amerikai TJ Van Garderen, Greg Lemond óta első tengerentúliként nyerte meg a legjobb fiatalnak járó fehér trikót. Az év végén még a brit Steve Cumming mutatott ezt azt, hogy aztán Gilbert amolyan deja vu formában megszerezze a Világbajnoki címet.
2013-ban továbbra is a Gilbert, Evans, Hushovd triumvirátus alkotta a gárda gerincét. További változás volt a piros-feketék háza táján, hogy visszavonult George Hincapie, így a japán Pearl Izumi le is csapott a gárda szereléseire.
Azonban mondhatni, hogy immáron zsinórban a második évben teljesítettek alul a keretükhöz illetőleg a büdzséjükhöz képest. Nem gondoltuk volna, de Cadel Evans a Giro d’Italián elért összetettbeli harmadik helye tekinthető a gárda legfőbb eredményének.
Összességében 12 kerekes osztozott az év végére összegyűlő harminc elsőségen. Brent Bookwalter kezdte a gyűjtögetést az Ománi Körversenyen, Taylor Phinney folytatta a Kaliforniai Körversenyen, majd Thor Hushovd zárta le az évet Pekingben.
A Tour de France maga volt a katasztrófa, ráadásul Phillippe Gilbert sem igazán bírta el a szivárványszínű trikó nyomását. Egészen a Vueltáig kellett várnia az első győzelmére.
Nagy veszteség Marco Pinotti visszavonulása illetőleg Ivan Santaromita Ausztráliába távozása. Habnak a tortán, pedig a minap Alessandro Ballant meszelték el két évre.
Az érkezők között ellenben nagyot szólhat Darwin Atapuma és Peter Stetina, de figyeljünk a legendás Erik Zabel fiára Rickre is.
A Tour kapcsán úgy tűnik megjött a vezetők esze, hisz a két dudás egy csárdában elv nem igazán vált be 2013-ban. Idén ennek megfelelően Cadel Evans a Girón, míg Tejay Van Garderena a Touron kaphat szabadkezet. Darwin Atapuma, Peter Velits és Peter Stetina támogatásával egyértelműen beleszólhat a harcba ez a BMC a Francia Körversenyen.
A klasszikusokon Thor Hushovd, Taylor Phinney és Philippe Gilbert hármasának kellene felszednie a köveket. Érdekes képet festhet a szezon végén remek formát mutató Silvan Dillier is.
Főbb vezetők: James Ochowicz, Alan Peiper, Valerio Piva, Fabio Baldato
Érkezett: Darwin Atapuma (kolumbiai, Colombia), Silvan Dillier (svájci, neo), Ben Hermans (belga, RadioShack), Peter Stetina (amerikai, Garmin-Sharp), Peter Velits (szlovák, Omega Pharma-Quick Step), Rick Zabel (német, Rabobank)
Maradt: Brent Bookwalter (amerikai), Marcus Burghardt (német), Stephen Cummings (brit), Yannick Eijssen (belga), Cadel Evans (ausztrál), Philippe Gilbert (belga), Thor Hushovd (norvég), Martin Kohler (svájci), Sebastian Lander (dán), Klaas Lodewyck (belga), Amael Moinard (francia), Steve Morabito (svájci), Dominik Nerz (német), Daniel Oss (olasz), Taylor Phinney (amerikai), Manuel Quinziato (olasz), Michael Schar (svájci), Greg Van Avermaet (belga), Tejay Van Garderen (amerikai) Larry Warbasse (amerikai) és Danilo Wyss (svájci).
Távozott: Alessandro Ballan (olasz, eltiltás), Adam Blythe (brit, NFTO), Mathias Frank (svájci, IAM), Marco Pinotti (olasz, visszavonult), Ivan Santaromita (olasz, Orica-GreenEDGE)
A kép forrása: Flickr via Photo Pin – a szabad felhasználású és szerkeszthető képek gyűjteménye
