Legyen a csapat neve Reynolds, Banesto, iBanesto.com, Illes-Balears, Caisse d'Espargne, vagy éppen Movistar, ahogy jelenleg hívják a társaságot, az idei szezonban krisztusi korba lépő gárda valóságos dinoszaurusznak számít a kerékpáros világban. 33 esztendőt végigküzdeni elképesztően sok idő ebben a sportágban, a Navarrában székelő "őslény" példája azonban fényesen bizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen. Korszakalkotó egyéniségek egész sorát nevelte fel José Luis Echavarri, illetve a mestere posztját 2008-ban átvevő tanítványa, Eusebio Unzue. José Luis Laguia, Julian Gorospe, Pedro Delgado, Miguel Indurain, Abraham Olano, Chava Jimenez, Paco Mancebo vagy éppen Oscar Pereiro nevét olvasva könnyedén könnybe lábad a nosztalgiázásra hajlamos szurkoló szeme. 7 Tour, 3 Vuelta, 2 Giro győzelem, illetve nem kevesebb, mint 10 Vuelta hegyi trikó megnyerése bizonyítja, hogy a baszk mester igencsak értette a szakmáját, a csapata pedig évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a mezőnyben. A Movistar joggal lehet büszke patinás múltjára, ugyanakkor a jelene sem nevezhető sikertelennek. Hogy a jövője milyen lesz a navarrai gárdának, az egyelőre kérdéses, a keret erősségét figyelembe véve azonban bátran kijelenthető, a Movistar valószínűleg a nagy elődökhöz méltóan fog szerepelni 2013-ban is.
Echavarri csapatában mindig az volt a nagyszerű, hogy évről-évre meg tudott újulni. Több generáció nőtt fel a kezei között, majd kopott ki az évtizedek folyamán, de mindig jöttek helyettük a fiatalok, és olyan csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a sportág perifériájára szoruljon a csapat. Az 1980-as években 5 Vuelta hegyi trikót is besöprő José Luis Laguia, az ötszörös Tour de France győztes legenda, Miguel Indurain, vagy a nem kevésbé nagyszerű, egykoron a Touron és a Vueltán is diadalmaskodó Pedro Delgado nevére talán csak az idősebbek emlékezhetnek. Az ezredforduló éveiben aztán folytatódott a sikertörténet, az egykori Vuelta győztes baszk óriást, Abraham Olanot, vagy a viadal történetében a legtöbb hegyi szakaszt megnyerő Chava Jimenezt már valószínűleg sokkal többen láthatták versenyezni az olvasók közül. A közelmúlt nagyjait, mint Paco Mancebo, Oscar Pereiro vagy Alejandro Valverde viszont egészen biztosan ismeri mindenki, aki csak egy kicsit is követi a sportág történéseit.
Az utóbbi években a csapat legjobb versenyzője, Pereiro emlékezetes Tour győzelme ide, Luis Leon Sanchez vagy Purito Rodriguez remeklése oda, egyértelműen Alejandro Valverde volt. A Kelmében nevelkedett murciai 2005-ben debütált a csapatban, nem is akárhogyan, ki ne emlékezne arra, amikor a fiatal spanyol élete első Tourján legyőzte Lance Armstrongot a Courchevel-i szakaszon. A következő években aztán köré épült a gárda, akárkit is szerződtettek, annak alá kellett rendelnie magát Valverde céljainak. Évekig emlegették a murcait úgy, mint a Vuelta győzelemre legesélyesebb versenyző, hogy aztán évről-évre a körülmények, vagy a saját hibái folytán bukjon el. 2006-ban egy lényegében már megnyert amarilla trikót szórakozott el Granadában, miután az Alto de Monarchilról lefelé(!) nem bírta a tempót Vinokurovval. 2008-ban az ominózus kabátos eset miatt veszítette el a versenyt, de legalábbis a második helyet biztosan. A legtöbben ekkor már leírták Don Alejandrot, nem sokan gondolták volna, hogy ennyi kudarc után valaha is képes lesz még 3 hetes versenyt nyerni. 2009-ben aztán túllépve az árnyékán, nagyszerű versenyzéssel végre sikerült elhódítania az amarilla trikót, ezzel Delgado, Indurain, Olano és Pereiro után Valverde lett az ötödik versenyzője a csapatnak, aki valamelyik GT-n diadalmaskodni tudott. Amikor aztán végre kiteljesedhetett volna a karrierje, a WADA rögtön ketté is törte azt, egy több mint 5 évvel korábbi eset miatt 2 évre eltiltotta a versenyzéstől. Ezzel a csapat nem csak a kapitányát veszítette el, hanem a lehetőséget is, hogy összetettben újra ott lehessenek a három hetes versenyeken a legjobbak között.
Az előző két szezonban ugyan bivalyerős versenyzők alkották a Movistart, és igen sok sikeres versenyt futott a csapat, egy megfelelő kapitány azonban így is bántóan hiányzott közülük, akit a sok remek segítő támogatni tudott volna. Leszámítva David Arroyo bravúros szereplését a 2010-es Girón, három hetes versenyen összetettben nem sikerült a dobogó közelébe kerülnie senkinek sem, és erre a szép számmal szerzett győzelmek is csak részben jelentettek gyógyírt. Az előző szezonban ráadásul 2 szörnyű tragédiát is fel kellett dolgoznia a csapatnak, Xavier Tondo tragikus halála és Mauricio Soler rettenetes balesete rányomta a bélyegét az egész évre. Ennek tudatában valóságos bravúr, hogy mindhárom körversenyen szakaszt tudtak nyerni, még ha az összetett szereplés egyszer sem sikerült megfelelően.
2013-ban az elmúlt évtized legjobb évét futották a pamplónaiak, még akkor is, ha nem nyertek nagy körversenyt. A 19 World Tour csapat ranglistájának élén zártak, köszönhetően Nairo Quintana, Alejandro Valverde és Rui Costa kiemelkedő teljesítményeinek.
Quintana nyerte a Baszk Körversenyt, második lett a Tour de France-on – nyerve a legjobb fiatalnak, illetőleg a legjobb hegyimenőnek járó trikót – de győzött a Burgosi Körön is. Rui Costa a Svájci Körön és a Világbajnokságon diadalmaskodott, míg Valverede nagyban közrejátszott abban, hogy a gárda nem kevesebb mint 32 győzelemmel zárhassa az évet.
Rajtuk kívül fantasztikus idényt produkált Alex Dowsett, Benat Intxausti és Giovanni Visconti triója is szakaszgyőzelmeket szerezve a Giro d’Italián vagy éppen győzve a Pekingi Körversenyen.
Az uborkaszezonban hatalmas veszteség volt a 2014-es év regnáló világbajnokának – Rui Costa - elvesztése, más komoly távozóról – Juan Jose Cobo - azonban nem tudunk beszámolni.
Érkeztek ellenben erősítésnek az Izagirre testvérek, Igor Anton, John Gadret, Adriano Malori valamint fekete lóként Nairo testvére Dayer Quintana.
Ha igazak a pletykák 2014-ben Nairo Quintana a Giróra fókuszál majd miközben Valverde kapja meg a lehetőséget a Tour de France-on való bizonyításra. Fantasztikus segítők állnak rendelkezésre, hisz Anton, Gadret, Intxausti, Capecchi, Szmyd és még hosszasan sorolhatnánk.
A sprinteknél is van kire támaszkodni, hisz Jose Joaquin Rojas és Fran Ventoso megkapta még maga mellé Juan Jose Lobatot is.
Összességében egy igencsak izgalmas gárda benyomását kelti a Movistar, amely büszkén szeretné továbbvinni hagyományait; és ehhez alkalmas kerettel is rendelkezik.
Főbb vezetők: Eusebio Unzue, Jose Luis Jaimenera, Jose Luis Arrieta, Jose Vicente Garcia Acosta
Érkezett: Igor Anton (spanyol, Euskaltel), John Gadret (francia, Ag2r), Gorka Izagirre (spanyol, Euskaltel), Ion Izagirre (spanyol, Euskaltel), Juan Jose Lobato (spanyol, Euskaletel), Adriano Malori (olasz, Lampre-Merida), Dayer Quintana (kolumbiai, neo), Jasha Sütterlin (német, Thüringer Energie)
Maradt: Andrey Amador (costa ricai), Eros Capecchi (olasz), Jonathan Castroviejo (spanyol), Alex Dowsett (brit), Imanol Erviti (spanyol), Jose Ivan Gutierrez (spanyol), Jesus Herrada (spanyol), Jose Herrada (spanyol), Benat Intxausti (spanyol), Pablo Lastras (spanyol), Javier Moreno (spanyol), Ruben Plaza (spanyol), Nairo Quintana (kolumbiai), Jose Joaquin Rojas (spanyol), Enrique Sanz (spanyol), Sylwester Szmyd (lengyel), Alejandro Valverde (spanyol), Fran Ventoso (spanyol), Giovanni Visconti (olasz)
Távozott: Juan Jose Cobo (spanyol, Torku Seker Spor), Rui Costa (portugál, Lampre-Merida), Vladimir Karpets (orosz, ?), Angel Madrazo (spanyol, Caja Rural), Argiro Ospina (kolumbiai, ?), Eloy Teruel (spanyol, Jamis-Hagens Bermans)
