A BMC csapatát 2007-ben az amerikai Jim Ochowitcz alapította. Ochowitczról többek között tudni illik, hogy kiváló kerékpáros pályafutását követően 1981-ben az ő nevéhez fűződött a 7-Eleven gárdájának létrehozás és működtetése is. A klub éveken át az egyik legmeghatározóbb tengerentúli egyesületnek számított, többek között a nagy körversenyeken is rendre brillíroztak. 1995-ben a jogutód Motorola megszűnését követően évekre visszavonult a sportágtól, majd az amerikai válogatott edzője lett. Csapatot akart, így a sokáig eltitkolt Andy Rhis támogatásával létrejött a BMC.
Abban az évben harmadosztályú, azaz kontinentális licenccel versenyezve nem sok babér termett számukra. Úgymond ez volt a kötelező tanulóév. 2008-ban már John Lelangue és Gavin Chilcott irányítása alatt léptek egy osztályt, s habár keretüket is szépen megerősítették, még mindig csak az óceán túloldalán arattak sikereket. 2009-ben sem változott sokat a helyzet, s habár akkor már olyan nevek tekertek a svájci kerékpárgyártó által támogatott csapat égisze alatt, mint Brent Bookwalter vagy éppen Mathias Frank a gárda megmaradt a szerethető kiscsapat kategóriájában. 2010-ben új dízájn, újabb remek igazolások (Alessandro Ballan, Cadel Evans) és hatalmas tervek kerültek az asztalra, amelyek már rövidtávon is eredményeket ígértek. Ennek megfelelően Cadel Evans megnyerte a Fleche Wallont, és a pont trikót a Girón, illetve a svájci és a Tirrén Körversenyről is eredményekkel megpakolva térhettek haza.
2011-ben újból osztályt lépve megkapták a hőn áhított Pro Tour besorolást. Már tavasszal is nagyon aktívak voltak, szinte valamennyi klasszikuson volt emberük az első tízben, azonban az egynaposokon a győzelem csak nem akart összejönni. A csapat legnevesebb kerekese Cadel Evans márciusban megnyerte a Tirreno – Adriaticot illetve a Romandiai Körversenyt is, hogy aztán júliusban végre valahára megkaparintsa hőn áhított sárga trikóját a Tour de France-on. Közben Greg Van Avermaet az Osztrák Körversenyen brillírozott, majd a Vallonok versenyén hozta el az összetettben vezetőnek járó elsőséget. Az őszi levelek között búcsúzásképpen learatta a Paris-Tour dicsőségét is. Közben a fiatal amerikai suhanc Taylor Phinney bizonyított az Eneco prológján majd a nagyöreg George Hincapie lopott egy szakaszt a USA Pro Cycling Challangeről.
De ez nem volt korántsem elég a BMC csapatának, így 2012-ben még feljebb törtek. Nem véletlen a szupercsapat megnevezés, hisz erre az évre tényleg egy szuperlatívusz gárdát raktak össze. Már 2011-ben is két egykori világbajnok tekert náluk, az új idényre ezt még megtoldották eggyel. Úgyhogy a most már három (Alessandro Ballan, Cadel Evans, Thor Hushovd) egykori világbajnokot felvonultató BMC második World Tour idényében még nagyobb babérokra hajtott. Az egyesület mind a többnaposokon, mind az egynaposokon olyan sorral tudott rajthoz állni, amely igencsak magasra tette a mércét. A hab a tortán az uborkaszezon legnagyobb igazolása volt, amelynek kapcsán megszerezték a klasszikus specialista belga Phillipp Gilbertet, aki nem mellesleg a World Tour sorozat 2011-es győztesevolt.
Ám a nem várt sérülések, betegségek és a több dudás egy csárdában elv következtében hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy ez az idény nem lesz egy egyszerű galoppvadászat. Ballan remekelt a klasszikusokon, a Flandriai Körön és a Paris – Roubaix egynaposán is dobogóra állhatott. Evans megnyerte a Criterium Internationalt, míg Marco Pinotti az utolsó időfutamon diadalmaskodott a Girón. A csapat főversenye a Tour azonban csalódást keltett. Evans megfőtt, de bizakodásra adott okot, hogy az amerikai TJ Van Garderen, Greg Lemond óta első tengerentúliként nyerte meg a legjobb fiatalnak járó fehér trikót. Az év végén még a brit Steve Cumming mutatott ezt azt, hogy aztán Gilbert amolyan deja vu formában megszerezze a Világbajnoki címet.
2013-ban továbbra is a Gilbert, Evans, Hushovd triumvirátus alkotta a gárda gerincét. További változás volt a piros-feketék háza táján, hogy visszavonult George Hincapie, így a japán Pearl Izumi le is csapott a gárda szereléseire.
Azonban mondhatni, hogy immáron zsinórban a második évben teljesítettek alul a keretükhöz illetőleg a büdzséjükhöz képest. Nem gondoltuk volna, de Cadel Evans a Giro d’Italián elért összetettbeli harmadik helye tekinthető a gárda legfőbb eredményének.
Folytatjuk…
Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye
