Csapatmustra 2015: A Lampre elmúlt évei

A World Tour csapatokat bemutató sorozatunk legújabb felvonásaként következzen a Lampre-Merida.

A Lampre csapata hosszú, dicsőséges, de egyúttal viharos múltra tekinthet vissza. A gárdát 1990-ben alapította egy kerékpárőrült monzai gyártulajdonos, Mario Romero Galbusera. A csapattulajdonos magas, szikár, galambősz, bajuszos alakja még ma is minden jelentős versenyen feltűnik a fukszia színű mezbe öltözött társaság mellett. Bár Galbusera úr ma már csupán tiszteletbeli elnöke a kerékpárcsapatnak, a gyára nevét viselő egyesület legjelentősebb ügyeiben még ma is ő hozza a döntéseket. Az acéltermékeket gyártó üzletember a pályáját frissen abbahagyó Guiseppe Saronnit bízta meg az egyesület vezetésével.

Bár Saronni még tapasztalatlan volt, a vágy, hogy kitűnjön a többiek közül, illetve a Bontempi, Bortolami, Bramati és Svorada által fémjelzett gárda már a kezdetekben is garantálta a sikert. Galbusera a csapat kiemelkedő színvonalának fenntartása érdekében sokféle más céget vont be társszponzorként, a kezdve a Sopranotól, az ukrán ISD-ig. A fukszia mez első elsöprő sikerei Maurizio Fondriest nevéhez fűződtek, aki 1993-ban megnyerte az UCI összetett világkupáját. Nem kevesebb, mint 16 győzelmet szerzett a szezonban, nyerte többek között a Milánó-SanRemót is. A következő évben a csapat már a Tour de France-on is megmutatta oroszlánkörmeit, Jan Svorada, és Roberto Conti révén szakaszt nyertek a nagy hurkon. Bár 1995-ben Fondriest, Svorada, Spruch és Faresi révén újabb győzelmeket szereztek, Galbusera egy időre pihenni küldte a kerékpársport csúcsainak meghódításáról szőtt álmát.

A Lampre a Daikin támogatásával 1999-ben indult újra. Az olyan tapasztalt bringások, mint Ludo Dierckxens, vagy Jan Svorada mellett feltörekvő, sikeres kezdők, Robert Hunter és Marco Pinotti szereztek dicsőséget a csapatnak. 1999-ben Galbusera és Saronni életük legjobb döntését hozták, amikor leszerződtették a Giro d' Italia harmadik helyezettjét, Gilberto Simonit. A trentói hegyimenő nemcsak szakaszt nyert a Girón, de megismételte összetett harmadik helyét is. A következő évben végre sikerült az, amiről már tíz éve álmodozott, végre megnyertek egy nagy körversenyt. 2001. június 10-én Gilberto Simoni segítőivel együtt fukszia-kék színűre festett hajzattal, győztesen vonult be Milánóba. Az elképesztő siker ellenére Simoni és Saronni finoman szólva se ettek egymás tenyéréből, és a heves vérmérsékletű Giro győztes a rivális Saecohoz került.

A Lampre sikerkovácsa ezek után Raimondas Rumsas lett, aki Armstrong és Beloki mellett ott állhatott a 2002-es Tour de France győzelmi pódiumának harmadik fokán. Teljesítményére némi árnyékot vetett, hogy a feleségét a Tour befejezése után letartóztatta a francia rendőrség, mert az autója tele vont teljesítményfokozó gyógyszerekkel, amit állítólag a beteg nagyinak szántak. Bár Rumsas még a következő szezont is kitöltette a fuksziáknál, 2006-ban az olasz hatóságok doppingszerrel való kereskedelem miatt négy hónap börtönbüntetésre ítélték. A 2004-es év viszonylag csendesen telt, mindössze 9 győzelemmel, amelynek jó része Igor Astarloahoz és Luciano Pagliarinihez, azaz az egyesület spintereihez fűződött. A 2005-ös év nemcsak a Lampre, hanem az egész kerékpársport életében döntő változást hozott, ekkor indult az új versenyrendszer, a Pro Tour sorozat. Mivel Galbusera úr egyedül nem tudta előteremteni azokat az anyagi feltételeket, amelyeket a Pro Tour licence megszerzése támasztott, egyesültek a szomszédvárral, a Saecoval. Túl azon, hogy mindkét csapatnak meg kellett válnia gárdája egy részétől, Beppe Saronni egy igen terhes örökséghez jutott a Saeco vagyonából, a 2004-es Giro d' Italia első és harmadik helyezettjéhez. Más körülmények között minden vezetőedző örült volna, ha két ilyen világraszóló hegyimenő hullana az ölébe. Azonban Saronni és Simoni kapcsolata már négy évvel azelőtt se volt felhőtlen, Gibo és az ifjú Giro győztes, a veronai Damiano Cunego pedig egy kanál vízben megfojtotta volna egymást. A nagy Gibot a mai napig se lehet lebeszélni arról, hogy Cunego puccsal szerezte meg a kapitányi tisztet, és valósággal ellopta tőle a Giro győzelmet.

Az első Pro Tour évben Gibo a fukszia mezben felállhatott a Giro d' Italia pódiumának második helyére. Ami akkor, 2005 májusában történt, a sportévkönyvben csupán ennyi. Aki látta azt hihetetlenül epikus küzdelmet, amit Gibo és Savoldelli a Finestrén vívtak egymással, sose fogja elfelejteni. Az év végén búcsúképp Gibo még megnyerte a Giro d' Emiliát, Cunego a Japán Kupát, majd Simoni elviharzott Spanyolországba, hogy szupercsapatot csináljon a Saunier Duvalból. 2007-ben a Lampre nem kevesebb, mint 32 győzelmet aratott. A sikereket Cunego - aki ebben az évben nyerte meg először a Lombard Kört - Alessandro Ballan, és a sprinterek Danilo Napolitano és Daniele Bennati szállították. A 2008-as év hasonlóan alakult, bár a győzelmek száma kevesebb volt, mégis olyan értékes trófeák voltak köztük, mint Cunego, Amstel Gold győzelme, Ballan világbajnoki címe, vagy Marzio Brushegin összetett harmadik helye a Girón. 2009-ben 15 győzelmet számlált a Saronni legénység, a munka oroszlánrészét Cunego, Ballan, Lorenzetto és a veterán Angelo Furlán végezték el.

2010-ben Ballan a BMC-be távozott, Saronni pedig egy furcsa párost hozott a Lamprehoz. Két sok vihart látott és megélt sprintert, Alessandro Petacchit, és Danilo Hondot. A két kitűnő, tapasztalt gyorslábú először gyanakodva méregette egymást, a szezon folyamában azonban hihetetlenül olajozottan együttműködő párossá váltak. A német elfogadta, hogy ő lesz Petacchi felvezető embere, és ebben a felállásban igen sok szép sikert értek el. Köztük a legkiemelkedőbb a Tour de France zöld trikója volt. A másik meglepő igazolás Gilberto Simoni volt. Valószínűleg Sarroni szívét megpuhította az a tény, hogy Simoni mindenképp vissza akart vonulni a Giro után. Gibo inkább csak búcsúzott, legföljebb a szakaszgyőzelmet erőltette, de az se sikerült, ellenben csodálatos búcsúja a veronai arénában mindörökre emlékezetes marad.

A 2011-es, egy rendkívül sikeres év volt. A frissen szerződtetett Michele Scarponi révén a milánói dóm előtt felállított győzelmi emelvényen ismét ott láthattunk egy fukszia mezt. A csapat tapasztalt sprinterei Petacchi, Grega Bole, Danielle Pietropolli mellett olyan fiatalok vettek részt a 27 elsőség összegyűjtésében, mint Francesco Gavazzi vagy Diego Ulissi. Mi magyarok, pedig nagyon büszkék voltunk arra, hogy a csapatban egy honfitársunk, Szeghalmi Bálint is szerephez jutott. A sikerek ellenére a gárdára súlyos árnyék vetült. Áprilisban a mantovai ügyészség közzétett egy listát azokról a személyekről, akik ellen vizsgálatot folytatnak doppingszerrel való visszaélés miatt.

2012-ben a csapat fennállása egyik legrosszabb évét futotta. Damiano Cunego, Michele Scarponi, Alessandro Petacchi és Diego Ulissi négyese csupán annyira volt elegendő, hogy Adriano Malori nevétől legyen hangos a Giro d’Italia. Hét győzelmük mellett ugyan szereztek 19 második helyett, de a Sky és az Omega Pharma – Quick Step, 50-es diadalmenetéhez képest így is csak a sor végén kullogtak. A Gazetta dello Sport információja szerint a szezon végéhez közeledve a gárda számos kerekese nyílt levélben fordult Roberto Damiani menedzserhez, miszerint, ha nem lesznek változások, abban az esetben elhagyják a klubot. Damiani lépett.

Először is leszerződtette az egykori klasszikus menőt Michele Bartolit edzőnek, majd a Lampreval egyeztetve kitette a csapatból az ukrán ISD konzorciumot a kelet európai kerekesekkel egyetemben. Érkezett a Merida mint másodlagos szponzor, egy gyönyörű kerékpárral valamint egy, két éves kontraktussal. Leigazolták a klasszikus menő Filippo Pozzatot, a sprinter Roberto Ferrarit és a kiváló hegyimenőt Jose Serpat. Melléjük érkezett számos tehetséges fiatal, valamint maradt az ősmag. Tanácsadóként csatlakozott a Giro egykori igazgatója Angelo Zomegnan és a csapat beadta a kérelmét az MPCC szervezethez való csatlakozáshoz is. Eközben Marco Marzano és Daniele Righi visszavonultak és csatlakoztak a klub stábjához.

A mantovai vizsgálat újra fellángolt, így Scarponi egy három hónapos eltiltással vághatott neki az idénynek. Cunego, Luganoba költözött abban a reményben, hogy sokadjára is megpróbáljon új lapokkal indulni.

Mindezek ellenére mindössze két World Tour versenyt sikerült nyerniük, amellyel a ranglista középmezőnyének végén zártak. Filippo Pozzato győzelme érte a legtöbbet a GP Ouest Plouay viadalon. Ezt leszámítva az olasz playboy egy vírusos megbetegedés miatt a tavaszi klasszikusokon lényegében láthatatlan volt. Cunego megint nagy tervekkel vágott neki az évnek, ám végül pályafutása egyik legcsúfosabb szereplését mutatta fel.

Ki kell mondani, Diego Ulissi és Adriano Malori voltak a gárda húzónevei. Előbbi hat versenyt nyert, közte a Milánó-Torinót, a Coppa Sabatinit és a Giro dell’Emiliat is; utóbbi háromszor emelhette magasba  a kezét, hogy aztán az év évgén leléphessen a Movistar alakulatához.

A Galbusera család érthető módon további változtatásokat ecsetelt. A csapat nemzetközibbé tétele érdekében Giuseppe Sarroni mandátuma kitöltődött, helyét a dél-afrikai Brent Copeland vette át. Leigazolták a világbajnok Rui Costat a Movistartól valamint a kiváló sprinter Sacha Modolot a Bardiani gárdájától. Rafael Valls Ferri révén van most már spanyol kerékpárosuk is és a Champion System nyomására Xu Gang által a kínai piacra is készek betörni.   

Folytatjuk...

Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes