Legyen a csapat neve Reynolds, Banesto, iBanesto.com, Illes-Balears, Caisse d'Espargne, vagy éppen Movistar, ahogy jelenleg hívják a társaságot, az idei szezonban már a krisztusi kort is átlépő gárda valóságos dinoszaurusznak számít a kerékpáros világban. 34 esztendőt végigküzdeni elképesztően sok idő ebben a sportágban, a Navarrában székelő "őslény" példája azonban fényesen bizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen. Korszakalkotó egyéniségek egész sorát nevelte fel José Luis Echavarri, illetve a mestere posztját 2008-ban átvevő tanítványa, Eusebio Unzue. José Luis Laguia, Julian Gorospe, Pedro Delgado, Miguel Indurain, Abraham Olano, Chava Jimenez, Paco Mancebo vagy éppen Oscar Pereiro nevét olvasva könnyedén könnybe lábad a nosztalgiázásra hajlamos szurkoló szeme. 7 Tour, 3 Vuelta, 3 Giro győzelem, illetve nem kevesebb, mint 10 Vuelta hegyi trikó megnyerése bizonyítja, hogy a baszk mester igencsak értette a szakmáját, a csapata pedig évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a mezőnyben. A Movistar joggal lehet büszke patinás múltjára, ugyanakkor a jelene sem nevezhető sikertelennek.
Echavarri csapatában mindig az volt a nagyszerű, hogy évről-évre meg tudott újulni. Több generáció nőtt fel a kezei között, majd kopott ki az évtizedek folyamán, de mindig jöttek helyettük a fiatalok, és olyan csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a sportág perifériájára szoruljon a csapat. Az 1980-as években 5 Vuelta hegyi trikót is besöprő José Luis Laguia, az ötszörös Tour de France győztes legenda, Miguel Indurain, vagy a nem kevésbé nagyszerű, egykoron a Touron és a Vueltán is diadalmaskodó Pedro Delgado nevére talán csak az idősebbek emlékezhetnek. Az ezredforduló éveiben aztán folytatódott a sikertörténet, az egykori Vuelta győztes baszk óriást, Abraham Olanot, vagy a viadal történetében a legtöbb hegyi szakaszt megnyerő Chava Jimenezt már valószínűleg sokkal többen láthatták versenyezni az olvasók közül. A közelmúlt nagyjait, mint Paco Mancebo, Oscar Pereiro vagy Alejandro Valverde viszont egészen biztosan ismeri mindenki, aki csak egy kicsit is követi a sportág történéseit.
Az utóbbi években a csapat legjobb versenyzője, Pereiro emlékezetes Tour győzelme ide, Luis Leon Sanchez vagy Purito Rodriguez remeklése oda, egyértelműen Alejandro Valverde volt. A Kelmében nevelkedett murciai 2005-ben debütált a csapatban, nem is akárhogyan, ki ne emlékezne arra, amikor a fiatal spanyol élete első Tourján legyőzte Lance Armstrongot a Courchevel-i szakaszon. A következő években aztán köré épült a gárda, akárkit is szerződtettek, annak alá kellett rendelnie magát Valverde céljainak. Évekig emlegették a murcait úgy, mint a Vuelta győzelemre legesélyesebb versenyző, hogy aztán évről-évre a körülmények, vagy a saját hibái folytán bukjon el. 2006-ban egy lényegében már megnyert amarilla trikót szórakozott el Granadában, miután az Alto de Monarchilról lefelé(!) nem bírta a tempót Vinokurovval. 2008-ban az ominózus kabátos eset miatt veszítette el a versenyt, de legalábbis a második helyet biztosan. A legtöbben ekkor már leírták Don Alejandrot, nem sokan gondolták volna, hogy ennyi kudarc után valaha is képes lesz még 3 hetes versenyt nyerni. 2009-ben aztán túllépve az árnyékán, nagyszerű versenyzéssel végre sikerült elhódítania az amarilla trikót, ezzel Delgado, Indurain, Olano és Pereiro után Valverde lett az ötödik versenyzője a csapatnak, aki valamelyik GT-n diadalmaskodni tudott. Amikor aztán végre kiteljesedhetett volna a karrierje, a WADA rögtön ketté is törte azt, egy több mint 5 évvel korábbi eset miatt 2 évre eltiltotta a versenyzéstől. Ezzel a csapat nem csak a kapitányát veszítette el, hanem a lehetőséget is, hogy összetettben újra ott lehessenek a három hetes versenyeken a legjobbak között.
Az előző két szezonban ugyan bivalyerős versenyzők alkották a Movistart, és igen sok sikeres versenyt futott a csapat, egy megfelelő kapitány azonban így is bántóan hiányzott közülük, akit a sok remek segítő támogatni tudott volna. Leszámítva David Arroyo bravúros szereplését a 2010-es Girón, három hetes versenyen összetettben nem sikerült a dobogó közelébe kerülnie senkinek sem, és erre a szép számmal szerzett győzelmek is csak részben jelentettek gyógyírt. Az előző szezonban ráadásul 2 szörnyű tragédiát is fel kellett dolgoznia a csapatnak, Xavier Tondo tragikus halála és Mauricio Soler rettenetes balesete rányomta a bélyegét az egész évre. Ennek tudatában valóságos bravúr, hogy mindhárom körversenyen szakaszt tudtak nyerni, még ha az összetett szereplés egyszer sem sikerült megfelelően.
2013-ban az elmúlt évtized legjobb évét futották a pamplónaiak, még akkor is, ha nem nyertek nagy körversenyt. A 19 World Tour csapat ranglistájának élén zártak, köszönhetően Nairo Quintana, Alejandro Valverde és Rui Costa kiemelkedő teljesítményeinek.
Quintana nyerte a Baszk Körversenyt, második lett a Tour de France-on – nyerve a legjobb fiatalnak, illetőleg a legjobb hegyimenőnek járó trikót – de győzött a Burgosi Körön is. Rui Costa a Svájci Körön és a Világbajnokságon diadalmaskodott, míg Valverede nagyban közrejátszott abban, hogy a gárda nem kevesebb mint 32 győzelemmel zárhassa az évet.
Rajtuk kívül fantasztikus idényt produkált Alex Dowsett, Benat Intxausti és Giovanni Visconti triója is szakaszgyőzelmeket szerezve a Giro d’Italián vagy éppen győzve a Pekingi Körversenyen.
Folytatjuk…
Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye
