Egy tévútra került korszakos zseni

2012. április 19-én az Olasz Olimpiai Bizottság két éves eltiltását követően, az Olasz Antidopping Szövetség megfejelve a CONI korábbi ítéletét további 12 évre tiltotta el Riccardo Riccot.

Ez az írás egy kisebb pályafutás összefoglaló és egyben magát a sportolót bemutató leírás lesz, megdobva egy pindurkát az olasz kerékpársport valaha volt egyik legnagyobb tehetségének tékozló életmódjával, kálváriájával, avagy szubjektív módon terítékre kerül a Kobra.

Hősünk, valószínűleg már kiskorában sem az a gyerek volt, aki a tanárok kedvence lehetett, és mintagyerekként az első sorban stréberkedett minden egyes órán. Születésnapját úgy 12 éven keresztül minden korabeli fiatal srác ki nem állhatta, hiszen minden évben egy új fejezet kezdődött, becsengetnek. 1983. szeptember 1-jén a Ricco családban is ez történt. Ám a kis Riccardonak nem a félévi és az év végi jegyeiről fogunk itt most szülői értekezlet vagy fogadó óra tekintetében beszámolni, sokkal inkább arról a kevés évről, ami jutott belőle nekünk, amit ő adott versenyzésével és stílusával a kerékpársportnak.

2006-ban főszereplőnket egy friss Pro Tour csapat igazolta le, az itthon inkább a fűtésszolgáltatást elősegítő kazánjairól híres és egyben ebből támogatott alakulat, a Saunier Duval. R.R. olyan társak mellé került, mint a két olasz veterán hegyimenő Gilberto Simoni és Leonardo Piepoli vagy éppen az eltiltásából nem oly rég visszatérő David Millar. De olyan jól csengő nevek is a csapathoz tartoztak, mint Christophe Rinero, Marco Pinotti, Francisco Ventoso vagy az azóta már Vuelta győztessé avanzsáló Juan José Cobo. Szóval, nem lehet azt mondani, hogy rutintalan, hozzá hasonló kezdőkhöz csöppent volna élete első profi idényére. Ricco ezt meglovagolva, lelkesen és ami talán fontosabb szorgosan gyűjtve a kilométereket szerezte meg első tapasztalatait.

Fordítunk egyet a kalendáriumunkon, immáron 2007-et írunk. A tavaszi ardenneki klasszikusokon az élbollyal megérkező suhancot, Mauro Giannetti csapatvezető jelölte a Giron induló keretébe. Az első számú ember a versenyen Simoni volt, akinek ilyen jó dolga talán soha nem is adatott hosszú pályafutása során, ugyanis a hátvédei és egyben segítői, Piepoli és a sokak által a következő olasz Giro győztesnek kikiáltott Ricco voltak. A verseny során megismertük az igazi Kobrát. Nem túlzás, talán már ezen a viadalon is erősebb volt a hegyeken, mint csapattársa Gibo, de itt még más volt a feladata. A hegyeken olyan dinamikával és lendülettel robbantott, ami bizony a legszebb Pantani időket idézte. Egy szakaszgyőzeleméhez tízszer akkora arc párosult. Elkezdődtek a bulik, talán még az olasz romkocsmák királya is ő lett, ami 24 évesen egy leendő Maglia Rosa várományosnál már túlkoros, a rózsaszín helyett azonban a sárga föld és a zöld illatfelhők határozták meg az igazi színvilágot.

2008 rövidke Ricco biográfiánk legfontosabb éve. Az olaszoknál egyértelműen legnagyobb favoritként induló (tegyük hozzá, hogy azon a versenyen három egykori győztes, Simoni, Savoldelli és a címvédő Di Luca is rajthoz állt) Riccardo, egy jó ökölvívóhoz hűen, ígért fűt, fát, tán még kiütést is, de mindenképpen győzelmet. A regnáló Tour címvédő és éppen "beérni" kezdő Alberto Contadort is felvonultató mezőnyben merész kijelentések voltak ezek. Nyilatkozataiban, interjúiban a magát rózsaszín felhők között is azonos színű trikóban látó Ricco, azonban, ha valamit kijelentett, azt szerette betartani. Ha emelkedős szakasz volt támadott, ha nagy hegy volt, akkor az elején megindult, azaz mindent elkövetett a győzelem érdekében, és egy leendő klasszishoz méltóan építette fel versenye stratégiáját. Hű fegyverhordozójával Leo Piepolival nem egyszer kapták szét a mezőnyt, aminek párszor Contador is az áldozata lett. Két szakaszgyőzelem, különidő, minden fel volt építve éppen, ahogyan kellett. Az egyetlen hátulütője, az időfutam volt, amin a spanyol percekkel jobb volt az olasznál. Az utolsó szakasz előtt 4 mp előnye volt Contadornak, ami azonban a végére két percre hízott Milánóban. Tipikusan ez volt az az Olasz Körverseny, ami úgy ért véget, hogy nem a hegyeken legerősebb versenyző nyerte, ugyanis kétségkívül a legtöbb támadást a Kobrától láthattuk. Nem véletlenül látták benne az új Pantanit, stílusa, folyamatos támadásai mind a Kalózra emlékeztettek.

A nagy siker, na meg a pénz lehetősége túlzásba viszi az arra alkalmast. Egy könnyűnek egyáltalán nem nevezhető Giro után, Riccot (és Piepolit is) nevezte a csapata a Tourra. A mai kerékpársportban nem lehet egymást követő két GT-n azt nyújtani, amit Riccardo csinált. Jön erre válasz, de igen lehet, úgy ahogy Piepoli és ő csinálták. Látványosan, erőt fitogtatva, messze a mezőny előtt járva. Két szakaszgyőzelem; a Super Besse-n és a Bagnères-de-Bigorre-i szakaszon. Az első még magyarázható, mert Ricco stílusának nagyon fekvő rövid, kisebb meredek hegyi befutóval, ezt az akkori formáját tekintve álmából felkeltve is esélyes lett volna megnyerni. Ami a buktató volt, és szépen fogalmazva a sokat akar a szarka tipikus esete, az a következő győzelemnél jött elő. A komplett élmezőnyt faképnél hagyva a Col d'Aspinen kiállt a nyeregből és megindult. Többet nem is látták Schleckék. Miután a következő szakaszon is bohócot csináltak immár Piepolival kiegészülve az élmezőnyből a Hautacamon, robbant a bili, a két olasz szervezetében ugyanis CERA-t találtak, ami nem volt más, mint az új, úgynevezett. harmadik generációs EPO. Ricco az estét az őrsön töltötte, a csapata azonnali hatállyal felfüggesztette. A levett mintában - ami egyébként a 4. szakaszon történt - a B próba is megállapította az EPO jelenlétét, így hősünkre két év eltiltás várt. A WADA és a CONI közös összefogása gyakorlatilag Riccardot sablonként használta, ami a Rasmussen eset után, az öltönyösök mellveregetésére kitűnően alkalmas volt. A Kobra azonban bűnbánóként beismerte, hogy a Tour felkészülés során használt tiltott teljesítményfokozókat, és elnézést kért csapattársaitól és a szurkolóitól is.

A két év végül csak 20 hónap lett, Ricco készült a visszatérésre. A Ceramica Flaminia csapata adta meg számára a lehetőséget 2010 tavaszán. A kihagyás nem nagyon látszott meg rajta, a gárda besorolása okán, azonban csak kisebb versenyeken indulhatott, ott azonban Ricco régi önmagát idézve, főként természetesen a hegyeken aratott sikereket. Giro del Trentino szakaszgyőzelem és összetett második hely, ami az Olasz Körversenyen felvezetőjeként, számos ottani favorit utolsó felkészülési állomása volt. Gyakorlatilag az igazi visszatérése ehhez a versenyhez köthető. Nyáron az Osztrák Körversenyt is megnyerte. Ezek után a jó erőkből álló és erősen World Tour besorolásra esélyes csapat a holland Vacansoleil igazolta le. Nem kellett sokáig várni az első győzelmére, októberben egy egynapos versenyen a Coppa Sabatinin diadalmaskodott. Minden sínen volt, a holland csapat a következő évben World Tour csapatként jogot nyert az összes nagy versenyen való indulásra, Riccoval pedig nem titkolt céljuk a Giro d'Italia volt.

Ám jószerivel el sem kezdődik az idény, amikor februárban veseelégtelenség gyanújával kórházba került. Nem kellett sokat várnunk és megtudtuk, hogy magán hajtott végre vérátömlesztést, amit nejével a neten leírt receptek alapján gondosan tároltak 25 napon keresztül a hűtőjükben. Mint kiderült a vese azonban egy olyan szerv, amire a netes receptek nem mindig hatnak túlontúl jól, ilyen esetekkor hajlamos kicsapódni, amit Ricco barátunk gyakorlatban is átélhetett. A Kobra végig tagadta a vérdoppingot - vajon minek kell még történnie, ahhoz hogy észhez térjen? -, a Vacansoleilt természetesen nem érdekelte és az ilyenkor szokásos következményekkel járt el, kirúgta. Riccardo bejelentette a nyomozás közepette, hogy felhagy az aktív sporttal. Ezt a meddő gondolatot nem sokkal később megváltoztatta, sőt az Amore e Vita nevű olasz kiscsapat, fel is ajánlotta, ha készségesen együttműködik a rendőrséggel, akkor leszerződtetik. Ricco elborult agya nem volt képes átlátni ezen, és nem fogadta el a lehetőséget, inkább egy horvát csapatba igazolt, ahol bejelentették a visszatérését a Szerb Körversenyre. Mivel sem a CONI sem a WADA nem tiltotta el, ezért ez tulajdonképpen lehetséges volt. De meg már nem valósult, mivel a cselekmény után a CONI (Olasz Olimpiai Bizottság) azonnal felfüggesztette "dopping használat vagy tiltott szerek használati kísérlete miatt." Az ősz folyamán jött a hír, hogy Ricco bevallotta a vérátömlesztést, bár ezt az ügyvédje tagadta. Ezt követően, pedig tizenkét évre tiltották el, mint visszaeső, azaz gyakorlatilag pályafutása végéig, ugyanis 40 éves lesz mire újra nyeregbe szállhat.

Ez lenne maga Riccardo Ricco, a Kobra, aki sportága meghatározó személyiségeként is visszavonulhatott volna, mert tehetsége erre predesztinálta, karizmatikus egyénisége, sőt tovább mehetünk, korszakalkotó zsenialitása egyértelműen sztárnak teremtette. Egy olyan versenyző lehetett volna, amilyen minden 10-20 évben, jó, ha egy születik. Ehelyett, és a saját idiótasága, nagyravágyása(?) miatt, 29 évesen majdnem Marco Pantani tragikus nyomdokaiba lépett...Kellett ez Riccardo?

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes