A tavalyi évben hatalmas sikert aratott a Morton testvérek Lachlan és Angus Ausztráliát átszelő túrája, amelyről természetesen oldalunkon is olvashattak: Akik már nem akarnak komoly szinten tekerni!
Lachlan Morton hatalmas tehetségnek számított és talán még most is annak számít, ám csúnyán szólva belefáradt a profi kerékpársport hétköznapjaiba, így hátat fordítván a Garmin csapatának az amerikai kontinentális Jelly Belly gárdájához igazolt, annak reményében, hogy újra megtalálja önmagát. Elmondása szerint őt nem a győzelem, mint inkább a kerékpározás feelingje élteti.
Angus Morton hosszú évek kihagyása után testvére unszolására tért vissza szintén a Jelly Belly csapatában. Erényeit bizonyítva az év eleji ausztrál bajnokság mezőnyversenyén az első tíz között zárt.
Taylor Phinney brutális lábtöréséből lábadozva, extravagáns stílusát bizonyítván egyszerűen nem maradhatott ki ebből a buliból.
Cameron Wurf a 2015-ös idényre szerződés nélkül maradt. A Cannondale vállalatának alkalmazottjaként tökéletes reklámfelületként szolgált a túrán.
Az immáron négyessé avanzsált csoport ezúttal az Egyesült Államok felé vette az irányt a koloradói Boulder illetőleg a utahi Moab között mindössze öt nap alatt küzdették le a távot.
Ez a szűk egy hét a kerékpározás öröméről szólt, távol tartva magukat a kerékpársport professzionális jellegének napi súlyától.
„Épp az ausztrál bajnokságon voltunk, amikor úgy a 15. kör környékén Cameron Wurf mellém jött. Mondta, hogy képzeljem el, hogy ő most csak erre a versenyre edzett. Ki a f***om ez? Idejön, aztán hülyeségeket beszél a verseny egyik sorsdöntő pillanatában. Ráadásul még csak nem is ismerjük egymást. Cam érdekes figura, be sem akartuk venni, de egyszerűen meghívatta magát a túránkra,” – emlékezett vissza Angus Morton.
„Mondhatni, hogy éppenséggel nem volt jobb dolgom, mint csatlakozni a srácokhoz. Nagyon érdekes volt ez az öt nap. Ez egy nagy utazás volt, kívülről talán úgy tűnhettünk, mintha egy depressziós, drogos banda tekerne. Cam időnként felhúzott egy bő bermudanadrágot és abban diktált olyan tempót, hogy szinte lehetetlen volt követni. Az élet leegyszerűsödött. A cél csupán annyi volt, hogy eljussunk A-pontból, B-be. Közben időnként ettünk, majd este kerestünk egy szállást, ahol kipihentük a nap fáradalmait. Csak a pillanatnak éltem, a hóban, a szélben, az esőben. Örök emlékként ragadnak meg a dolgok, habár a pillanatnyi emlékek múlandóak,” – tette hozzá a BMC kerékpárosa a sérüléséből lábadozó Taylor Phinney.
Vélhetően rövidesen prezentálhatjuk a túráról készült videót is.
Fotók és érdekességek:
