Az 1947-es olasz Olmo Fulgor egy igencsak nemzetközi sor volt, hisz az olaszokon kívül belga, svájci és francia kerékpárosok alkották ezt az alakulatot. Legnagyobb nevük a belga Briek Schotte abban az évben megnyerte a Paris – Tours illetve a Heule elnevezésű rangos versenyt is.
Az 1949-es francia Peugeot – Dunlop a svájci Ferdi Kübler alakulata volt. Kübler abban az esztendőben az észak svájci körversenyt és a Quatre – Cantons klasszikusát nyerte.
A Legnano az olasz kerékpározás egyik legendája, amely 1953-ban a Pirelli támogatásával elsősorban a Rino Benedetti és Giuseppi Minardi alkotta kettősre támaszkodott. Előbbi a szicíliai körversenyen, míg utóbbi a Giro d’Italian villogott.
Grosso, Baroni, Padovan, Monti, Astrua, Fantini, Coletto, Angelo; ez volt az elsődleges sora az 1956-os Atala-nak, amelyből az azévi Giro d’Italian Alessandro Fantini emelkedett ki három szakaszgyőzelmével.
Maradva 1956-ban a Bianchi Pirelli mint az 50-es évek kultikus csapata tündökölt. Jacques Anquetil, Fausto Coppi és Andre Derrigade is a keret tagja volt, ez az év mégis Angelo Conterno nevéről maradt emlékezetes, aki nagy magabiztossággal győzött a Vuelta Espanan.
Renato Molteni csapata a Molteni korántsem futotta élete idényét 1961-ben. A Giron azért Pietro Chiodini és Adriano Zamboni révén két szakaszt csak nyertek.
Az 1963-as Ferrys nem volt éppenséggel a legmenőbb kerékpáros klub, de, hogy az egyik legvagányabb az már bizonyos. Fernando Manzaneque Sanchez húzónévként az azévi Tour de France 16. hegyi szakaszán tudott győzedelmeskedni.
1965-ben Jacques Anquetil már a Ford France – Gitane csapatában tekert. A klub egyik legsikeresebb évében a francia legenda megnyerte a Párizs-Nizzát, a Criterium Daphinét a GP des Nations-t és még hosszasan sorolhatnánk.
A Willem II név a legtöbbeknek a holland labdarúgásból ismert, pedig a 60-s években kerékpáros szakosztályt is működtettek. Az egyik legsikeresebb évükben 1967-ben Rik van Looy volt az első számú emberük, aki számos egynapos siker mellett abban az évben egy Tour szakaszgyőzelmet is fel tudott mutatni.
Végül, de nem utolsó sorban 1968 és az olasz Faema a világbajnok Eddie Merckx-el. A kannibál abban az esztendőben megnyerte a Paris – Roubaix-t, a romandiai körversenyt, a Giro d’Italiat és a többi és többi. A Faema mégsem csak róla szólt, hisz mellette tündökölt honfitársa Patrick Sercu és Vittorio Adorni is.
Fotók: Egyéni archívumok
