A sportbürokrácia azonban később közbeszólt, és a zöld asztalnál utólag átírta az összetett végeredményét, és a versenyt imponáló magabiztossággal megnyerő Contador helyett a végül második helyen végző Scarponit hirdették győztesnek. Hogy a döntés jogos volt vagy sem, arról megoszlanak a vélemények, de annyi bizonyos, hogy a Contador körüli hercehurca rengeteget ártott a sportág megítélésének.
2011-et írunk. A címvédő Ivan Basso ebben az évben a Tour de France mellett döntött, így az 1-es rajtszámot ezúttal is az elmúlt évek egyik legnagyobb egyénisége, a veterán Stefano Garzelli viselheti, aki továbbra is az Acqua e Sapone csapatának az ásza. Az előző évi második helyezett, David Arroyo ezúttal is a Caisse d'Espargne csapatból lett Movistar kapitánya, a Liquigas gárdáját pedig Basso távollétében a friss Vuelta-győztes Vincenzo Nibali vezeti. Az Androni Giocatolli színeiben tűnik fel a rajtnál a Finestre egykori hőse, José Rujano Guillen, illetve a visszatérése óta első Girojára készülő Emanuele Sella. Az AG2R vezére az előző évben kimondottan jó benyomást keltő John Gadret, és ott van mellette a fiatal Hubert Dupont is. Az Euskaltel-Euskadi narancsszínű mezében várja a rajtot Igor Anton, aki 6 év után indul el újra a Giron, mellette a rendkívül tehetséges Mikel Nieve a csapat másik menője. A Geox csapat a centenáriumi Giro két egykori hősét vonultatja fel, Denis Menchov mellett Carlos Sastre is a Matxin vezette istálló színeiben tér vissza a viadalra. A Katyusa csapatban Purito Rodriguez mellett feltűnik az eltiltásából visszatérő Danilo Di Luca, a Lampre kapitánya pedig az előző évben nagyszerű teljesítményt nyújtó Michele Scarponi. Az Astana gárdájában két egykori Liquigasos próbál borsot törni munkaadója orra alá, Roman Kreuziger mellett Robert Kiserlovski is letette már korábban a névjegyét. A Farnese Vini csapat első számú embere Giovanni Visconti, oldalán pedig ott van a 42 esztendős Andrea Noé, aki utolsó Girojára és a tisztességes visszavonulásra készül. A Sky-nál Thomas Lövkvist és Dario Cioni, a HTC Highroad-ban pedig Marco Pinotti az, akitől jó szereplést várnak összetettben. A viadal első számú esélyese azonban egyértelműen Alberto Contador, a spanyol klasszis 3 évvel első Giro győzelme után döntött úgy, hogy megpróbálja másodszor is elhódítani a Maglia Rosát, az előző évi verseny egyik nagy felfedezettje, Richie Porte és a Saxo Bank csapat támogatja ebben a törekvésében a spanyolok világsztárját.
A viadal ezúttal Torinóban rajtolt egy 19,3 kilométer hosszú csapat-időfutammal, amelyen a HTC-Highroad csapat diadalmaskodott a Radioshack és a Liquigas előtt, a rózsaszín trikót így Marco Pinotti vehette fel az első nap után. A második napon Parmában a veterán Alessandro Petacchi győzött mezőnyhajrában, összetettben a vezetést pedig a második helyen beérő Mark Cavendish vette át csapattársától a jóváírásoknak köszönhetően. A harmadik napon Rapallóban hazaért egy szökés, amelynek a végén Angel Vicioso örülhetett, a Maglia Rosát pedig David Millar húzhatta magára. A szakasz azonban sajnos nem Vicioso nagyszerű győzelme, hanem egy borzasztó tragédia miatt maradt emlékezetes. A Passo del Bocco emelkedőről lefelé jövet Wouter Weylandt hatalmasat bukott, és a tehetséges sprinter a balesetben életét veszítette, hiába küzdöttek érte az orvosok erőn felül. A mezőnyt nem értesítették a történtekről, csak a szakasz után, így fejeződhetett be végül a szakasz, a díjátadó ceremónia azonban elmaradt. A következő napi livornoi szakaszt megtartották ugyan, de kegyeleti okokból nem zajlott verseny, a végén pedig a Leopard Trek csapat versenyzői és Weylandt egykori legjobb barátja, a könnyeivel küzdő Tyler Farrar kéz a kézben haladtak át a célvonalon.
Az élet azonban nem állt meg. Nem könnyű egy ilyen szörnyű tragédia után feldolgozni a történteket, de a versenynek mégis folytatódnia kellett. Az ötödik napon több kisebb emelkedő állta a mezőny útját, és a végén Orvietóban is emelkedett az út, így érdekes szakaszra volt kilátás. Néhány éve Aitor Gonzalez Jimenez tudott ugyanitt szakaszt nyerni, így ha az összetettben érdekeltek között nagy mozgásra nem is, de néhány kósza akcióra azért lehetett előzetesen számítani. A szakaszt végül a negyven kilométerrel a vége előtt meglépő Pieter Weening nyerte meg egy epikus szökés után, és a Rabobank versenyzője ezzel átvette a Maglia Rosát is. A végéig a főmezőny alig 20 fősre olvadt, az esélyesek nagy része azonban szerencsésen átvészelte a szakaszt, a nagyobb nevek közül csak Sastre és Gadret veszítettek időt a legjobbak csoportjához képest. Másnap Fiuggi Termében Fran Ventoso nyerte a mezőnyhajrát. 6 nap után tehát Weening viselte a rózsaszín trikót, a dobogó második és harmadik fokán pedig a HTC két menője, Pinotti és Sivtsov álltak 2 másodperc hátránnyal.
A hetedik napon következett aztán az első hegyesebb szakasz, ahol már minden összetettben érdekeltnek elöl kellett lennie, az 1260 méter magas Montevergine di Mercogliano emelkedő várt ugyanis a mezőnyre. Korábban Zülle, Cunego, illetve Di Luca kétszer is tudott itt diadalmaskodni, vagyis olyan versenyzők, akik a kisebb emelkedőket jól bírják, és sprintelni is tudnak. A szakasz hasonló forgatókönyv alapján zajlott, mint a korábbi években, az emelkedő végéig egy 26 versenyzőből álló sor maradt csak elöl, a hajrában pedig Bart De Clercq diadalmaskodott Scarponi és Kreuziger előtt. A belga versenyző honfitársának, a tragikusan fiatalon elhunyt Wouter Weylandt-nak ajánlotta a győzelmét. Scarponi és Kreuziger mellett a főmezőnyben tudott megérkezni Garzelli, Purito Rodriguez, Nibali, Rujano, Contador, Arroyo, Gadret, Sivtsov, Sella, Menchov vagy Anton is, a nagyobb nevek közül ismét Sastre volt az egyetlen, aki hátrányt kapott. Másnap Tropeában előzetesen mezőnyhajrára lehetett számítani, a végén azonban volt egy kisebb emelkedő, amit kihasználva Oscar Gatto lépett el a mezőnytől, akit általános elképedésre Alberto Contador vett üldözőbe. A kettős végül haza is tudott érni, a Macska győzött, Berci pedig a második helyet csípte el, 5 másodperc előnyt szerezve a Petacchi vezette főmezőnnyel szemben. Contador így a jóváírással együtt váratlanul lopott el 17 másodpercet ellenfeleitől egy teljesen ártatlan szakaszon, ez pedig már előrevetítette, mire lehet számítani tőle a következő napokban. 8 nap után továbbra is Weening viselte a Maglia Rosát a Sivtsov-Pinotti kettős előtt, Contador pedig az előkelő ötödik helyen várhatta az első komolyabb hegyi szakaszt.
A 9. napon aztán már nem volt kegyelem, következett ugyanis végre az első kiemelt hegyi szakasz. Két évvel korábban a Vezúvon nagyszerű csata zajlott, amely végül Sastre győzelmét hozta, ezúttal azonban egy másik vulkán, Szicília gyöngyszeme, az 1892 méter magas Etna állta a mezőny útját. A nap folyamán a Lampre és a Liquigas diktálták a tempót, ahogyan várható volt, az olaszok nagyon bizonyítani akartak. Az Etna lábában, 10 kilométerrel a vége előtt 1:50 volt a Bakelandts vezette 3 szökevény előnye, a körülbelül 40 fősre olvadt főmezőnyt pedig továbbra is a Lampre vezette. 9 kilométernél kezdődött el a tánc, amikor Rujano támadott, a Pici után pedig az Euskaltel fiatal reménysége, Mikel Nieve próbált meg utána eredni, nem sok sikerrel. 7 kilométernél aztán robbant az első komolyabb bomba a mezőnyben, amikor Contador fantasztikus tempóban indult meg, és pillanatok alatt jelentős előnyt tudott magának kiharcolni, Scarponi volt az egyetlen, aki vele tudott tartani. 6 kilométernél érte utol Berci és Scarpo a Picit, közel fél perc volt ekkor az előnyük a főmezőnnyel szemben. Nem sokat mentek együtt, Contador ismét támadott, amit Scarponi már nem tudott átvenni, egyedül Rujano bírta csak vele a tempót a későbbiekben. Hátul Nibali és Garzelli próbálták meg fokozni a sebességet, amivel annyit elértek, hogy a kezdeti fellángolás után visszaesni látszó Scarponit legalább utolérték. 5 kilométernél a teljesen más dimenzióban közlekedő Contador ismét támadott, a Pici azonban nagyon szívósan küzdött, és ezúttal is vissza tudott zárkózni. 4 kilométernél 40 másodperc volt Contadorék előnye a körülbelül 15 fősre fogyatkozott főmezőnnyel szemben, ahol Scarponi és Nibali próbálták menteni a menthetőt, és az élre álltak. 3 kilométernél már közel 1 perc volt az előny, amikor Gadret próbált meg elindulni Nibali és Scarponi csoportjából, Kreuziger azonban hamar utolérte a franciát, majd maga vette át a kezdeményezést. Ezután Arroyo indult meg, ezeket az akciókat pedig már igen nagy gondot okozott a gyengülni látszó Scarponinak átvenni. Másfél kilométernél aztán ismét megindult Contador, a Pici azonban nem adta könnyen a bőrét, és ezúttal is mindent megpróbált, az utolsó akcióra azonban már neki sem volt ellenszere, akármennyire is küzdött. Contador végül fantasztikus teljesítménnyel nyerte meg a szakaszt. A második helyen 3 másodperces hátránnyal a szintén egészen remek Rujano érkezett meg, aki egyedüliként legalább megpróbálta Contador elsöprő támadását szerelni, sok esélye nem volt. A harmadik helyet végül 50 másodperc hátránnyal egy nagy hajrá után Garzelli gyűjtötte be Nibali és Kreuziger előtt. Az esélyesek közül Anton egy percet, Scarponi pedig végül 1:07-et veszített Contadorral szemben. A szakasz után a nagyszerű erődemonstrációt tartó Contador húzhatta magára a Maglia Rosát, Sivtsov 59 másodperc hátrányával maradt a második, a Garmin franciája, Le Mevel pedig 1:19 hátrányával a harmadik helyig kapaszkodott előre.
Az első pihenőnap után egy mezőnyhajrával folytatódott a verseny, a 10. napon Teramóban végre Mark Cavendish is begyűjtötte első idei szakaszgyőzelmét. Másnap Castelfidardo-ban egy dimbes-dombos szakasz végén végül az AG2R franciája, John Gadret örülhetett, a 32 éves egykori montis ezzel karrierje talán legnagyobb sikerét aratta. A tizenkettedik napon Ravennában ismét Mark Cavendish diadalmaskodott, ezzel pedig sprinterfronton végre a helyére kerültek az erőviszonyok.
Következett ezután a tizenharmadik szakasz, ez a szám pedig végül sokak számára hozott szerencsétlenséget. Belletti, Cavendish, Renshaw, Petacchi, Ventoso vagy Hondo meg sem próbálták átvészelni a napot, Kohler, Appollonio, Modolo és Ciolek pedig a szakasz közben adták fel a szenvedést. Persze ha figyelembe vesszük, mit kellett volna átvészelniük, a sprinterek döntése nem volt meglepő: a 2137 méter magas Grosslockner nevű szörny várt ugyanis a mezőnyre ezen a napon. Akinek esetleg eddig nem lettek volna világosak az Etnán kirajzolódott erőviszonyok, azoknak ismét üzent Contador egy csattanósat, aki ezúttal is fantasztikus erődemonstrációt tartott. Az addigra alig 20 főre olvadó főmezőny ellen a spanyol 7 kilométerrel a csúcs előtt ismét elsöprő erejű támadást indított a szakadó esőben, amire Scarponi és Rujano kivételével senki sem tudott reagálni. Scarpo azonban ezúttal is viszonylag hamar visszaszakadt az üldözők közé, ahol Nibali állt az élre és próbálta meg menteni a menthetőt. A nagy páros, Berci és Pici hátát 4 kilométernél már fél perc fölötti hátránnyal nézhették csak az üldözők. 3 kilométernél indult meg Dupont, akire nem sokkal később fel tudott zárkózni csapattársa, Gadret is, az AG2R két franciája a verseny igazán kellemes meglepetései voltak. Az üldözősorban Kreuziger állt ezután az élre, Purito Rodriguez, Nibali, Scarponi, Menchov, Anton, Arroyo, Kiryenka, Masciarelli, Kruiswijk és Carrara tudtak csak eddigre itt maradni. Az élen Rujano és Contador remekül dolgoztak össze, a szakaszgyőzelemre hajtó Pici rengeteget segített az összetett győzelemért küzdő spanyolnak, aki ezúttal nem volt annyival erősebb riválisánál, mint az Etnán, így Contadornak is érdeke volt, hogy kiegyezzenek, ketten összedolgozva így végül több időt tudtak hozni a többieken, mintha Contador elhagyta volna társát és egyedül megy tovább a tetőig. 2,5 kilométernél némileg váratlanul az addig csak jobbára hátul tartózkodó Igor Antón támadta meg Nibali csoportját, a baszk menő megindulása pedig egészen meggyőzőnek tűnt. Másfél kilométerrel a vége előtt Purito Rodriguez próbált Anton után eredni, akit később utolértek hátulról, az azonban tisztán látszott, hogy eddigre már teljes egészében felbomlott a korábban sem túl jelentős egység az üldözők sorában. A végén ahogy várható volt, Contador nem sprintelt a győzelemért, így a Finestre egykori hőse, José Rujano 6 év után tudott újra szakaszt nyerni a Giron! A második helyen beérő Contador mögött Gadret, Dupont és Igor Anton érkeztek meg, a Kreuziger vezetésével beguruló sornak pedig végül 1:36 hátrányt osztott ki a spanyol, Scarponi, Nibali, Kiryenka, Menchov és Arroyo jöttek meg együtt. Összetettben ezzel Contador megerősítette a vezető pozícióját, a második helyre előrelépő Nibali és a harmadik helyig felkapaszkodó Scarponi ekkor már egyaránt 3 perc fölötti hátránnyal álltak a spanyol klasszissal szemben. Mögöttük Arroyo, Kreuziger, Sivtsov, Anton, Gadret, Carrara és Dupont alkották a top10-et ekkor.
Nem volt azonban megállás, a 14. napon ugyanis a közel 2000 méter magas Monte Crostis mellett egy igazi szörnyeteg, a Monte Zoncolan állta a mezőny útját a szakasz végén. 10 kilométeren keresztül átlag közel 12%-os meredekségével, helyenként pedig 22%-os részeivel a Zoncolan nevű a rettenet talán a legnehezebb hágó, ami bármikor is feltűnt korábban a nagy körversenyek útvonalában. Egy olyan emelkedő ez, amitől még a legnagyobbak is rettegnek, és kellő távolságtartással közelítenek felé, egy olyan misztikus hágó, amivel nehézségben talán csak az Anglirú konkurálhat. Emlékezhetünk, 2003-ban és 2007-ben Simoni tudott itt diadalmaskodni, 2010-ben pedig Ivan Basso egy nagyszerű támadás után éppen ezen a hegyen jelentette be igényét a győzelemre. 7,5 kilométernél a Colnago fiatal reménysége, Gianluca Brambilla próbált szerencsét, majd Purito Rodriguez és Kreuziger is megindultak, nagyobb előnyt azonban egyiküknek sem sikerült kiharcolnia magának. 6,5 kilométernél aztán Igor Antón indult meg az addigra körülbelül 10 főre olvadt főmezőnyből. A Fuji becenévre hallgató baszk klasszis hátránya ekkor alig 4 perc volt összetettben, így Contador nem engedhette meg magának, hogy annyiban hagyja a dolgot, és Nibalival a nyakában a baszk után indult. Több kilométeren keresztül ők hárman haladtak az élen, 4 kilométernél azonban nem bírta tovább Anton idegekkel, és újra megindult. Nibali nem tudta átvenni a tempót, Contador pedig nagyon okosan úgy döntött, hogy beáll riválisa mögé, és hagyja dolgozni. Ha valaki egy három hetes versenyen minden nap a legjobb akar lenni, az hamar visszaüthet, nem egy ász mesélhetne erről Valverdétől kezdve, Bassón át egészen Vinokurovig. 2 kilométernél a fantasztikusan küzdő Anton haladt az élen, 20 másodperc hátránnyal jött mögötte Nibali és Contador, Scarponi pedig a spanyol mögött szenvedve próbált volna felzárkózni rá, mögötte Menchov, majd Rujano, majd Gadret és Nieve küzdöttek. Az alagút előtt aztán Contador elhagyta Nibalit, és Anton után eredt, azonban a baszk ezen a napon egészen egyszerűen ellenállhatatlan volt. Anton nyert a második helyen pedig Contador érkezett meg, aki újabb fontos másodperceket szerzett Nibalival és Scarponival szemben. A szakasz után továbbra is Contador őrizte a Maglia Rosát, Nibali állt ekkor a második helyen 3:20 hátránnyal, a nap hőse, Igor Anton pedig egészen a harmadik helyig kapaszkodott előre 3:21 hátránnyal a neve mellett.
A nap krónikájához tartozik, hogy a veterán Andrea Noé a Grosslocknert még kibírta, a Zoncolanon azonban végül feladta a harcot, a 42 esztendős egykori klasszis ezzel befejezte 18 évig tartó, 1993-ban elkezdett pályafutását. Noé volt maga a mezőny, mondták róla sokszor egykori társai, és valóban rengeteg igazság van ebben. Olyan csendes versenyző volt, aki keveset volt csak az előtérben, a maga dolgát azonban mindig becsületesen elvégezte, akár kapitányként, akár segítőként számított rá a csapata. Hasonló alakja volt a Girók történetének, mint Inigo Cuesta a Vueltának. 1995 és 2008 között, 14 éven keresztül mindig ott volt a Giro rajtjánál, a legjobb eredménye pedig a két összetett negyedik helyezés volt 2000-ben és 2003-ban. Karrierje során egyetlen szakaszt tudott megnyerni szeretett versenyén, 1998-ban Pantani és Tonkov előtt diadalmaskodott San Marinóban. Legszebb napjait talán 2007-ben élhette át, amikor 2 napon keresztül viselhette a Maglia Rosát, 38 esztendősen ezzel minden idők legöregebb versenyzője lett, aki valaha vezette az összetettet a Girok történetében. Olyanoknak volt a korábbiakban társa és hű fegyverhordozója, mint Toni Rominger, Abraham Olano, Fernando Escartin, Paolo Bettini, Pavel Tonkov, Stefano Garzelli, Laurent Dufaux, Pietro Caucchioli, Danilo Di Luca vagy Franco Pellizotti, csak hogy a legnagyobbakat említsük.
Két ilyen brutális hegyi szakasz után igazán megérdemelték volna a versenyzők a pihenőt, azonban a szervezők nem így gondolkodtak, és a harmadik napra is igen nehéz útvonalat állítottak össze. A 15. szakaszon a Piancavallo, a Forcella Cibiana, a Passo Giau (ebben az évben a Cima Coppi!), a Passo Fedaia, majd a végén az 1948 méter magas Gardeccia-Val di Fassa emelkedő várt a teljesen elcsigázott mezőnyre. 10 kilométerrel a vége előtt a Cima Coppi-t is bezsebelő Stefano Garzelli volt az élen, őt 20 másodperc hátránnyal üldözte Mikel Nieve, aki még a Fedaián szakadt le veterán riválisától. Mögöttük Contador csoportja küzdött a szakadó esőben, ami eddigre alig 15 főre olvadt. A brutális tempóban hajtó Nieve 6 kilométerrel a vége előtt érte utol a teljesen elcsigázott Garzellit, amikor elkezdődött az igazi meredek. Mindketten 179 kilométert töltöttek szökésben ezen a napon, és hiába jobb hegyimenő Garzelli, a nála 11 évvel fiatalabb baszk versenyző szervezete jobban tudott regenerálódni négy kiemelt emelkedő után az ötödikre. Ahogy beérte a fiatal Nieve a vetélytársát, rögtön megtámadta, és könnyedén maga mögött is hagyta. 5 kilométernél a főmezőny hátránya 6 percre csökkent a két élen haladó, teljesen elcsigázott harcos mögött, a későbbiekben pedig rohamosan zsugorodni kezdett az előny, köszönhetően annak, hogy 4 kilométernél Scarponi támadott, amit Contador rögtön visszakontrázott, és irgalmatlan tempóban folytatta útját a csúcs felé. Scarponi támadásának célpontja azonban nem a spanyol volt, sokkal inkább Nibali, akivel éles küzdelemben voltak a dobogó második fokának kiharcolásáért. Scarpo jó úton haladt célja elérése felé, a Cápa ugyanis erőteljesen megrogyott, és a Gadret társaságában küzdő olasz pillanatok alatt jelentős előnyt harcolt ki magának vetélytársával szemben. Contador ellen persze neki sem volt esélye tartani a tempót. 2 kilométernél Nieve már teljesen a halálán volt, hátulról pedig egyre fenyegetőbben közeledett a más dimenzióban tekerő Contador, alig 1 kilométer alatt közel 3 percet dolgozott le a spanyol a szökevényekkel szembeni hátrányából. Nieve szíve azonban a helyén volt a végén, és utolsó erejét összeszedve küzdött, és végül a szinte teljesen összerogyó baszk közel hét és fél óra szenvedés után elsőként zuhant be a célba. Az ekkor 26 éves versenyző élete első nagy körversenyén, az előző évi Vueltán rögtön szakaszt tudott nyerni a Cotobello emelkedőn, élete második GT-jén pedig heroikus küzdelem után lett a Val di Fassa hőse, nem akármilyen teljesítmény! Az Euskaltel-Euskadi csapat nagy napjai voltak ezek! A második helyen a szintén fantasztikusan küzdő Garzelli érkezett meg, akinek néhány másodpercnyi előnye kitartott a célig Contadorral szemben. A veterán hegyimenő a győzelmet ugyan nem tudta megszerezni, a hegyi trikót azonban átvehette a szakasz után, teljesen megérdemelten. A harmadik helyezett Contador tovább erősítette addig is meggyőző előnyét összetettben, a negyedik helyen beérő Scarponi pedig több, mint másfél percet vert Nibalira, ezzel pedig hatalmas lépést tett a második helyezés kivívása érdekében. A szakasz nagy vesztese az előző nap hőse volt, Igor Anton közel 8 percet veszítve nem csak a dobogóról csúszott le, hanem a legjobb 10-ben sem tudott bennmaradni. Összetettben továbbra is Contador vezetett a 3 hegyi szakasz után, a második helyre 4:20 hátránnyal az ezen a napon remeklő Scarponi lépett előre, a harmadik helyen pedig Nibali tanyázott ekkor, 5:10-zel a neve mellett.
A jól megérdemelt pihenőnap után aztán egy újabb hegyi szakasszal folytatódott a verseny, azonban ez már korántsem volt olyan fárasztó, mint az előző 3 brutális szakasz. A 16. napon Zomegnan a Nevegal emelkedőre álmodott meg ugyanis egy hegyi időfutamot, amelyen mindössze 12,7 kilométerrel kellett csak megküzdenie a kizsigerelt versenyzőknek. A legjobb időt végül Alberto Contador érte el, aki királyhoz illő magabiztossággal utasította maga mögé riválisait, ezzel az Etna legyőzése után második szakaszgyőzelmét is kivívta a viadalon. Ezen a tényen csak az lepődhetett, aki nem látta, milyen szintű mészárlást rendezett a spanyol a korábbi hegyi szakaszokon. A második helyen Nibali érkezett meg 34 másodperc hátránnyal, a harmadik helyet pedig Scarponi szerezte meg, alig 4 másodperccel elmaradva a Cápától, ezzel Scarpo egy újabb fontos lépést tett a második hely megszerzéséért. A nagy hármast Rujano és Garzelli követték a negyedik és az ötödik pozícióban, ezzel a kopasz olasz magabiztosan őrizte meg a vezetését a hegyi pontversenyben. Összetettben nem hozott jelentős változásokat a szakasz, Contador magabiztosan őrizte előnyét a 4:58 hátránnyal a második helyen álló Scarponi, és az 5:45 hátrányával harmadik Nibali előtt.
Az előző hegyi szakaszok nagy viharai után aztán a következő napok csendesebben teltek. A 17. szakaszon Tiranóban Diego Ulissi győzött egy egész napos szökés után. Másnap San Pellegrino Termében ismét egy hazaérő szökés tagjai döntötték el egymás között a győzelem sorsát, ezúttal pedig Eros Capecchi volt a nap hőse.
2 nap pihenés után azonban ismét következtek a hegyek, a 19. szakaszon az 1360 méter magas Macugnaga emelkedő várta a mezőnyt. A mindössze 5,2%-os átlag meredekség azonban nem igazán ijesztett rá a menőkre, közel 20 fős boly maradt az éllovas csoportjában 6 kilométerrel a vége előtt, amikor az Astana hegyi vadásza, Paolo Tiralongo támadott. 4,5 kilométernél Rujano és Arroyo álltak az élre, amivel fokozódott az addig a megszokottnál valamivel lassabb tempó, Tiralongo előnye pedig 15 másodpercre csökkent. A Saxo Bank azonban hamar visszavette a kezdeményezést, és Richie Porte állt újra az élre. 3 kilométernél aztán ismét növekedni kezdett a szökésben lévő olasz előnye. 2,5 kilométernél Dupont és Purito Rodriguez indultak meg, akik egy rövid időre el is tudtak szakadni a mezőnytől. Másfél kilométernél azonban Contador már nem hagyta, hogy packázzanak vele, és a szökevények után vetette magát. Az utolsó kilométeren belül könnyedén utolérte előbb Puritot, majd 500 méterrel a cél előtt Tiralongót is. Úgy tűnt ekkor, hogy a spanyol harmadik szakaszát is megnyeri a versenyen, a szicíliai azonban tartani tudta a tempóját és nem szakadt le róla. A végén Contador szemmel láthatóan is erősebb volt ellenfelénél, a Nibalival szemben előnyt kiharcolni igyekvő klasszis azonban igazán nagyvonalúan nem hajrázott a győzelemért, hanem átengedte azt egykori csapattársának. A szicíliai versenyző 2010-ben a Touron rengeteget segített Contadornak a Pireneusokban, amit a Maglia Rosás ezzel a szép gesztussal hálált meg. A sok nagy csatát megélt 34 esztendős hegyisegítő ezzel pályafutása első győzelmét aratta. Tiralongo és Contador mögött végül Nibali érkezett meg a harmadik helyen, néhány másodperc előnyt kiharcolva Scarponival szemben, összetettben azonban nem hozott jelentős változásokat a szakasz, Contador maradt az élen, akit továbbra is Scarponi és Nibali követtek a dobogó második és harmadik fokán.
A 20. napon következett aztán az utolsó hegyi szakasz, amelyen a Finestre és a Sestriere emelkedők várták a versenyzőket. A Sestriere éppen 100 évvel korábban szerepelt első alkalommal a Giro útvonalában, ez adhatta az ötletet Zomegnannak, hogy újra elővegyek egy elfeledettnek hitt hágót. 6 év után tért vissza a mezőny a legendás helyszínre, 2005-ben a Finestre makadámútján minden idők egyik legizgalmasabb csatája zajlott az összetett győzelemért Rujano, Simoni, Di Luca és Savoldelli főszereplésével. Simoni és Savoldelli azóta már visszavonultak, Di Luca pedig a visszatérése óta csak kereste egykori önmagát, a korábbi hősök közül egyedül a Pici volt itt a mezőnyben. A venezuelai menő igazán szép emlékeket őrizhet a Finestréről, 6 évvel korábban itt aratta élete első szakaszgyőzelmét a Giron, és a verseny végén a viadal hegyi királyává koronázták. A Finestre lábához egy 13 főből álló szökevénysor érkezett meg Kiryenka vezetésével több, mint 10 perc előnnyel, a főmezőnyben pedig ezúttal a Liquigas diktálta a tempót, Szmyd jó szokásához híven rendesen szétszórta a sort. Rujanót persze elragadták az emlékek, és közel 40 kilométerrel a vége előtt támadott, ahogyan 6 éve is, senki nem érezte azonban szükségét annak, hogy vele tartson. A Finestre tetejére végül a szökésből elől maradt Kiryenka érkezett fel elsőként, Rujano 3:45-tel elmaradva tőle ért fel a csúcsra a második helyen, a harmadik helyen pedig a szökésből elöl maradt Carlos Alberto Betancur hódította meg a hágót, aki lefelé felzárkózott a Picihez. A Purito Rodriguez vezette főmezőny 5:20 hátrányban üldözte ekkor a három szökevényt, ahonnan 2 kilométerrel a csúcs előtt meglepő módon leszakadt Nibali. Következett a lejtmenet, ami 7 évvel korábban Savoldelli feltámadását hozta, és ezúttal is komoly szerepet játszott a végeredmény kialakulásában. A Sestriere lábánál, 6,5 kilométerrel a cél előtt a lefelé fantasztikusan teljesítő Kiryenka előnye 5 percnyire növekedett Rujano és Betancur előtt, a főmezőny pedig 6:20-ra üldözte a 3 szökevényt. A lejtmenetben Purito és Menchov szökési kísérlete okozott némi riadalmat Contador csoportjában, a spanyol ráadásul végül el is tudott lépni a főmezőnytől. 5 kilométerrel a vége előtt továbbra is 5 perc volt Kiryenka előnye a két dél-amerikai előtt, Rodriguez pedig 6:11 hátránnyal követte a három szökevényt, mögöttük pedig a lefelé meglógó Menchov küzdött. 3,5 kilométernél nem változott jelentősen a különbség, az éllovas csoportja ekkorra alig 6 fősre zsugorodott, Contador mellett csupán Gadret, Scarponi, Nibali, Kruiswijk és Kreuziger tudott megmaradni. 3 kilométernél Rujanónak végre sikerült elhagyni a nehezékét, így magabiztosan haladt a második hely felé, a magát remekül tartó Kiryenkát azonban már nem volt esélye utolérni. A szakaszt végül a Movistar fehérorosz versenyzője, Vaszilij Kiryenka nyerte meg egy epikus szökés után, aki a célvonalon áthaladva az ég felé mutatott, győzelmét ezzel a néhány nappal korábban tragikus körülmények között elhunyt csapattársának, Xavier Tondónak ajánlotta. A második helyen a 6 évvel korábbi hős, Rujano érkezett meg, aki bár nem tudta végül megnyerni a szakaszt, remek támadására igazán büszke lehet. A harmadik helyet végül Purito Rodriguez csípte el. Fantasztikus szakasz volt, méltó a 6 évvel korábbi nagy elődhöz! Scarponi a végén 18 másodpercet tudott hozni Nibalin, ezzel a verseny fináléját nagyon jó pozícióban várhatta. Contador továbbra is őrizte a Maglia Rosát, Scarponi volt a második 5:18 hátránnyal, a harmadik helyet pedig Nibali őrizte meg, 6:14 hátránnyal a neve mellett.
Már csak az utolsó időfutam volt hátra Milánóban, ami előtt az maradt az egyetlen nyitva maradt kérdés, hogy Scarponi meg tudja-e őrizni végül a második helyét Nibali előtt, 56 másodperc előnye volt Scarponak a Cápával szemben, amivel gazdálkodhatott. A szakaszt végül a Garmin egykori világbajnoka, David Millar nyerte meg Alex Rasmussen és Alberto Contador előtt. Nibali 1:18 hátránnyal a 11. helyen érkezett meg, Scarponi pedig 1:28 hátránnyal a 17. helyen gurult be a célba, így a rutinos olasz végül magabiztosan védte meg korábban kiharcolt pozícióját fiatalabb kihívójával szemben.
A 2011-es Girot így imponáló magabiztossággal nyerte meg végül Alberto Contador, aki 2008 után második alkalommal állt rajthoz a viadalon, és másodszor is csak a hátát nézhették a kihívók. 3 Tour és 1-1 Vuelta és Giro győzelme mellé így betette a zsákjába Berci a hatodik nagy diadalát is. A második helyet végül az előző évben már az összetett győzelemről álmodozó Michele Scarponi szerezte meg, aki ezzel élete legjobb eredményét érte el háromhetes körversenyen. A harmadik helyet a néhány hónappal korábban Vueltát nyerő Vincenzo Nibali csípte el, aki ezzel megismételte előző évi remek szereplését, és a címvédő Basso hiányában nagyszerűen vezette a Liquigas csapatot. A hegyi király a veterán Stefano Garzelli lett, aki 2 évvel korábbi nagyszerű sikere után, 37 esztendősen ismét felállhatott a győzelmi pódiumra Milánóban, karrierje során negyedik alkalommal. A ciklámen színű trikót pedig végül Alberto Contador vihette haza.
Az összetett végeredménye:
1. Alberto Contador Velasco (Spa) Saxo Bank Sungard 84:05:14
2. Michele Scarponi (Ita) Lampre - ISD + 6:10
3. Vincenzo Nibali (Ita) Liquigas-Cannondale + 6:56
4. John Gadret (Fra) AG2R La Mondiale + 10:04
5. Joaquím Rodríguez Oliver (Spa) Katusha Team + 11:05
6. Roman Kreuziger (Cze) Pro Team Astana + 11:28
7. José Rujano Guillen (Ven) Androni Giocattoli + 12:12
8. Denis Menchov (Rus) Geox-TMC + 12:18
9. Steven Kruijswijk (Ned) Rabobank Cycling Team 0:13:51
10. Kanstantsin Sivtsov (Blr) HTC-Highroad 0:14:10
A verseny azonban ezúttal nem ért véget a milánói dóm tövében. A Maglia Rosát imponáló magabiztossággal elhódító Contador ugyanis még a 2010-es Touron pozitív doppingtesztet produkált. A spanyol klasszis doppingügye körüli szappanopera ezután közel másfél éven keresztül zajlott, tárgyalás tárgyalást követett, amit végül a CAS döntése zárt le. Az ítélet: bűnös. A spanyol klasszist végül két évre tiltották el, amiből a 2010 augusztusa és a 2012 februárja közötti időszakot visszamenőlegesen beszámították, vagyis a zöld asztalnál elvették Contador összes győzelmét, amit ebben az időben szerzett. Közte a 2010-es Touron szerzett Mailot Jaune-t, és a 2011-es Giron kivívott Maglia Rosát. Így a Giro címvédője ma hivatalosan Michele Scarponi. A vélemények megoszlanak, hogy jogos volt-e a döntés vagy sem, annyi azonban bizonyos, hogy nagyon elrontották ezt az egészet az illetékesek. Méltatlan volt az egész eljárás Contadorral szemben, aki kegyetlenül megdolgozott karrierje második Giro győzelméért, dacára annak, hogy hivatalosan nem versenyezhetett volna. Méltatlan volt ez Andy Schleckkel szemben, aki úgy örökölte meg végül a sárga trikót, hogy alig volt esélye Contadorral szemben, a spanyol távollétében viszont könnyedén nyerte volna a viadalt. És különösen méltatlan volt ez az egész Scarponival szemben, akit úgy kiáltottak ki Giro győztesnek, hogy karrierje során egyetlen napig sem birtokolhatta a rózsaszín trikót, nem tudja, milyen érzés rózsaszínben tekerni a hegyek között, és nem tudja, milyen érzés az ereklyét átvenni a pódiumon. Schlecktől is, Scaponitól is életük talán legnagyobb élményét vették el ezzel. 2005-ben Menchov, Heras hasonló ügye után kapta meg utólag a Vuelta győzelmet, az orosz azonban több napon keresztül viselhette az amarilla trikót a versenyen, 2 évvel később pedig "saját erejéből" is a legjobb tudott lenni. A 2006-os Touron, Pereiro hosszú napokon keresztül őrizte a Mailot Jaune-t, amit végül Landis vett le róla, de az utólag győztesnek kikiáltott gallego legalább tudja, milyen érzés sárga trikóban versenyezni és a szakasz végén a pódiumon állni. Karrierje során Andy Schleck is viselhette már a sárga trikót, több alkalommal is. Scarponi viszont soha egy napot nem tölthetett el rózsaszínben. Ha 2010-ben két évre eltiltják Contadort, részemről rendben van. Ha 2010-ben felmentik Contadort, részemről az is rendben van. Olyan döntést sikerült azonban végül hozni, ami minden fél számára hátrányos, beleértve a vétlen Scarponit és Andy Schlecket is, amire egyszerűen nincsen mentség.
Győri Tamás írása nyomán...
