Henri Van Lerberghe: Flandria halállovasa

A Flandriai Körnek számos klasszikus és kultikus kiadása volt és minden bizonnyal lesz is még. Azonban a kerékpársport fejlődése és változása miatt, vélhetőleg Henri Van Lerberghe karakteréhez hasonlóval már nem találkozhatunk.

Az 1919-es Ronde győztese egyféleképp tudott versenyezni. Egyedül és teljes erőből előre! Ez volt az Ő ars poeticája, ami rendkívül népszerűvé tette a saját korában.

Henri Van Lerberghe Lichtervelde-ben született 1891. január 29-én. A versenyeken, ahol elindult javarészt az volt a taktikája, hogy a rajt pillanttában támadott, méghozzá teljes erőből. Mivel pályafutása kezdetén is független, csapat nélküli versenyzőként szerepelt, a lószolásait a rajtnál felsorakozó vetélytársainak is bejelentette. Hogy nyomatékot is adjon tervének és megfélemlítse ellenfeleit, ezt nem finomkodva tette meg, hanem fenyegetésképp. Általában azt kiabálta vetélytársainak, hogy: „ha meghaltok sem értek utol” vagy szabadabb fordításban „bele fogtok dögleni, hogy utolérjetek”. Fenyegetését beváltván a rajtzászló leereszkedésénél, vagy a rajtpisztoly eldördülésénél ő már kiállva távolodott a mezőnytől. Örült taktikája és akciói általában a szakaszok, versenyek távjának feléig működtek, ott azonban elfáradt és sokszor a verseny feladására kényszerült, mert annyira kimerült.

Öngyilkos taktikája miatt hamar megkapta a Lichterveldeni Halállovas becenevet, ami egyedi stílusa mellett arra is utalhatott, hogy nemigen fogja befejezni a versenyt, mert halálra hajszolja magát.

Azonban az akarat, a kitartás, az önbizalom és az elszántság néha napján elég volt a győzelemhez. Így volt ez 1913. július 7.-én is, egy hétfői hajnalon La Rochelle-ben. A Tour de France mezőnye Bayonne felé indult, amikor a független versenyzőket, köztük Van Lerberghe-t is a professzionális mezőny után tizenöt perccel rajtoltatták el, hogy ne legyen káosz. Van Lerberghe szokásához híven kilőtt a rajtvonal mögül és hamarosan beérte a 379 kilométeres táv megtételét takarékosan kezdő profikat. Természetesen a negyedórás hátrány leküzdése után sem állt meg és kerek negyed órával a profi mezőny és az esélyesek előtt ért be elsőként a bayonne-i célba. A történethez és az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy versenyző (Pierre Everaert), akit nem tudott leszakítani csak a végső sprintben. De az akkori esélyesekre, Tour győztesekre negyed órát vert, köztük volt Philpphe Thys, Marcell Buysse, Lucien Petit Breton, Gustave Garirgou és Odile Defraye. Azonban egy olyan verseny befejezése, mint az akkori Tour-é, nem volt lehetséges Van Lerberghe számára, még úgy sem hogy akkoriban minden szakasz között két pihenőnap volt. Az 1914-ben kitörő első világháború Van Lerberghe karrierjét is megszakította és a halállovasnak a valódi halállal kellett szembenéznie a fronton.

A háború végével Van Lerberghe 1919 tavaszán verseny és edzésrutin nélkül érkezett meg a Flandriai Körverseny rajtjához. Ezzel így volt a többi negyvenöt induló is, ám ők mégis óriási előnyben voltak Van Lerberghe-vel szemben. Történetünk hősének ugyanis nem volt kerékpárja. Teljes felszereléssel érkezett, az abroncsok át nyakán, vállán, pumpa a zsebben, de hiányzott az igazi munkaeszköz, a kerékpár. A rajtál gyülekező tömegben próbált meg Van Lerberghe magának kerékpárt keríteni és sikerült is neki egyet kölcsönöznie a verseny idejére. Ezután önbizalomtól duzzadva, és mert az 1914-es Ronde-n elért második helye miatt is feljogosítva érezte rá magát, elkezdte a szokásos módón hergelni ellenfeleit, amikor azok már ismervén Van Lerberghe stílusát kinevették. Ekkor Van Lerberghe hozzátette:” a saját házaitok előtt foglak leszakítani titeket”. (Ekkoriban amolyan belga háziverseny volt a Flandriai Kör). A rajt után a Halállovas nem támadott azonnal. A támadásával kivárt egészen a verseny nagy esélyesének Jules Van Hevel lakhelyéig és ott, Ichtegem-nél indította meg az akcióját. A többi versenyző nem követte, látván, hogy ez amolyan színjátszás a verseny esélyesével szemben és emellett ismerték hősünk versenyzési stílusát is. Ekkor körülbelül még 120 kilométer volt hátra a viadalból. Van Lerberghe azonban nem viccelt, semmi, tényleg semmi nem tudta megállítani. Hamarosan egy vasúti átkelőhöz ért, amiben egy vonat rostokolt a leeresztett sorompók között. Van Lerberghe nem állt meg, egyszerűen vállára vette a kerékpárt, átsétált a vonaton, majd a túloldalon folytatta a szökést. Amikor elfáradt és kimerült, a szerencse is mellészegődött. Az előző, 1914-es verseny győztesét, Marcel Buysse-t egy segítő várta étellel és frissítővel megpakolt zsákkal az út szélén. A már kimerült Van Lerberghe meggyőzte a Bianchi csapat emberét, hogy Buysse már nincs versenyben, ezért adja neki oda a frissítőket. (Buysse már tényleg feladta ekkora a versenyt, de hogy ennek a tudásnak birtokában lehetett-e Van Lerberghe arról megoszlanak a korabeli források). A frissítő után folytatta a szökést, ám az evergem-i velodrom előtt - ahová a befutó volt -, megszomjazott. Előnyét, magabiztos önbizalommal bőven elégségesnek ítélvén, betért az első kocsmába, ami útjába került. Ott elfogyasztott egy sört, majd miután kifejezetten jól esett neki tovább rendelgette a nedűt. A velodromból kiérkező bírák szóltak neki, hogy fejezze be a versenyt. Miután győztesen begurult a velodromba és a tiszteletkör alatt – tejesen megérdemelten - ünnepeltette magát, hazaküldte a nézőket, mondván: „Menjetek haza, félnapi előnyöm van a többiekkel szemben”. A fél nap túlzásnak bizonyult, mert 14 perc múlva feltűnt a második helyezet. A nagy esélyes Jules Van Hevel csak harmadik lett. Ez volt Henri Van Lerberghe életének győzelme, amivel bekerült a kerékpározás halhatatlanjai közé. Tovább ez volt a Ronde-n aratott legnagyobb arányú győzelem! Van Lerberghe még 1923-ig versenyzett, 1966. április 10-én hunyt el Lichtervelde-ben.

Emlékét azóta is őrzik a verseny szervezői. Minden Ronde keresztülhaladt szülőfaluján, Lichtervelde-én. 2004-ben a Ronde rajtjánál kialakítottak egy speciális vasúti kocsira emlékeztető rajtszerkezetet ahol az egész mezőny áthaladt Van Lerberghe emlékére és tiszteletére. Másik és egyszerűbben használható beceneve a lerövidített ’Ritte’ volt. Rá emlékezve és ezt a nevét felhasználva alakult meg az amerikai Ritte Bicycles kerékpárgyártó cég, akik Ritte bringákat készítenek. A Ritte Bicycles mára férfi és női csapattal is rendelkezik.

Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes