Ám ami késik nem múlik, úgyhogy ezen rövidke kis írás segítségével megpróbálunk egy kicsit a hölgyek kerékpáros életének viszontagságaira tekinteni. Kezdésként következzenek a régmúlt és a jelen nagy nevei. Nincs olyan kerékpárt kedvelő, aki ne hallott volna még a francia Jeannie Longoról. A már az ötödik X-én is túl lévő gall lédi ötször nyert Világbajnokságot, de többek között elhódított számos nagy körverseny, Olimpia, nemzeti bajnoki és egynapos klasszikus elsőséget is. Sajnos manapság egyéb dolgai miatt került a köztudatba, de csinálja utána, aki tudja. Kissé ismeretlenebb név a régmúltból Fabiana Luperini, aki zsinórban aratott három La Route de France és négy Giro Rosa sikere lévén az olaszok élő legendája. A Greenedge női szakágból 2012 végén visszavonult német Judith Arndt neve szintén sokaknak ismerősen csenghet. Szinte mindent megnyert, amit a női szakágban meglehet, ráadásul a pálya szakágban is rettegett ellenfél volt. Sokan Jens Voigt női alternatívájának tekintették. Amber Neben talán minden idők legjobb amerikai kerekeseként vonult vissza, mint ahogyan nagy ellenlábasa Kristin Armstrong is a tengerentúli sikerekért felelt.
A mai generációra tekintve mindenféleképpen meg kell említeni a briteket, közülük is elsődlegesen Emma Pooley nevét, a hollandok szupersztárját Mariana Vost, aki nem mellesleg napjaink legjobb női kerekese, illetve az olaszok kétszeres világbajnokát Tatiana Guderzot.
Ami a hölgyek versenyrendszerét illeti az hasonlóan zajlik az urakéhoz. Azzal az apró különbséggel, hogy itt a 32 legjobb alakulat egyetlen nagy kalap alatt tömörül. Ők az úgynevezett UCI kategóriás csapatok, ezen felül van még három az Amerika Tour alá illetőleg kilenc az Europe Tour alá bejegyzett gárda. Természetesen vannak kiemelkedő gárdák és szerényebb képességű keretek is. Sajnos a férfiak mezőnyéhez hasonlóan itt is szűnnek meg remek eredményeket elérő klubok. A tavalyi eredményeket figyelembe véve érdemes lesz idén is figyelni az Orica-AIS (Emma Johansson), a Rabo Liv (Mariane Vos), a Spezialized-Lululemon (Evelyn Stevens), a Hitec Products (Elisa Longo Borghini) valamint a Wiggle-Honda (Giorgia Bronzini) csapataira.
Ami a 2013-as világkupát illeti, nos Emma Johansson (Orica-AIS) toronymagasan nyerte azt (mintahogyan idén is ő áll az élen) a holland Mariane Vost (Rabo-Liv) és Eleonora Van Dijket (Boels-Dolmans) maga mögé utasítva. A versenyek természetesen ugyanúgy vannak kategorizálva, mint a másik nemnél, azzal a különbséggel, hogy jóval kevesebb magasan jegyzett viadaluk van és, hogy nincsen külön kiemelt kategória. Az idei év versenyprogramjából érdemes megemlíteni a Tour of Quatar, a Tour of Chongming Island (Chn), az Emakunin Euskal Bira (Esp), a Giro del Trentino (Ita), a Thüringier Rundfahrt (Ger), és az európai kiemelt egynapos viadalokat.
Ezen felül az év két meghatározó eseménye a női Giro d’ Italia a Giro Rosa (10 szakasz) és a Tournak megfelelő, La Route de France (9 szakasz) viadal. A Giro a nagyobb név, pláne úgy, hogy 2011-ben a Francia versenyt meg sem rendezték. Az olasz körverseny legutolsó kiírását Mara Abott (UnitedHealthcare) nyerte, Mariane Vos (Rabo-Liv) és Claudia Hausler (Giant-Shimano) előtt.
Természetesen a mezőnyben számos olyan hölgy van, akiknek a neve nem elsősorban sportbéli teljesítményük, mint inkább szépségük gyanánt került be a köztudatba. A legnagyobb nevek e téren, Liz Hatch (kérdéses 2013-asszereplése) illetve Veronica Andreasson kisasszonyok. Hatch azért próbál maradandót alkotni az aszfalton is, azonban egy néhány éve történt súlyos bukás következtében eléggé visszaesett a teljesítménye. A szépségek között mindenféleképpen meg szokták még említeni a svéd szöszit Emilia Fahlint (Wiggle-Honda) valamint az olasz bajnok Dalia Muccioli (Astana-BePink) nevét is.
A női elit mezőnyben jelenleg két magyar lány nevét találjuk meg. A spanyol Bizkaia-Durango színeiben teker majd Kormos Veronika Anna, míg az argentin Pratomagno csapatánál van bejegyezve Kenyó Anita Rita neve.
Fotók: közösségi média
