Inigo Cuesta a mezőny napszámosa I. rész

Volt valamikor egy versenyző, akinek a nevével a lehető legritkábban találkozhattunk a győztesek között, legendás teherbírása és példamutató akaratereje miatt azonban így is szinte mindenkinek a tiszteletét kivívta a mezőnyben hosszú pályafutása alatt.

Egykori versenyzőtársai szinte kivétel nélkül elismeréssel emlékeztek meg róla visszavonulása után, a felé áradó szeretetet, pedig egyrészt szerethető személyiségének, másrészt a mindig odaadó csapatmunkájának köszönheti. Iñigo Cuesta Lopez de Castro nem az a versenyző volt, akinek a pályafutását az imponáló eredményei alapján kellene megítélnünk, bőven elég, ha az egykori kapitányai tisztában vannak azzal, hány győzelmet köszönhetnek a hátuk mögött mindig precízen dolgozó gépezetnek, amelynek Cuesta megkerülhetetlen alapembere volt hosszú éveken keresztül, bármerre is sodorta az élet. A baszk menő 8 csapatban fordult meg 1994 és 2010 íródó pályafutása során, és ez idő alatt megszakítás nélkül 17 alkalommal indulhatott el a Vueltán, ami egyedülálló teljesítmény, és Txente Garcia visszavonulása miatt jó eséllyel hosszú éveken keresztül megdönthetetlen rekord is marad. Emellett részt vehetett 7 Touron és 2 Giron is, ami mellett szintén nem lehet szó nélkül elmenni. Igor Gonzalez de Galdeano, Alex Zülle, Laurent Jalabert, Abraham Olano, Luis Perez, Ivan Basso vagy Carlos Sastre csak néhány név azok közül, akiket az évek során Cuesta a magas hágók között segíthetett a nagy körversenyeken, nem is akárhogyan. 2010-ben, élete utolsó Vueltáján a címvédő Alejandro Valverde kényszerű távolléte miatt a szervezők a burgosinak adták az 1-es rajtszámot, ezzel fejezve ki tiszteletüket és elismerésüket a hangyaszorgalmú baszk segítő előtt, amire a veterán hegyimenő kétségkívül rá is szolgált. 18 év a profi mezőnyben szinte egyedülálló, és Iñigo Cuesta pályája a tökéletes példája annak, hogy valaki kiemelkedő tehetség híján, pusztán csak szorgalommal és odaadással is igen mély nyomot tud hagyni maga után, ha megfelelő alázattal vág neki a versenyeknek.

Euskadi (1994-1995)

A burgosi születésű, de baszk felmenőkkel rendelkező versenyző 1994-ben debütált a profi mezőnyben az Euskadi csapat színeiben, éppen abban az évben, amikor a baszk nemzeti vállalkozás megkezdte működését. Élete első szezonjában nagyszerű teljesítménnyel debütált a Vueltán, összetettben a 15. helyen zárt, és ezzel rögtön magára irányította a közvélemény, és a komolyabb csapatok figyelmét is. A következő szezonban is remekül szerepelt a fiatal baszk, a Vueltát ugyan egy bukás miatt nem tudta befejezni, az Asztúriai Körversenyen azonban tartani tudta a tempót a legjobbakkal is, és végül a második helyen zárt összetettben, megelőzve többek között a legendás Miguel Induraint is. Az Euskadi istálló ekkoriban még csak egy regionális szinten, minimális költségvetésből működő társaság volt, akik ugyan számtalan, később igen szép pályafutást befutó fiatal baszk tehetséget karoltak fel és indítottak el a pályán, de az anyagi lehetőségeik behatároltsága miatt egy bizonyos szint után nem tudták már garantálni versenyzőik megfelelő fejlődését. Amikor 1996-ban Manolo Saiz szerződést kínált a fiatal tehetségnek, egyértelmű volt, hogy Cuestának a szakmai előmenetele érdekében csatlakoznia kell az akkoriban a fénykorát élő ONCE csapatához. A baszk kiscsapatnál eltöltött tanulóévek után Cuesta szintet lépett, és a korszak egyik legerősebb istállójához került.

ONCE (1996-2000)

Manolo Saiz csapata teljesen más szintet képviselt ekkoriban, mint a komolyabb szponzorok hiányában szinte csak amatőr szinten működő baszk istálló. Olyan korszakalkotó egyéniségek versenyeztek az ONCE színeiben akkor, amikor Cuesta csatlakozott a csapathoz, mint Melchior Mauri, Alex Zülle, Laurent Jalabert, vagy a későbbiekben Abraham Olano és Alex Zülle. Ez a váltás természetesen maga után vonta azt, hogy a korábbi csapatában kiemelt versenyzőként kezelt tehetség jóval kisebb figyelmet kapott a média részéről, és egy lett a sok nagyszerű tehetség közül egy olyan csapatban, ahol mindig csak a legjobb eredmény volt az elfogadható szint. Cuesta erejét mutatja azonban, hogy 1996-ban és 1997-ben egyaránt helyet kapott a Vuelta-csapatban, és hegyi segítőként mindkét évben tevékenyen részt vállalt abban, hogy a legendás svájci Alex Zülle meg tudja nyerni a verseny összetettjét és az ezért járó amarilla trikót. 1996-ban ráadásul Cuesta debütálhatott a Touron is Jalabert segítőjeként, ami fényesen bizonyítja, hogy megállta a helyét az akkori mezőny egyik legerősebb csapatában is. Pályafutása egyik legnagyobb sikerét 1998-ban aratta, amikor megnyerte a Vuelta Pais Vascot, hol máshol szerezte volna élete első nagy győzelmét, mint éppen Baszkföldön, hazája körversenyén. 2000-ben, az utolsó Oncés évében ráadásul szakaszt tudott nyerni a Dauphine Liberé versenyen is, és ekkoriban már a legígéretesebb hegyimenők között emlegették, akinek érdemes lenne kipróbálnia magát kapitányként egy másik csapatban is. 5 sikerekben gazdag szezon után, rengeteg tapasztalattal a háta mögött Cuesta tehát búcsút intett Manolo Saiznak, és egy feltörekvő francia csapathoz szerződött, hogy első számú emberként vághasson neki a nagy körversenyeknek.

Cofidis (2001-2004)

A Cofidis ugyan az ONCE csapathoz képest valamivel alacsonyabb szintet képviselt ekkoriban, de eredményeiket tekintve inkább a mezőny első felében tanyázott a csapat, és nagyszerű sikereket értek el azokban az években, amikor a baszk versenyző a gárda tagja volt. Egy alapvetően francia identitású, de nagyszerű légiósokat foglalkoztató nemzetközi csapatról beszélhetünk, a franciák közül David Moncoutié, Laurent Gané, Philippe Gaumont, Cédric Vasseur, Christophe Rinero, Médéric Clain vagy John Gadret, a légiósok részéről pedig többek között David Millar, Dimitrij Fofonov, Nico Mattan, Massimiliano Lelli, Guido Trentin, Janek Tombak, Bingen Fernandez, Luis Perez, vagy éppen a tragikusan fiatalon elhunyt Andrej Kiviljev fémjelezték a társaságot. 4 szezon alatt, amit Cuesta a francia csapatban eltöltött, 4 Vuelta és 3 Tour szereplést mondhat magáénak, és ehhez az időszakához fűződik élete legjobb Vuelta eredménye is, amikor 2001-ben összetettben a 13. helyet szerezte meg végül hazája körversenyén. Az ígéretes indulás után azonban a következő évek nem voltak túlságosan sikeresek. A francia kaland bíztatóan indult, de végül sajnos kudarccal záródott, az idegen csapatban idegenként kezelt kerekes kapitányként csődöt mondott, és nem tudott felnőni a rá rótt feladathoz.

Folytatjuk….

Győri Tamás írása nyomán.

Fotó: Flickr via Photo Pin – a szabad felhasználású és szerkeszthető képek gyűjteménye, illetve közösségi média

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes