Írországi kalandok, avagy a nagy Giro cikk

Az Ír-sziget rózsaszínbe öltözött, az Ír-sziget izzik, az Ír-sziget csak a Giro d’Italia rajtjára vár. 

A szezon első harmadának lezárása okán már éppen itt volt az ideje, hogy elkezdődjön az év első háromhetes körversenye, a Giro d’Italia. Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, a Giro a legszebb a három nagy közül. Persze erről a vélemények azonnal megoszlanak, hisz ki a Tourt, ki pedig a Vueltát favorizálja. „Jump into Ireland” – szól az ír turisztikai minisztérium jelmondata, amely egy mitikus utazásra invitál a csodálatos természeti adottságokkal megáldott Ír-szigetre, amelyet aztán Olaszországba visszatérve a kerékpár hagyományai, valamint a harmadik hét kultikus emelkedői varázsolnak félelmetessé. Fantasztikus három hét elé nézünk.

A belfasti rajt manapság már nem mondható meglepőnek, a modernkori Giro sok helyen megfordult már Európában. A teljesség igénye nélkül: Herning, Athén, Amszterdam, Seraing, Charleroi, Strassbourg. Az első szakasz egy csapatidőfutam lesz Belfastban. A rajt a Titanic-negyedben lesz, ahol a tragikus sorsú hajót, a negyed névadóját építették. A célba Belfast főterén érkeznek majd meg a csapatok, a táv nem egész 22 kilométer. A további két szigetországi szakasz érinti még Armagh-ot és Dublint, előbbit rajt- utóbbit célállomásként. A Tour de France pavés szakaszának közhelye fogja jellemezni az ír szakaszokat, azaz itt nem lehet megnyerni a Girót, csak elveszteni. Emlékezhetünk a hektikus 2010-es Olasz Kör elejére, amikor Hollandiában sok esés tarkította a versenyt. Éppúgy mint tavaly, az időjárás az idei Girón is kulcsszerepet kaphat. Az eső és szél tépázta ír tájakon, a keskeny utak szűk kanyarjaiban számottevő előnyt nem lehet szerezni, de egy kisebb figyelemkihagyás, bukás akár végzetes is lehet az összetett szempontjából. A hosszú transzfer miatt már az első hétfőn szünnap következik, majd a Giro visszatér szülőhazájába. A negyedik szakasz még mindig a pihenésre szánt 112 kilométerével nem fog különösebb izgalmakat hozni, nagyrészt egy 10 kilométeres körpályán fognak versenyezni Bariban. Ellenben a másnapi szakasszal, ahol a mezőny 200 kilométert teljesít majd, az etap végén egy nyolc kilométeres kaptatóval Vigiannóba. Ezen és a következő 247 kilométeres, szintén hegyi befutós szakaszon a Montecassinóra már nem lehet bujkálni, taktikázni, akik szeretnének a top tízben lenni, azoknak itt már mutatniuk kell valamit. Az első hegyek után egy újabb sík szakasz következik, 214 kilométer tekerés után érkeznek meg Folignóba. Az első olasz hétvégén mindkét nap hegyi befutó vár a mezőnyre. Szombaton Montecopiolóba kerekeznek fel, és aznap, május 17-én elkezdődik Marco Pantani emlékének felidézése. Az utolsó előtti hegy, a Cippo di Carpegna Pantani kedvenc edzőhegye volt. Másnap Sestolába lesz hegyibefutó ismét 1200 méter fölött. Az első olaszországi hétvégét tehát mindenképp érdemes a képernyők előtt tölteni. Az első hét remek lehetőséget ad a versenyzőknek, hogy a rózsaszín trikóért versenyezzenek. Az összetett menőknek éppúgy meglesz a lehetősége, mint a sprintereknek és azoknak a hegyi menőknek, segítőknek, szökevényspecialistáknak, szakaszvadászoknak, akinek még az első héten kötetlenebb a szerepük.

A hétfői pihenőnapot ismét egy sík szakasz követi, majd szerdán a hosszú egyenkénti időfutam előtt jön a 2014-es Giro leghosszabb szakasza a maga 249 kilométerével. Itt az esélyesek pihenni fognak a másnapi, döntő jelentőségű krono előtt, minden bizonnyal ezt a szakaszt egy szökevény fogja megnyerni. Az ITT csütörtökön 42 kilométernyi megpróbáltatás elé állítja a versenyzőket. Nem teljesen sík a terep, sikerült a szervezőknek becsempészni egy hegyet az elejére és két kisebb dombocskát az időfutam végére. Ezen a szakaszon nagy valószínűség szerint gazdát cserél a Maglia Rosa. A második hét erőpróbái közben jön egy rövidebb és sík szakasz Fossano és Rivarolo Cavanese között a már-már rövidnek mondható 154 kilométerével. Az újabb hétvége szintén hegyi befutókat hoz. Szombaton egy komolyabb hegyi szakasz ér majd véget az Oropán. Itt nyert Pantani 1999-ben, miután leesett a lánca a hegy lábánál, utána 49 embert előzött le a célig. Vasárnap több mint 200 kilométer síkon megtett kerékpározás után érkeznek majd a Plan di Montecampione lábához (Pantani itt biztosította be 1998-as Giro győzelmét Tonkovval szemben), hogy a hegy közel 20 kilométeres lankája után kapjon a mezőny még egy pihenőnapot a nagyon keményre sikerült harmadik és egyben záró hét előtt. A második héten talán nem lesz annyi olyan szakasz ahol az összetett menőknek figyelniük kell, és már kialakul az is hogy kinek hol a helye a mezőnyben. A rendkívül nehéz harmadik hét miatt lesznek, akik még itt is tartalékolják az erőt az utolsó, mindent eldöntő hétre.

Egyből kedden következik az utolsó hét egyik királyetapja Gavia, Stelvio, Val Martello, mindez 140 kilométeren belül. A 2500 méter feletti csúcsokon biztos, hogy hó lesz. A kérdésre, hogy hol, az úton vagy az út mentén az időjárás ad majd választ május végén. Tavaly egy hasonló szakaszt kellett lefújni a hó miatt. Szerdán egy – az utolsó héthez képest – felüdülést nyújtó szakasz következik. Azonban a kis dombocskák között lesz egy igen nehéz a Muro di Ca' del Poggio. A rövid, de nagyon meredek (átlag 12% max: 18%) dombon figyelni kell az összetettre hajtóknak. A táv sem mondható elhanyagolhatónak, 204 kilométert kell letudni, hogy a célvonalig elérjenek a versenyzők Ez a hetedik és egyben utolsó szakasz a 2014-es Giron ami 200 kilométer felett lesz. Másnap visszatérnek a hegyek közé Passo San Pellegrino és a Passo del Redebus után hegyi befutó következik a Rifugio di Panarotta-ra. Majd pénteken hegyi időfutam következik a Monte Grappára. A 26,8 kilométeres hegyi kronón nagy különbségeket lehet majd kialakítani. Ez a hegyi időfutam döntő jelentőséggel bír majd az összetett szempontjából. Az igazság versenyén, egyedül, segítők nélkül a hegy és önmaguk ellen érkezik el a verseny összetett esélyeseinek utolsó előtti és sorsdöntő küzdelme. A hegy maga 19 kilométer hosszú és átlag 8%-os meredekséggel bír, de addig is le kell küzdeni egy 7 kilométer körüli sík szakaszt, hogy a hegy lábához elérkezzenek a versenyzők. Aki csak egy kicsit is eltaktikázza az erőbeosztás, az itt nagyon súlyos perceket kaphat. A Grappa tetején minden bizonnyal meg fognak emlékezni az I. világháború áldozataira, a 100 éves évforduló alkalmából megy erre az útvonal, ugyanis egy világháborús emlékmű található a hegy tetején. Akiknek még ez sem volt elég a jóból, szombaton újra megnézhetnek egy királyetapot a Passo del Pura és a Sella Razzo legyőzése után, idén újra felmennek a rettegett Monte Zoncolan-ra. A Maglia Rosa viselőjének itt két választása lesz, védekezni és megnyerni a Giro-t, vagy ha olyan erőben van támadni és megkoronázni a három hetes teljesítményt. A győztes végső személye itt fog eldőlni, akármennyi előnnyel érkezik ide az összetett első, ezen a szakaszon –ahol pár kilométer alatt perceket kaphat - túl kell lennie, így vagy úgy. Az utolsó szakasz Triesztben fog véget érni, a város Olaszországhoz való visszacsatolásának 60. évfordulójából.

A Giron mindig történik valami nem várt meglepetés. Előzetesen átnézve a rajtlistát talán két név van, akik kiemelkednek a többiek közül. Az egyikőjük Nairo Quintana a Movistar kerekese, hisz a kolumbiai vérbeli, vagy ha szebben akarjuk kifejezni magunkat egy született hegyimenő. Tisztában vagyunk a kvalitásaival és tudjuk, hogy hamarosan meg kell, hogy nyerje élete első háromhetes körversenyét. De, miért ne nyerhetné meg azt éppen most? Emlékezhetünk rá, hogy tavaly pályafutása első Tour de France-án azonnal a dobogó második fokára állhatott. Ráadásul megnyerte a hegyi trikót és a legjobb fiatalok összevetésében sem talált legyőzőre. Kell-e ennél jobb ajánlólevél egy nagy körversenyhez. A Giro utolsó hete nagyon kemény lesz, de kinek feküdhetnének jobban a nehéz kaptatók, mint egy kolumbiai hegyimenőnek. Csapata a Movistar ráadásul erős támogatással küldi harcba, hisz Jonathan Castroviejo és Adriano Malori kettőse tipikusan az a duó, amely akár órákig tudja vinni a tempót a kapitánya előtt. Nairo legnagyobb hátránya az időfutam. Nem tud kronót menni és ezen csak a hegyekben összeszedett másodperceivel kozmetikázhat. Az emelkedőkön az az Igor Anton lesz az első számú segítője, aki néhány éve már meghódította a legendás Monte Zoncolant. Egy biztos; a hegyekben Nairo Quintana előzetesen a legerősebb.

Első számú kihívója az egyöntetű vélemények alapján Joaquim „Purito” Rodriguez lehet. 2012-ben Purito csak az utolsó időfutamon veszítette el a Maglia Rosát, ráadásul mindössze 16 másodperccel, ami mind a mai napig fájó sebe a pályafutásának. Megspékelve ezt abban az évben még a Vueltat is elbukta. 2013-ban a Tour de France alkalmával ellenben zseniálisan versenyezve szerezte meg a pódium harmadik fokát. Jóval tapasztaltabb, mint Quintana, amely legfőképpen a harmadik héten nagyon sokat jelenthet. A rövidebb hegyek jobban fekszenek neki, de a hosszabb meredekeken sem emlékezhetünk olyanra, hogy Nairo komoly időelőnyt szerezve szakította volna le. Nagyon izgalmasnak ígérkezik majd, ha esetleg úgy alakul, hogy kettőjük között dönt az időfutam, hisz egyikőjük sem túlságosan jó egyenkénti menő.

Quintana és Purito mögött a dobogó harmadik fokáért is hatalmas küzdelem várható. Domenico Pozzovivo, Rigoberto Uran, Cadel Evans, Daniel Martin, Rafal Majka, Przemyslaw Niemiec és Ivan Basso lehetnek a kandidánsok.

Első gondolatra talán a kicsi Domenico Pozzovivo lehet olyan formában, hogy esélye lehessen élete első dobogójára. Időfutamban Ő is ugyanolyan gyenge mint a társai ellenben a hegyeken pont, hogy olyan szívós. Bár a francia csapat számára kifejezetten fontos lesz a nyitó csapatkronó, amelyben általában korántsem olyan jók. Pozzovivo tavaly tizedik lett a Giron és hatodik a Vueltan, ami azt hiszem megfelelő ajánlólevél. És akkor nem beszéltünk még az összetettbeli második helyéről a Giro del Trentinon valamint a Liege-Bastogne-Liege alkalmával bemutatott erőfitogtatásáról. Megkapta maga mellé azt az Alexis Vuillermoz-t, aki valami egészen elképesztő munkát végzett Carlos Betancur-ért a Párizs-Nizza alkalmával.

2013-ban a most a Tour de France-ra gyúró Vincenzo Nibali mögött Rigoberto Uran és Cadel Evans kettőse végzett a dobogó második illetőleg harmadik fokán. Mindketten jó formában érkezve nagy névként indulnak a Giro d’Italian. Uran a Romandiai Körversenyen, míg Evans a Giro del’ Trentino alkalmával szerepelt bíztatóan. A kondíciójuk 100 %-osnak tűnik, ám nagyon fontos, hogy kitartsanak az utolsó héten is.

Természetesen a Daniel Martin, Rafal Majka és Przemyslaw Niemiec alkotta triónak is meg van arra az esélye, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson. A három versenyző nagyrészt hasonló kvalitásokkal bír, habár Dan Martin esetében sokan megkérdőjelezik a nagy hegyek túlélését. Ha az ír fiú esetleg nyerne egy szakaszt, akkor Ő is elmondhatná, hogy mindhárom nagy körversenyről rendelkezik etapgyőzelemmel. Majka a legjobb hegyimenő közöttük, míg Niemiec a legkitartóbb, akinek az idei teljesítményét elnézve, akár még arra is lehet sansza, hogy a legjobb ötben zárjon.

Ivan Basso a legnagyobb kérdőjel. Basso képes arra, hogy megfelelően időzítse a formáját. Idén ellenben eddig elég gyengén muzsikált, ám még egy Top 10-es eredmény utoljára benne lehet.

Érdekes és egyben üde színfoltjai lehetnek a versenynek Michele Scarponi és Fabio Aru. Az Astana kettőse képes lehet arra, hogy egymást támogatva vezessék el önönmagukat a legjobb tíz közelébe. Kérdés, hogy az idősebb tanítja a fiatalabbat vagy a fiatal pátyolgatja az öreget?

Nem szabad leírnia a kolumbiai Fabio Duarte-t sem. Az elmúlt időszakban remekül versenyzett ráadásul a tavalyi Giron is mutogatta az oroszlánkörmeit. Julian Arredondo pedig az Ardennek-i klasszikusokon bizonyította remek formáját.

Rajtuk kívül még érdemes megemlíteni Ryder Hesjedal, Robert Kiserlovski, Franco Pellizotti, Pierre Rolland, Ivan Santaromita, Nicolas Roche, Wilco Kelderman és Steven Kruijswijk neveit.

Jó lehet még a hegyekben a hegyi összetett címvédője Stefano Pirazzi, Mikel Landa illetőleg az egyik legalulértékeltebb olasz fiatal Diego Rosa is.

A sprinterek tekintetében egyértelműen Marcel Kittel a legnagyobb favorit, azonban Elia Viviani-t az elmúlt hetekben mutatott formája alapján cseppet sem szabad leírni. Sőt egy olasz hol máshol kaparjon, ha nem a hazájában. Pláne úgy, hogy Viviani jobban bírja a hegyeket is, mint német vetélytársa, bár a 2., 3., 4., 7., 10., 13., 17. és 21. szakaszon megszerezhető 50 pont kicsit megváltoztatja ezt a fajta képet.

A hazaiak sokat várnak Giacomo Nizzolo-tól is, akinek a formája egyelőre talány. Jó lehet még a sprinthajrákban Nacer Bouhanni, Michael Matthews, Ben Swift, Fran Ventoso, Roberto Ferrari, Manuel Belletti, Enrico Battaglin és persze a két veterán Francesco Chicchi és Alessandro Petacchi.

Titkos favorit a fiatal kolumbiai Edwin Avila.

…és, hogy lesz-e eső Írországban?

"Ha látod ott azokat a hegyeket, akkor esni fog. Ha nem, akkor esik."  

Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye + közösségi média

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes