Ismerjük meg a Borghini testvéreket

Elisa és Paolo Longo Borghini története…

A kerékpársport nagyon nehéz és kemény szakma. Nem véletlen hogy minden szélárnyékot és minden kis rövidítést megpróbálnak kihasználni a versenyzők, csak azért, hogy erejükkel spórolhassanak. Amikor az erő kezd elfogyni a lábakból akkor a mentális erőnlét kerül előtérbe, ilyenkor jön a zsebben hordott cumi, kép a családról, egy gyűrű az ujjon amiket győzelem esetén lehet és kell is mutogatni a célban. Sokaknál ott vannak ezek, de a végén csak a győztes emelheti a magasban a családi relikviáit. Ám a családi relikviáknál van egy jobb és jóval hasznosabb módja, hogy szeretteink velünk legyenek a nehéz versenyhelyzetekben; ha ott tekernek mellettünk a mezőnyben, esetleg ha a nyomukban járunk, mint gyermekük vagy testvérük. Egy olasz kerékpáros testvérpár története következik, akik soha nem tekerhetnek együtt versenyen a mezőnyben, noha egy napon születtek.

Elisa és Paolo Longo Borghini is december 10-én született, de mégsem ikrek. Paolo 1980-ban, míg Elisa 1991-ben látta meg a napvilágot. Igazi sportcsaládba érkezetek, édesanyjuk Guidina Dal Sasso sízőként, többszörös olasz bajnok, aki megfordult jó pár téli olimpián is. Édesapjuk Ferdinando Longo Borghini szintén a téli sportokkal foglalatoskodott, mint edző. Mindkét szülőnek húsz éves professzionális sportpályafutás van a háta mögött. A sport szeretettét átörökítették gyermekeiknek is, akiknek szabad választást biztosítottak sportolói karrierjükhöz és nem ragaszkodtak, hogy a családi hagyományt továbbvigyék és a téli sportokat válasszák. A szülök, nyaranta sokat kerékpároztak, hogy formájukat és erőnlétüket fenntartsák, elmondásuk szerint a családjuk az egy mindenkiért, mindenki egyért alapon működik, akármiről is legyen szó. Így nem meglepő, hogy az edző édesapa foglalkozott a kisgyermek Paoloval (22 éves koráig ő volt az edzője), akinek az első nemzetközi eredménye az amatőrként 2001-ben a Trophée des Alpes de la Mer versenyen elért harmadik helye volt. Paolo 2004-ben lett profi kerékpáros a Vini Caldirola csapatában, majd a Dél-afrikai Barloworldhöz került egy évre, ahová egy rövid olasz kitérőt követően (Ceramica Flaminia-Bossini Docce) visszatért még további két esztendőre. Ekkor, 2007-ben indult el az első háromhetes körversenyén a Tour de France-on, amit a 124. helyen zárt. Azóta hat nagy körön vett részt, amiből ötöt be is fejezett. A Barloworld megszűnése után egy évet az ISD-NERI csapatánál töltött, azóta pedig a Liquigas-Cannondale és utódcsapataiban versenyez. Élete egyetlen győzelmét a GP Nobili Rubinetterie viadalon aratta. Tavaly teljesítette élete első „dupláját”, mind a Girón, mind a Vuletán rajhoz állhatott és mindkét nagy kört be is fejezte, előbbit a 67., míg utóbbit a 86. pozícióban. A nagy körök mellett tizenhatszor indult el különböző klasszikus az úgynevezett „monument” versenyeken, amiből tízszer célba is ért. Legjobb helyezése egy 46. hely a Milano-SanRemoról.

Paolo tizenegy éves volt, amikor megszületett kishúga Elisa. Elisa professzionális pályafutását pár évvel fiatalabban kezdte, mint bátyja. 2006-ban tizenöt évesen harmadik lett az olasz korosztályos bajnokságon. 2011-ben, mindössze húsz évesen igazolta le a Top Girls-Fassa Bortolo csapata, amit azzal hálált meg, hogy elkezdte szállítani számukra a szebbnél szebb eredményeket. Első profi évében Elisa a korához képest az igen előkelő ötödik helyen végzett az Omloop Het Nieuwsblad versenyen.  Az U23-as Európa Bajnokságon, pedig mind az országúti, mind az egyén időfutamban befért az első tíz közé. 2012-ben eligazolt a norvég Hitec Products gárdájához, ahol már kilenc dobogós helyet szerzett, köztük első győzelmét a Thuringier Rundfahrt ötödik szakaszán. Még ebben az évben bronzérmet nyert a női világbajnokság elit mezőnyversenyén, Marianne Vos és Rachel Neylan mögött. 2013-ban még tovább fejlődött, a még mindig csak huszonkettő éves tehetség; összesen tíz dobogós helyezéséből már két győzelmee (Trofeo Alfredo Binda és Emakumeen Euskal Bira 4. szakasz) is futotta. Ezek mellett remekelt a Fleche Wallonne-on (2. hely) és a Ronde van Vlaanderenen (4. hely). A Giro Rosán pedig a verseny legjobb fiataljának járó fehér trikót szerezte meg. A hazai rendezésű világbajnokságon Firenzében a nyolcadik helyet tudta megkaparintani. Ebben a „rosszabb” szereplésben szerepet játszhatott az Olasz bajnokságon történt súlyos esése is, amikor 3 kilométerrel a vége előtt egy korlátnak csapódott. 2013-ban a Giro della Toscananán ő is csatlakozott a sztrájkoló versenyzőkhöz, akik tiltakozásul a rossz körülmények ellen nem indultak el az utolsó szakaszon. A szervezők ugyanis nem tudták biztosítani a pálya autós forgalom előli elzárását, noha a viadal éppen azért jött létre, mert a szervező testvére egy elkerülhető autóbalesetben vesztette életét. Az egyik szakaszon például olyan erős autós forgalom alakul ki a szökevények és az őket üldöző mezőny között, hogy a 2012-es évben neutralizálni kellett az utolsó etap befutóját, mivel azt az autós forgalomban kellett volna megtenni. A verseny szervezője Brunello Fanini jogi lépéseket tett, de a bíróság decemberben felmentette a sztrájkoló kerékpárosokat. 

2014-ben érdemes lesz figyelni a fiatalabb Longo Borghini testvérre, míg bátyját Peter Sagan és Moreno Moser segítőjeként láthatjuk majd viszont. Ha tehetik Paulo és Elisa mind a mai napig együtt edzenek.

Fotók: Hivatalos csapatfotók

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes