Az első hét győztese egyértelműen az Orica-Greenedge csapata, a kilenc szakaszból hármat ők nyertek és nyolc napig viselhették a Maglia Rosa-t. A fennmaradó szakaszokon három versenyző osztozott, Kittel, Bouhanni, és Ulissi. Mindhárman már duplázóknak számítanak és a versenyt betegség miatt feladó Kittelen kívül a másik két versenyzőnek jó esélye van a triplázásra is. Négy csapat versenyzői osztoztak szakaszgyőzelmeken, a folytatásban a többi tizenhét csapatnak iparkodnia kell, mert fogynak a lehetőségek.
Az első hét vesztesei közül a Girot már első nap feladó, a versenyből pár kilométert letekerő ír Dan Martin talán a legszerencsétlenebb, aki hazai pályán, dobogó esélyeként gördült le a belfasti rámpáról. Őt követte Joaquim Rodriguez, aki három törött csonttal fejezte be az Olasz Kört idő előtt. A Katusha további két versenyzőt vesztett el, Vicioso combcsontja három helyen tört el.
Az összetett versenyben erős az AG2R csapata, taktikájuk is működött a hegyi szakaszokon. Kapitányuk, Pozzovivo egyedüliként tudott jelentős időt hozni Evanson a hegyekben. A hegyi szakaszokon nagy várakozás volt és a végső győzelemre esélyesek nem vagy még alig mutattak valamit. Két időfutam van hátra és az utolsó előtti szakaszon vár rájuk a Zoncolan, így még spórolnak az erővel. A pontverseny átszabása és az új szabályok miatt az összetett esélyesek nem tudnak beleszólni a piros trikóért folyó harcba. Még négy sprinter verseng a mezért Nacer Bouhanni (166 pont), Giacomo Nizzolo (150 pont), Ella Viviani (139 pont) és Roberto Ferrari (121 pont). Négy szakasz vár még rájuk ahol főszereplők lehetnek. A hegyi trikót jelenleg Julian Arredondo viseli. Még teljesen nyílt ez a külön verseny, rengeteg hegy vár még a mezőnyre. Meg kell említeni a Team Colombia csapatát, akik eddig minden szakaszon adtak embert a szökésbe, a neutralizált Bari szakaszt kivéve, ahol közös megegyezésre nem versenyeztek csak az utolsó nyolc kilométeren.
85 éve a 17. Giro d’Italia ezen a napon rajtol el Rómából. Ez volt a második alkalom, hogy a verseny nem Milánóból indult. Ez volt az első Giro, ami Nápolytól délre is elhaladt, rengeteg nehézséget okozva a versenyzőknek a rendkívül rossz utak miatt.
80 éve a 22. Giro d’Italia ezen a napon rajtol el Milánóból. Egy nagyon furcsa és minden bizonnyal üzleti döntés vezetett ahhoz, hogy az összetett versenyt Learco Guerra nyerje meg. A Firenze-Bologna szakaszon a versenyben vezető Learco Guerra a hegyek után úgy érezte, már annyira le van szakadva, hogy túl sok időt veszített és az összetett versenyben nem fog tudni győzni. Megelégelvén a szenvedést a verseny feladás mellett döntött és beült a csapat kocsijába, ami tovább vitte a cél felé, mert csapatársait kísérte. Hamarosan összetalálkoztak a versenyigazgató kocsijával, aki meglátván, hogy az olaszok kedvence bent ül és feladta a versenyt, elkezdte győzködni, hogy folytassa a Giro-t. Mivel a kor legnépszerűbb olasz versenyzőjéről volt szó, az újság eladásait nagyban befolyásolta, hogy Guerra versenyben volt-e vagy sem? Miután Guerra-t meggyőzték, hogy nem kap büntetést ha folytatja a versenyt, az olasz kiszállt a kocsiból és újra versenybe állt. A szakaszon több mint öt percet kapott a győztestől és elveszette a Maglia Rosa-t. A következő szakaszon, ami időfutam volt visszaszerezte a rózsaszín mezt és a verseny végéig megtartotta azt, 51 másodperccel a második Camusso előtt, aki Bolognában megverte a kocsiban utazó Guerra-t. Nem tudni hány kilométert tett meg utazva az 1934-es Giro győztese, de a vélemények egyértelműen Camusso Giro győzelme mellett foglalnak állást azóta is. Az 1934-es Giro utolsó szakaszán, nem csak a Giro-t közvetítették élőben a rádióban, hanem egy másik eseményt is, ahol Angelo Schiavio a hosszabbításban hozzásegítette csapatát az első labdarúgó világbajnoki címéhez, Rómában.
54 éve ezen a napon rajtol el a 43. Giro d’Italia Rómából. Az 1960-as olaszországi első és máig egyelten olasz rendezésű olimpiai játékok előtt tisztelgett a mezőny. A római olimpián történtek megváltoztatták a sportot. A dán kerekes Knud Enemark-Jensen dopping miatt elhunyt a verseny közben. Innentől kezdve kezdtek el bizonyos szereket tiltani és nemsokára megjelentek az első doppingtesztek is. Ezen a Giro-n került be először az útvonalba a Passo di Gavia.
5 éve ezen a napon rendezték a centenáriumi Giro, Cuneo-Pinorelo szakaszát. Az etap Fausto Coppi 1949-es szökésének és Giro győzelmének tisztelgett. A Campionissimo ezen a szakaszon, mind az öt hegyen (Maddalena, Vars, Izoard, Montgenèvre és Sestriere ) elsőként kelt át és a 254 kilométeres, több mint kilenc és negyed órás etapon a maga javára fordította a Giro állását. Ekkor hangzott el a rádióban Mario Ferretti mára már halhatatlan klasszikusa: „Un uomo solo. Un uomo solo è al comando la sua maglia è biancoceleste il suo nome è Fausto Coppi” azaz „Egy férfi egyedül. Egy férfi egyedül az élen, a meze fehér és égszínkék, a neve Fausto Coppi„. A második célba érkezőre, Bartalira, tizenegy percet kellett várni. A nap elején még összetett második Coppi, a nap végére több mint huszonhárom perc előnnyel viselhette a Magila Rosa-t. 1964-ben, szintén Coppi emlékére rendezték meg ugyanezt a szakaszt.
