A sport fejlődésével és Desgrange szívének enyhülésével az 1930-as évektől már lehetett segíteni egymást a Tour-okon. Mára pedig a bringások munkaszerződésében köti ki a csapatvezető, hogy kit és hol kell a győzelemhez segíteni. A rengeteg és önzetlen feláldozás közül most René Vietto-éval ismerkedhetünk meg elsőként.
Az 1934-es Tour de France-on a rajongók megdöbbenésére a nemzeti csapatba került egy mindössze húsz éves fiúcska – korábbi londiner -René Vietto. Az alacsony termetű, vékony és szinte gyerek kerékpáros kilógott a csapatból – csapattársai, Tour győztesek, leendő Tour győztesek és világbajnokok közül. A verseny a rendkívül erős francia csapat keretéhez méltóan alakult. Az 1933-as Tour győztes Georges Speicher nyerte az első szakaszt, majd tőle a Maillot Jaune-t az 1932-es győztes Antoni Magne vette át a második etapon. Az Alpok lábáig meg tudta tartani a versenyben vezető kerekesnek járó mezt, de az Alpokban komoly kihívója akadt az olasz Giuseppe Martano személyében. Az Alpok első etapján Vietto elhallgatatta a kritikusait az Aix-les-Bains – Grenoble szakasz megnyerésével. A követező szakaszt Martano nyerte, majd a kilencedik Gap- Digne szakaszt ismét Vietto. Az utolsó Alpokbeli szakaszon Martano és Vietto együtt haladtak a mezőny előtt, de a hegycsúcsúkon lévő időbónuszt a győztes időjóváírásával együtt Vietto vitte el Martano elől. Ha nem Viettó nyeri a szakaszt, akkor Magne elveszítette volna a sárga trikót Martano-val szemben. Amikor a Tour elérkezett a Pireneusokhoz Magne megpróbált elszakadni a Puymorens-en Martano-tól, de az olasz makacsul kitartott. Lejtmenetben Magne bukott, kerékpárjának első kereke használhatatlanná vált. A mellette tekerő Vietto-tól kért és kapott segítséget. Vietto odaadta a sárga trikósnak az első kerekét, aki így továbbra is versenyben tudott maradni az elsőségért, sőt meg is tudta tartanai a sárga trikót, annak ellenére, hogy Martano a bukás pillanatában támadott lejtmenetben. Az esetről fénykép készült, ami bejárta a kor sportsajtóját. Jacques Goddet cikke a L’Auto-ban pedig egycsapásra hőssé tette Vietto-t.
A pireneusoki kőfalon síró René-t egész Franciaország a szívébe zárta. Hamarosan egész egyszerűen Le Roi René-ként (René király) emlegették az újságírók és a szurkolók is. A francia csapata kísérőkocsija segítette ki az út mellett sírdogáló Vietto-t. Ezen a szakaszon is neki köszönhette Magne, hogy meg tudta tartanai a sárga trikót. A következő etapon Magne a második helyezett Martano-ra tette a kereket, Vietto előttük haladt, amikor Magne ismét bukott és megint tönkrement a kerékpárja, csakúgy, mint előző nap. Vietto-t egy kísérőmotoros értesítette, arról hogy Magne bukott és nem tud továbbmenni. René Vietto a lejtmenetben megfordult és szembe kerekezve a hegyen lefelé száguldó versenyzőkkel megindult Magne irányába, fölfelé a hegyen. Természetesen nem volt még rádió a versenyzők fülében, így a döntést Vietto maga hozta meg, nem csapatfőnöke utasította erre. Amikor elérte a kísérőkocsira várakozó Magne-t átadta neki a kerékpárját, így Magne a lejmenetben és a síkon limitálhatta időveszteségét és újra meg tudta tartatni a Maillot Jaune-t. Vietto-t megint a francia csapata kisérőkocsija segítette ki egy cserekerékpárral. A következő szakaszon Magne jelentős különbségű győzelmet aratott Martano-val szemben, így az utolsó Pireneusokbéli etap ismét Vietto-é lehetett. Természetesen első volt a Tourmalet tetjén és az Aubisque-en is. A szakasz megnyerésével ismét értékes jóváírásokat hozott el a harmadikként érkező Martano elől. Az 1934-es Tour-on kerül sor a verseny első egyéni időfutamára, amit Magne megnyert és bebiztosította első helyét és második Tour győzelmét. Vietto-t hősként ünnepelték a párizsi célban, zászlókon hirdették, hogy ő az 1934-es Tour morális győztese. A Tour után temérdek versenyre hívták meg országszerte, ahol rengeteg pénz kapott a szervezőktől és a közönségtől, akik nem felejttették el önfeláldozását.
Mai szemmel – amikor már mindennapos, hogy a kapitányok megkapják a domestique versenyzőktől a kerékpárt vagy a kereket – ez a történet nem tűnhet annyira kirívónak, egyedinek. De abban a korban, amikor a Tour-okon az egyéni dicsőség szakaszgyőzelem formájában is többet ért, mint az önfeláldozás, teljesen újként és egyediként hatott. Vietto halála napjáig állította, hogy megnyerhette volna az 1934-es Tour-t. Azonban az Alpok előtt defektek miatt összeszedett közel fél órás hátrány és az időfutamon kapott közel tíz perce ellentmond ennek. A hegyi király címet így is fölényesen megnyerte Vicente Trueba előtt. Későbbi Tour-okon nyert szakaszokat, a sárga trikót is viselte huszonhat napig. Legjobb összetett eredménye egy második hely volt 1939-ben. A II. világháború megszakította a pályafutását. 1986-ban meghívták az Alpe d’Huez-i befutóra, ahol Greg Lemond és Bernard Hinault mellett ő volt a vendég a stúdióban. Az önfeláldozásról és annak szükségességéről beszélt. 1988-ban 74 éves korában hunyt el. A kép, amin sír az út szélén rendszeresen előkerül, ha az önfeláldozás kerül szóba a kerékpársport világában.
