Neked írjuk: A Párizs-Roubaix margójára

Hogy milyen is volt az idei Párizs-Roubaix? Bizonyos szempontból tökéletes, bizonyos szempontból csak a szokásos, bizonyos szempontból meglepő, bizonyos szempontból pedig a kerékpározás tökéletes reklámja.

„Az emberek azért buknak bele a nagy tervekbe és nagy célokba, mert azok túl távoliak, és nem tudnak olyan hosszú távon vonzóak lenni, mint amilyen sokáig küzdeni kell értük.”

Szendi Gábor

Vártuk. Néztük a rajtlistát, az útvonalat, latolgattuk asz esélyeket. Cancellara, Vanmarcke, Sagan, Boonen. Talán ez volt az a négy név, amely előzetesen az eszünkbe lett vésve. A rajtot követően a szokásos elmenés után, már nem is vártunk mást, mint az arenbergi erdőt, lélegzetvisszafojtva figyeltük, hogy mikor tűnik már fel végre a legendás bánya látképe.

Kenny Dehaes volt a viadal egyik nagy vesztese, aki lényegében sérülten is vállalta a viadalt, de a kerékpársport legkeményebb 3000 métere rendesen kibabrált vele két defekt formájában.

A Belkin és az Omega Pharma-Quick Step fantasztikuson dolgozott. Mindkét csapat számos emberre építhetett. Boonen megpróbálta, a végén azonban egyértelmű volt, hogy nem benne maradt a legtöbb erő. Sagan azt leszámítva, hogy ezúttal is Alan Marangoni kerékpárjára kényszerült, lényegében a végére teljesen elkészült az erejével. Egyet viszont végérvényesen bebizonyított, mégpedig azt, hogy tényleg fantasztikusan bánik a kerékpárjával /akkor is, ha az a Marangonié/.

Cancellara mögött nem volt csapat, hozták le a ma reggeli híradások. Gregory Rast végig remekül dolgozott, míg az elsőéves neo-pro Jasper Stuyven is szépen odatette magát. A végjáték sokak számára tényleg érthetetlennek bizonyult, de ha nem volt tej, akkor nem volt tej.

A meglepetést a Giant-Shimano kettőse szolgáltatta. John Degenkolb saját elmondása szerint is kezd egynapos menővé avanzsálni, amit egyre inkább kezd is bebizonyítani. Bert De Backer pedig egyértelműen átlagon felülit nyújtott.

A másik pozitív csapat a Sky volt. Geraint Thomas káprázatosan versenyzett, míg Bardley Wiggins tartva ígéretét az első tízben végzett. Ráadásul Bernard Eisel, Edvald Boasson Hagen és Luke Rowe is előkelő helyen érkeztek.

Niki Terpstra élete győzelmét aratta. Az utolsó támadást követően öröm volt nézni ahogy tekert. Lerítt róla a küzdelem, a győzni akarás, az utolsó pedálfordulatba belefektetett erő. Megérdemelte.

"A Pokol bugyrait megismerni veszélyes dolog, ám bizonyos szituációkban elkerülhetetlen, sőt kívánatos."

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes