Örök kérdés: Miért jó szökevénynek lenni?

A kerékpárrajongók között sokan teszik fel a kérdést, hogy egy a sprintereknek kedvező szakaszon mi értelme is van a szökésnek?

Ha röviden szeretnénk összefoglalni, akkor azt mondhatnánk, hogy a szökés nem más mint szabadság illetőleg függetlenség. Más megközelítésből ellenben olyan mint egy jó kis pókerjátszma. Blöff, a blöff ellen. Minél nagyobb az aktuális verseny, annál nagyobb a tét.

A klasszikus forgatókönyv szerint, amikor elkezdődik a verseny akkor néhány kilométer megtételét követően néhány kerekes megugrik és csúnyán szólva előremenekül. A szökevénycsoport elszakadásának sikere sokszor azon múlik, hogy a csapatrádión a szökésben nem lévők klubjai engedélyezik-e vagy inkább szebben fogalmazva veszélyesnek ítélik-e az elmenést? Amennyiben igen úgy a karaván megnyugszik és a szökevények eltávolodhatnak.

Az, hogy az adott elmenés haza ér-e rengeteg apró összetevő függvénye. Fontos, hogy legyenek erős versenyzők a csoportban, akik vagy a síkon vagy a kisebb emelkedőkön tudnak új lendületet biztosítani a bolynak. Néha az a jobb, ha minél többen, néha viszont az, ha minél kevesebben vannak a csoportban. A nagy létszámnál kevesebbet kell vezetni, így megvan annak a lehetősége, hogy a végén még újabb megindulás legyen, a kis csoport viszont sokszor már Önmagában is veszélyes az elszántság tekintetében. Természetesen az sem mindegy, hogy sík szakaszon szökünk vagy éppen egy hegyi etap során, na meg, hogy esetlegesen nem-e egy átvezető szakaszról van szó, ahol a nagyok hagyják elejétől a végéig az elmenést.

Mindezen tényezők összessége határozza meg azt, hogy mekkora lehet az esélye a hazaérésnek. Persze itt sok múlik azon is, hogy taktikailag hány olyan csapat van a mezőnyben, akik üldözni akarják őket és hány olyan, akik szerint mehetnek. Láttuk többször, hogy esetenként akár egy csapat tempóváltása is elég ahhoz az elől lévőket bekebelezzék. Ellenben az ellenkezőjére is hozhatnánk példákat.

A szökevények mindig tisztában vannak azzal, hogy a hátulról közelítő massza jóval erősebb náluk. Itt lehet ellőni a közismert mondást, ha megakarják fogni őket, akkor meg is fogják. Plusz tény, hogy az elől lévők mindig több erőt fejtenek ki, mint akik csak evickélnek a sorban, ezért szoktuk sokszor azt látni, hogy az utolért versenyzőknek már nincs erejük beállni a mezőny végére se.

Általában, amikor az elmenés belép az utolsó 50 kilométerre, akkor lazul egy kicsit a tempó. Ekkor sok mindent el kell hirtelen dönteni mind elől, mind hátul. A hátul lévők csapatai megnézik a különbséget, mivel egy újabb szökés elkerülése érdekében nagy hiba lenne idő előtt utolérni őket.

Az utolsó tíz kilométerhez érve, hogyha a szakadároknak még tetemes az előnyük, akkor megkezdődnek a lószok, azaz megpróbál valaki továbbmenni és ezzel elorozni a sikert a többiek orra elől. Amennyiben már veszve van a fejsze nyele, akkor pedig lassítanak és szép lassan várják a mezőnyt, ahová mint már említettük van akinek sikerül beállnia és van akinek nem.

A különbségeket három helyről is megismerhetik, egyrészt van egy motoros, aki kis táblára felírva mutatja az időt, másrészt a televíziós adások képe általában megvan a csapatautókban is, ahonnan folyamatosan mondják a versenyzők fülére az adatokat, harmadrészt pedig rendelkeznek egy GPS alapú időméréssel is.

Annak az esélye, hogy egy szökevény hazaér általánosságban elég alacsony. Ennek ellenére a szökés egyfajta sava-borsa ennek a sportágnak. Minden versenybe úgy kapcsolódunk be, hogy vajon ki van szökésben? Az elmenésben való részvétel már alapból egyfajta siker. Amikor pedig kisebb csapatok kerülnek oda egy nagyobb versenyre, alap, hogy aktívnak kell lenniük. Ennek legjobb lehetősége pedig a szökés, aminek ráadásul még a szponzor is örül.

Tízből egyszer pedig még haza is érnek….

A GCN videója a szökés anatómiájáról:    

Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes