A Rock Racinget a Kalifornia-i milliomos Michael Ball alapította 2007-ben. A gárda Ball, Rock & Republic nevezetű divatcége alatt szerepelt. Idővel a sportág kitaszítottjait fogadta magába és egy halálfejekkel tarkított médiahajhász imázs alá bújt. Tehát 2007-ben a legendás bringás Frankie Andreu irányítása alatt indultak. A keretet ekkor még olyan feltörekvő amerikaiak alkották, mint a kritériumspecialista Rahsaan Bahati, David Clinger vagy Jeremiah Wiscovitch. Furcsa mezükkel már ekkor is kitűntek az átlagból, ráadásul Bahati a kevés színes bőrű bringás egyike volt, míg Clinger testén - beleértve az arcát is - több tetoválás volt található, mint óvodában gyerekrajz. Kisebb hazai versenyeken remekül szerepelve rövidesen a bringásvilág figyelmét is magukra irányították.
2008-ban már 21 kerekes fordult meg náluk. A Kaliforniai Körverseny előtt robbant a bomba, hogy az egyesület leigazolta az egykor doppinggal bukott Santiago Boterot, Tyler Hamiltont és Oscar Sevillat. Ők akkoriban mind olyan spílerek voltak, akiket egyetlen csapat sem látott volna szívesen. A körverseny vezetői rendesen ki is csesztek velük, hisz ezt a hármast nem engedték rajthoz állni, így mindössze öt fővel vágtak neki az az évi legnevesebb tengerentúli viadalnak.
Ez sem vette azonban kedvüket, hisz a hét szakasz mindegyikén volt emberük a legjobb tízben. Sőt Mario Cipolllini a második szakasz sprintjén felállhatott a dobogó legalsó fokára is. Az amerikai versenyeken kívül elindultak a Kolumbia illetőleg a kínai Qinghai Lake többnaposain is. A kiváló eredményeket Oscar Sevilla, Rahsaan Bahati, Victor Hugo Pena, Tyler Hamilton, Santiago Botero és Fred Rodriguez szállították. Nagy felhajtást kapott a médiában a mindössze 18 esztendős Justin Williams leigazolása, aki Los Angeles legkeményebb környékéről, a Compton-i gettóból lett kiemelve. Williams később megfordult Lance Armstrong utánpótláscsapatában is, ma azonban már nem lehet tudni, hogy mi is van vele. További érdekesség volt, hogy a különböző versenyeken különböző színű és mintázatú mezekben jelentek meg. Talán a mai napig is érthetetlen módon, de meghívást kaptak a Brit körversenyre, ahol egyedi dízájnnal és hatalmas médiaérdeklődéssel, mellesleg nem is rossz eredményeket elérve szerepeltek. Ball cége elkezdte forgalmazni a termékeket, amelyeknek hamarosan hatalmas keletje lett, bizonyítva ezzel a csapat népszerűségét.
2009-re fordulva jelentős változások következtek. A kisliba zöldben virító DeRosa bringákat piros fekete Kestrelekre cserélték. Ezen kívül olyan sportvezetőket szerződtettek, mint Rudy Pevenage és az egykori Astanas vezető Laurenzo LaPage. Ezen felül náluk dolgozott Paul Scott is, aki remek antidopping programot dolgozott ki – manapság is ezt használja többek között a BMC vagy éppen a Garmin – számukra. Tehát mindent megtettek annak érdekében, hogy ne csak az egykor megbukott versenyzők gyülekezőhelyét lássák a gárdában. Remek igazolásokat hajtottak végre, olyan nevek érkeztek, mint Francisco Mancebo, Jose Enrique Gutierrez, Glen Chadwick, Chris Baldwin, David Vitoria vagy éppen a kiváló kubai sprinter Ivan Dominguez. A leglényegesebb dolog viszont az volt, hogy beadták a kérelmet a Pro Kontinentális besoroláshoz. Márciusban azonban újra robbant a bomba Tyler Hamilton ismételten megbukott egy doppingvizsgálaton, de immáron a Rock Racing mezében. Mivel többszörös visszaeső, ezért számára ez automatikusan nyolc év eltiltást jelentett, pontot téve ezzel a pályafutása végére. A tehetségesebb versenyzők menekülni kezdtek a csapatból, Dominguez, Michael Creed és Chris Baldwin is hamar tovább állt. Ráadásul az év elején a Pro Kontinentális kérelmüket is elutasították. Sőt év közben Ball több alkalommal is késett a kifizetésekkel, ami a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség ellenük folytatott harcában kardot adott az ellen kezébe. Az eredmények viszont jöttek, több neves versenyen is láthattuk a csapatot. Mancebo szakaszt nyert Kaliforniában, Sevilla és Chadwick az asztúriai körversenyen. Jól szerepeltek Mexikóban, a kiemelt Philadelphia Internationalon, a Vuelta La Riojan és a szokásos kolumbiai körön is.
2010-ben ismét nagy tervekkel indultak volna. Az UCI azonban keresztbe tett nekik. Nemhogy a másodosztályú licencet, de még a harmadik vonalbelit sem kapták meg. Ball is nagyot hibázott, hisz leigazolta Floyd Landist. Landis ezt azzal hálálta meg, hogy bebizonyította, hogy tényleg ő a világ egyik legnagyobb szarházija. Bedrótozva ment Ballhoz és különböző doppinggal kapcsolatos dolgokról kezdte faggatni azzal a céllal, hogy magát mentse, és hogy pénzt keressen ezzel. A csapat feloszlott, bár mexikói licencel és nyolc versenyzővel még elindultak a Mexikói Körversenyen, ahol halomra nyerték magukat. De az óta nagy a csend. A Rock Racing meghalt…..
…..Na ne temessük a nevet, bár Michael Ball manapság már mással van elfoglalva, de a Rock Racing él. Egy olasz cég karolta fel megvéve a jogokat, s a nyár folyamán egy úgymond merchandise gyártással, eladással foglalkozó céget alapítottak a névvel. A mezek még mindig nagyon kelendők, de most már bringákat is gyártanak, nem is olyan rosszakat. Céljuk, hogy csapatokat szponzorálhassanak. És hát valljuk be őszintén, mi is szívesen látnánk újra ezt az ellentmondásos mezt. Még egy dolog, ami mellett mindig elhalad az ember. A Rock Racing 2007 és 2010 között körülbelül 300.000 – 350.000 dollárt, magyar pénzbe átszámítva közel 70.000.000 Ft-nyi összeget adományozott különböző a rákbetegeket támogató alapítványok, illetőleg tengődő fiatalokat segítő programok számára. Ezen úgy szeretnek átlépni, ha ez a társaság kerül szóba.
Összegezve, talán megbocsáthatatlan dolgokat tettek ezek a bringások, de büntetésüket letöltve szerettek volna visszakerülni az elitbe, de sajnos ezt nem hagyták nekik. Személy szerint Oscar Sevilla vagy Paco Mancebo mind a mai napig kedvenc bringásaim közzé tartoznak, ellenben az olyan spiclikkel, mint Floyd Landis vagy az olyan eszetlenekkel, mint Tyler Hamilton. Szóval, így a végére, ami igazából a lényeg az az, hogy a…….ROCKS NOT DEAD!!!!!!!!
A kép forrása: Flickr via Photo Pin – a szabad felhasználású és szerkeszthető képek gyűjteménye
