Szögek a koporsóban, egy legenda vége

Habár már februárt írunk és a 2014-es idény is jócskán elkezdődött, mégsem tud a halandó szabadulni egy gondolattól. Hol vannak a narancssárga mezek, hol az Euskaltel?  

Annak idején, amikor beleszerettem az országúti kerékpározásba éppen két ifjú siheder bontogatta szárnyait, nevezetesen Iban Mayo és Haimar Zubeldia. Ennek kapcsán az Euskaltel lett az első gárda, amelynek úgy Isten igazából szurkolni kezdtem. Úgy 2010, 2011 tájékáig ki is tartott ez a lelkesedésem, azonban a régi nagyok eltűnésével kissé mintha átalakult volna a csapat igazi ideológiája. A 2012-es esztendő végén megdöbbentett a hír, hogy baszk nemzetiségű kerekeseken kívül görög, marokkói, német és szlovén bringás is alkotja majd a csapat keretét. Ekkor valami haldoklani kezdett, egy csúnya sötét koporsó indult meg lefelé ereszkedni, amelybe 2013 végén beütötték az utolsó szegeket is. Az alábbiakban hazánk legnagyobb baszk szurkolójának Győri Tamásnak a gondolatait igyekszem vegyítem a sajátoméval, hogy egy méltó megemlékezést tegyünk az egykori Euskadi hőseiről…  

Alapvető ideológiai kérdés, hogy hiszünk-e a népek önrendelkezésének jogában, és szimpatizálunk-e minden olyan nemzettel, amely a szuverenitásának a kivívásáért harcol egy nálánál erősebb államalakulattal szemben. Legyen az Katalónia, Tibet, Észak-Írország, vagy akár a Balti államok bármelyike. Baszkföld népe igen viharos sorssal volt kénytelen szembenézni hosszú történelme során, mert ugyan a baszkok nemzeti identitása a mai napig is hihetetlenül erős, több évszázadra visszanyúló szabadságharcuk során sem tudták kivívni elszakadásukat a spanyol koronától. Az élsport azonban kiváló lehetőség volt arra, hogy egy nép demonstrálja a nagyvilág felé az identitását, illetve megjelenítse hagyományait. A baszk kerékpársport az utóbbi években a fénykorát élte, hihetetlen klasszisokat adtak a világnak, elég csak megemlíteni Miguel Indurain, Abraham Olano vagy éppen Joseba Beloki nevét, akik sikereik révén messzire vitték népük hírét, még akkor is, ha a jelentős világeseményeken kénytelenek voltak spanyol színekben szerepelni. Volt egy csapat, amely arra hivatott, hogy betöltse ezt az űrt, és reprezentálja a baszk nemzeti színeket a sporton keresztül. Az Euskaltel-Euskadi tizenkilenc szezon után változtatott, a huszadik idény végén pedig kénytelen volt bezárni a kapuit.

Az Athletic Bilbao sokkal több a baszk nép számára, mint egy egyszerű csapat: nemzeti hitvallás, és identitásuk alappillére is egyben. Az Euskaltel pedig a kerékpársportban ugyanazokat az értékeket jelenítette meg, mint a Bilbao labdarúgásban: egy saját utánpótlás nevelésre támaszkodó, a világban zajló folyamatokról és a globalizációról makacsul tudomást nem vevő, nemzeti alapokon szerveződő közösségét. Nevükben is hirdetik hovatartozásukat, az Euskadi szó annyit jelent baszk nyelven, Baszkföld. A csapat, az Athletic Bilbaóhoz hasonlóan, megalakulása óta kizárólag baszk származású, vagy a 7 történelmi baszk tartomány valamelyikében nevelkedett versenyzőket foglalkoztatott. Hagyományaikat, pedig annak ellenére is őrizte, hogy ez a fajta elszigeteltség sokszor az eredményesség rovására ment. Ha a többi csapatnak lehetősége van bevásárlóközpontokban vásárolni, és a világ minden tájáról kiválogatni a legszebb portékákat, addig a baszkoknak meg kell elégedniük a sarki kisbolttal, ami persze erőteljesen behatárolta a lehetőségeiket. De állták a sarat így is. Ha nem volt az egynapos klasszikus versenyekre megfelelő kapitányuk, akkor megpróbáltak hosszú évek alatt felnevelni egyet, akire ráillett ez a szerep, és aki aztán veteránként a nagy körversenyeken is nagy eredményeket ért el (Samuel Sanchez). Ha nem volt a csapatban versenyképes sprinter, akkor valakit éveken keresztül képeztek erre a feladatra, hátha végül összejön valami alapon (Koldo Fernandez). Ha nem volt karakteres hegyimenő a csapatban, akkor nagy türelemmel nevelgettek egy fiatal tehetséget, és türelmesen kivárták, amíg valaki felnőtt ehhez a feladathoz (Igor Antón). Ha nem volt elegendő hatékonyan dolgozni tudó segítő, akkor a legjobbak akár az összes fontos versenyen elindultak, és akár a végkimerülés határáig versenyeztek, hogy segítsék a csapatot (Ruben Perez, Egoi Martinez, Gorka Verdugo). A verseny kétségtelenül egyenlőtlen az önként vállalt bezárkózás miatt, a baszkok azonban így is vitézül állták a harcot. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy számolatlanul szállították a győzelmeket az utóbbi években, az azonban egészen biztos, hogy az évek során megkerülhetetlen tényezővé vált az Euskaltel a 3 hetes versenyeken, és a baszkokkal minden esélyesnek igen komolyan számolnia kellett, mert veszedelmes ellenfelek voltak bárki számára.

Persze ez nem volt mindig így. Miguel Madariaga, az alapítvány szülőatyja 1994-ben azzal a céllal indította útjára a csapatot, hogy a fiatal baszk tehetségek integrálódását segítse a profi kerékpáros mezőnybe azzal, hogy elindulhatnak a fontosabb spanyol versenyeken. A kezdetekben, mai szemmel nézve nevetséges költségvetésből működő istálló csupán csak amatőr múlttal rendelkező fiatalokat, illetve 1-2 kiöregedő félben lévő egykori profit tudott foglalkoztatni az első szezonjaiban. Tőkeerős szponzor hiányában marginális szerepet tudott csak betölteni az Euskadi a mezőnyben, az ONCE, a Bañesto vagy a Kelme összehasonlíthatatlanul jobb perspektívát jelentett akkoriban a versenyképes kerékpárosoknak. A Vueltán az első évtől kezdve indulási lehetőséget kapott ugyan a csapat a szervezők jóindulatának és szabadkártyáinak köszönhetően, vérmes reményeket azonban nem táplálhattak így sem, megfelelő képességű versenyzők nélkül jó összetett szereplésről álmodni sem álmodhattak. A célok 1-1 sikeres szökésre és esetleges szakaszgyőzelmekre redukálódtak. Ezzel együtt is olyan nagyszerű tehetségeket, és később más csapatok színeiben fényes karriert befutó baszk versenyzőket karolt fel és indított el az alapítvány a kezdeti években, mint Aitor Osa, Iñigo Cuesta, Alvaro és Igor Gonzalez de Galdeano, vagy éppen Joseba Beloki. Igazán büszkék lehetnek rájuk!

1998-ban az addig csak alacsonyabb szinten küzdő kiscsapat életében sok minden megváltozott, ebben az évben állt ugyanis a vállalkozás mögé a baszk nemzeti telefontársaság, az Euskaltel. A korábbi, nemzeti színekben pompázó szerelést felváltotta először egy világoskék színű mez, majd 2000-től kezdődően az utolsó pillanatig használt narancssárga lett a csapat hivatalos színe. Sokkal fontosabb ennél azonban az a tény, hogy az Euskaltel cég pénze megteremtette a lehetőséget arra, hogy a legnagyobb értékeit meg tudja tartani a csapat, és a későbbiekben egy igazán versenyképes keret épülhessen fel Julian Gorospe csapatvezető hozzáértő munkája révén. A baszkok legendája, Roberto Laiseka 1999-ben az Arcalison, 2000-ben pedig az Ordino emelkedőn is kiemelt hegyi szakaszt tudott nyerni a Vueltán, bizonyítva, micsoda perspektíva lehet a fiúkban, ha hagynak kellő időt arra, hogy beérjen a befektetett munka.

Szerencsére hagytak. 2001-ben a baszkok debütálhattak a Tour de France-on, nem is akárhogyan, a már korábban is sokat mutató Laiseka révén rögtön szakaszt tudtak nyerni a Pireneusokban, a legendás Luz Ardiden emelkedőn, önkívületben szurkoló baszk fanatikusok ezrei előtt. Fantasztikus teljesítmény volt, a mai napig is sok versenyző példaképe Lai. De ekkoriban már ott kopogtattak az ajtón azok a fiatal tehetségek, akik a következő években történelmet írtak, és alapvetően meghatározták a csapat arculatát. Haimar Zubeldia 2003-ban, a centenáriumi Touron a csapat addigi történetének legjobb szereplését vállalta magára az összetettben elért ötödik helyezésével. Ez a verseny azonban mégsem elsősorban róla szólt, a fiatal Iban Mayo ugyanis katartikus győzelmet aratott az Alpe d’Huezen. Egyszerűen fantasztikus teljesítmény volt, egy egészen kiváló hegyimenő berobbanását láthattuk. Micsoda kár, hogy később nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, pedig a tehetsége egyértelműen meglett volna ahhoz, hogy a legnagyobbak közé emelkedjen. Valamit mégis elrontott ő is, és a csapat is, mert a 2004 után, néhány szép sikert leszámítva soha sem tudta megközelíteni azt a szintet, amire pedig a tehetsége predesztinálta volna.

2004 és 2005 is összességében sikeres év volt a csapat életében, az új időszámítás azonban a 2006-os szezonban kezdődött el, amikor szinte minden korábbi sikerüket elhomályosították a baszkok. Ebben az évben vonult vissza a munkájába az évek során kissé belefásult Julian Gorospe csapatvezető, és vette át a helyét a fiatal és ambiciózus Igor Gonzalez de Galdeano, aki rövid idő alatt szinte teljesen a maga képére formálta a csapatot, és rakott össze egy igen harapós társaságot. A becsületesen megőszült Laiseka visszavonult, a korábban nagyszerű éveket teljesítő Mayo és Zubeldia pedig idővel távoztak a csapattól, helyüket, pedig olyan sokra hivatott fiatalok vették át, mint Amets Txurruka, Igor Antón vagy mindenek előtt Samuel Sanchez. Igor mester kezei között, pedig a csapat történelmet írt, olyan sikereket értek el a baszkok, amilyenekről a korábbiakban álmodni sem mertek. 2007-ben Txurruka nyitotta a sort, aki élete első Tourján fantasztikus versenyt futott, agresszív versenyzésének köszönhetően elnyerte a piros rajtszámot, ezzel ő lett az első Euskalteles versenyző, aki egy 3 hetes körverseny végén felállhatott a dobogóra. Ugyanebben az évben Samu 3 szakaszt is megnyert a Vueltán, és végül a harmadik helyen végzett összetettben, amivel addigi karrierje legnagyobb sikerét szállította. 2008-ban rátett erre még egy lapáttal, amikor Pekingben meseszerű körülmények között megnyerte az olimpián a mezőnyversenyt, aminek köszönhetően a legnagyobbak közé emelkedett nem csak ő, hanem a csapat is. Samuból, Igor csinált klasszis versenyzőt, ez nem vitás. 2009-ben aztán Mikel Astarloza révén, 6 évvel Mayo győzelme után, újra szakaszt tudott nyerni a csapat a Touron, Samu pedig a Vueltán összetettben a második helyen végzett Valverde mögött. A korábbi „futottak még” kategóriából ezeknek a sikereknek köszönhetően véglegesen kitört a csapat, amelynek után már minden nagy körversenyen meg kellett említeni a baszkokat, mint lehetséges esélyeseket!

Folytatjuk

Győri Tamás és Mihály Norbert

A képek forrása: Flickr via Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes